Orwell tetoválásai

Orwell életét különös hullámzás jellemezte: Eric Arthur Blair névvel született az indiai Motihariban, ahonnan azonban nyolcévesen anyjával és nővérével Angliába költözött, hogy itt kezdhesse meg tanulmányait, de később visszatért és öt évet szolgált Indiában a burmai rendőrségnél, hogy aztán (részben azért, mert nem értett egyet az angol gyarmati politikával) beadja felmondását, és éveket töltsön London és Párizs szegényebb rétegeivel, koldusokkal és csavargókkal barátkozva. 1936-ban feleségül vette Eileen O’Shaughnessyt, majd Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson, de végül fegyvert is ragadott, megsebesült, majd később feleségével kimenekültek az országból.

Mosogatófiú, komlószedő, középiskolai tanár: változatos állásokat vállalt el élete során, részben a megélhetésért, részben pedig kutatóanyagért a műveihez. Egy ízben még börtönbe is került, szándékosan, amiért a „beszámíthatatlanságig részeg” volt, hogy belekóstoljon a börtönlétbe és ezáltal is közelebb kerüljön a csavargókhoz. Burmai szolgálata alatt két tetoválást is szerzett, egy-egy grépfrút alakú kék foltot a két bokájára – a helyi törzsek szerint a tetoválás megvédi viselőjét a lövedékektől.

Hét idegen nyelvet tanult meg élete során, változatos sikerrel, ezek közül kettő holt nyelv volt. Amikor londoni otthona egy bombatámadásban megsemmisült, órákat töltött a romok között, míg végre sikerült megtalálnia az Állatfarm kéziratát – melyben egyébként a szerethetőbb figurák között szereplő Muriel, a kecske, valóban Orwell és felesége birtokában élt. Az ő nevéhez fűződik a hidegháború kifejezés első használata. 1950-ben halt meg, tüdőbajban, hatása a mai napig élő. Se videó- se hangfelvétel nem maradt fenn róla: a BBC 2003-as George Orwell: A Life in Pictures című dokumentumfilmjében Chris Langham alakítja az írót, kizárólag valós idézeteket felhasználásával. A film Orwell önéletrajzából átvett szavaival kezdődik: „Szeretem az angol konyhát, a francia vörösbort, a spanyol fehérbort, az indiai teát, az erős dohányt, a széntüzet, a gyertyafényt és a kényelmes székeket. Nem szeretem a nagy városokat, a zajt, a gépkocsikat, a rádiót, a konzerveket, a központi fűtést és a »modern« bútorokat.”