dunszt.sk

kultmag

Túrja az agyát

(részlet a Majd valami úgyis lesz munkacímű regényből)

Tipli vigyorog. De sukár vagy, virágszálam, egyelek meg, de sukár vagy. Meg ne haragudjál, csak rád nézek, jön kifelé a vérem, egy látásodtól megvadulok, haljak meg.
Rakjad el a Frontint, attól majd lenyugszol, dörmögi Tátika. Babettre kacsint. Orvostól intéztem, ettől nem reccsensz meg. Na. Kell? Húszba megveszem ezt a szart, és tiéd a Frontin.
Nem bánom, bátya, sóhajt Tipli, vigyen el a rák, nem bánom, csak aztán megemlékezzél a jó szívemről. Kezet rá.
Előbb megnézem. Adjad ide. Tátika elveszi a telefont, szétszedi az összetörtet, átrakja a SIM-kártyát. Ismerem a fajtádat, ha valami habiszti szarral próbálsz átbaszni, megtalállak, törődésbe részesítelek, te is tudod. Bekapcsolja a telefont.
Én tégedet, hát mikor basztalak én át tégedet, hüledezik Tipli, testvérem vagy örökre, haljak meg.
Legalább feltölthetted volna rendesen, morogja Tátika.
Olyan príma vadiúj ez, még a boltokba se rakták ki. Még az országba is éppen hogy behozták, haljak meg. Más nem kell? E-cigi? Tipli a táskájában kotorászik, újabb holmikat pakol ki az asztalra. Ötféle színbe villog, amíg szopázod, úgy viszik, mint a cukrot. Meg vannak veszve érte, haljak meg. Érdekel? Jól van, csak mesélem. Tablet is van, olyan vékony, mint a papír, a papírnál vékonyabb, haljak meg, egy töltés napokra kitart.
Tablet, pillant fel Tátika.
Nem veszünk tabletet, mondja Babett, ezt most felejtsd el.
De tüzes vagy, baba, egyelek meg, de tüzes vagy, fogjad a tökit a dilónak, úgy is kell, bruhaházik Tipli.
Csak érdeklődök. Tátika Babett felé fordul, enyhén megemeli a hangját. A jövőre is kell gondolni. Férfi vagyok, a jövőre is kell gondoljak. Ezzel az ágyba is lehet filmet nézni, okoska. Mi? Erre nem gondoltál.
Az ágyban, ismétli Babett. Mereven bámulja az asztalra halmozott vackokat.
Erről még dumázgatunk, hunyorít Tátika Tiplire.
Babett, Tátika és Tipli egy bankautomata előtt állnak. Babett előveszi a kártyáját.
Adjad, intézem, bök Tátika a fejével a kártya felé. Mondjad már, legyél szíves, mi volt a jelszó?
Babett felhúzza az egyik szemöldökét. PIN-kód. Majd én.
Én csajom, vigyorog Tátika Tiplire. Tipli visszavigyorog, bólogat, hosszan mustrálja Tátikát. Tátika oldalra pillant a válla fölött, arcáról eltűnik a vigyor. Összevont szemöldökkel, enyhén felhúzott ajakkal, orrát ráncolva követ a tekintetével néhány járókelőt. Babett nekik háttal pötyög a bankautomata billentyűzetén. Tipli Babett fenekét bámulja.
Na, szólal meg éneklő hangon Babett. Ötven helyett húszezer! Ezt a tagot Isten küldte, nem? Örülsz?
Tátika rábámul.
Ezt a patkányt? A sátán, sziszegi. Kiköp. Legközelebb meglátom, kiszedem a szívét, azt beleszarok a helyére.
Kaptál egy telót húszért, fuvolázza Babett. Nem is örülsz?
Intézek munkát, és elnyomom a gecibe, füstölög Tátika. Hátratúrja a haját a homlokából. Csak a bajt hozza rám. Lopott szar, hozza rám a bajt. Amint lehet, elnyomom a gecibe.
Nem is örülsz, kérdezi Babett. Vettem neked egy telót.
Ja, mondja Tátika valamivel halkabban, kissé révetegen, mint akiben egyszerre lemerült az elem. Köszönöm.
Örülsz azért egy kicsit, kérdezi Babett.
Tátika hátrahőköl, a szegycsontjához kap, böfög. Kurva édességek. Megint túlzabáltam magam. Menjünk haza, mert elájulok.
Tátika alsónadrágban, hanyatt hever a kanapén, a szeme csukva. Babett a kanapé mellett kucorog játszóruhában. Figyelmesen, egy tudós tekintetével vizslatja Tátikát. Az egyik válláról lecsúszik a top pántja, visszaigazítja, majd gyors mozdulattal lesodorja.
Azt mondtad neki, hogy a menyasszonyod vagyok, szólal meg.
Persze hogy azt mondtam, dünnyögi Tátika. A szeme csukva. Tudja meg a csicska kutya, hogy a védelmembe állsz. Veszélyes személyek vannak, Babett. Veszélyes személyek. Rakja rád a gennyes nézését legközelebb, a geci is ki lesz belőle rázva.
Ja. Babett felsóhajt. Tényleg elég nagy seggfej volt.
Hallgatnak.
Tátika résnyire nyitja az egyik szemét. Találkozik a tekintetük. Tátika visszacsukja a szemét.
Minek ülsz a földön, kérdezi.
Mert elfoglalod a kanapét.
Nem hoznál magadnak egy széket? Tátika szeme szorosan összezárva. A homlokát ráncolja, mint aki rosszat álmodik.
Miért, kérdezi Babett.
Miért, miért, csak a kérdezés folyamatába! Miért, szerinted miért? Hogy ne üljél a retkes földön, azért! Isten faszába nem lehet ezt érteni.
Akkor engedj fel a kanapéra.
Tátika tágra nyitja a szemét, Babettre bámul. Felkönyököl.
Ülsz a retkes földön, mondja emelt hangon, tagoltan, összecsippentett mutató- és hüvelykujjal gesztikulálva, ülsz a retekbe teljes testtel, forgatod belé magadat a retekbe, tunkolódol, hogy mindenhová jusson lehetőleg, így, így, vállával ideges, túljátszott fészkelődő mozdulatokat végezve mutatja, hogy, aztán felhordanád az ágyamba a sok szart, mi? Nem kell befarolni a tagadásba, felhordanád, mi? Meg ne próbáld. Visszahanyatlik, mint aki maradék erejét is elveszítette a hiábavaló küzdelemben.
Babett ciccenő hangot hallat. Neked soha semmi nem jó. Feláll, kimegy a szobából. Tátika ajkát biggyesztve sandít utána, a fejét nem emeli fel. A falnak fordul. Kintről zuhanyzás zaja. Csend.
Babett visszatér. Egy másik, feszesebb és rövidebb topot és bugyit visel. Megáll a kanapé mellett. Csípőre teszi a kezét, Tátikát nézi.
Tátika a hátára gördül, kinyitja a szemét. Két keze a mellkasán. Mi van, besérültél?
Nem, vágja rá Babett. Csak kurva fárasztó tudsz lenni. Tátika zsírpárnáin járatja a szemét.
Tátika a hasát simogatja. Sok vagyok, mi?
Ja. Lehet, én is kidőlök egy fél órára. Babett nem mozdul, félrebillentett csípővel áll.
Nem akarod egy kicsit vakarni a fejem, somolyog Tátika.
Babett elhúzza a száját. Nem akarsz munkát keresni?
Na, csak egy kicsikét, hízeleg Tátika. Enyhén csücsörít, jobbra-balra billegeti a fejét. Olyan finoman, tudod. Kell az ihlet. Csak egy kicsikét. Aztán keresek munkát. Mosolyog, behunyja a szemét, fészkelődik.
Babett a kanapén ül, Tátika feje az ölében. Babett Tátika fejét vakarja. Babett Tátika arcát nézi. Babett tárgyilagosan nézi Tátika arcát, és elképzeli, hogy az agyába túr az ujjaival. Túrja az ujjaival az agyát, mintha fekete földet túrna. Túrja az agyát az ujjaival, hogy mi lehet benne.
Ott, ott, igen, nyöszörgi Tátika behunyt szemmel. Erősebben! Erősebben!