Csehy Zoltán sem veszi át a Térey-ösztöndíjat

Január 21-én adták közre a Térey János-ösztöndíjasok listáját. Bartók Imre rögtön jelezte, hogy nem kívánja átvenni a díjat, helyette Bartis Attila kapta. Most Csehy Zoltán döntött úgy, hogy elutasítja a Petőfi Irodalmi Múzeum ezidáig ismeretlen összetételű kuratóriuma által megítélt támogatást.

Miért döntöttél úgy, hogy nem veszed át az ösztöndíjat?

Két okból: részint azért, mert nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak. Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették. Ez a szélsőséges széttartás egyszerre komikus és ijesztő: olyan, mint az Andersen-mesében, amikor a ganajtúró bogár azt hitte, máris nemes lett, mert az istállóban a császár fenekéhez férkőzött. Pedig alighanem a saját halálához került közelebb. A másik ok, hogy a következő években más tudományos és irodalmi terveim vannak, s ezeket nem szerződésekhez kötött feltételek közt szeretném megvalósítani. Kétségtelen, hogy a politika frusztrált, szinte a hisztérikusságig felfokozott kulturális közeget teremtett körénk: de épp ilyenkor kell megőrizni a belső nyugalmat és a külső higgadtságot. Ezt szeretném tenni.

Hasonló esetben előfordult már, hogy a kéretlen díjat átvették ugyan, de azzal a lendülettel tovább is adták olyan célra, amely a díjazott számára elfogadható. Ilyen megfordult a fejedben?

Ez volt az első gondolatom: Térey Jánost nagyon nagyra becsültem, ha nem is szoros, de kölcsönös megbecsülésen alapuló szakmai barátságot ápoltam vele, ezért eredetileg azt terveztem, hogy az ösztöndíjat átveszem, majd pedig eljuttatom egy arra érdemes irodalmi alapítványhoz. Konkrétan a felújított Baumgarten-díj kurátoraira gondoltam: így a politikai kitüntetés egy rangos szakmai díj része lehetett volna, ám a szerződés szigorú és egyértelmű feltételeit áttanulmányozva ez lehetetlen vállakozásnak tűnt, ezért nem maradt más választásom, minthogy az ösztöndíj-szerződést ne írjam alá.

Szigorú szerződésről beszélünk eszerint. Nem teszi lehetővé, hogy továbbadd, de azt sem, hogy tudományos és irodalmi terveid a magad módján teljesítsd. Szokatlanul erős megkötés főleg ez utóbbi. Milyen terveid vannak, amik nem férnek bele egy ösztöndíj feltételeibe?

Egy verskötetet-tervet máshol is megpályáztam, ahol világosak a feltételek. Vagy megkapom, vagy nem. Az ösztöndíj ne legyen alibi: ennyi idő alatt két verskötetet nem tudok színvonalasan megírni, és szeretem, ha a közlés, a felolvasások, az irodalmi közszereplések joga nálam marad, ha az ösztöndíj adományozója és kedvezményezettje egyaránt szolgál, mondjuk (hangozzék bár patetikusan) konkrétan a nívós magyar irodalmat szolgálja, és nem kegyet oszt vagy megrendel, nem tékozol és összehány, hanem épít és befektet. Tudományos témáim közt is számos „eretnek” dolog szerepel, pl. a másságkutatás, a queer esztétika. De most elsősorban fordítani szeretnék: Ovidius hexameterei között bérelni egy biztonságos zugot.

A díjazottak névsora vegyes. Szakmai érveket figyelmen kívül hagyó döntésnek nevezted. A díjazottak közt sok olyan található, akit nem lehet NER-barátnak nevezni. De mégis, nem lehet ezt egy rosszul kivitelezett nyitásnak tekinteni? Vagy mégis inkább egyfajta morált nélkülöző manipulációról beszélhetünk?

Én nem akarom ezt megítélni, nem is tudom. Alapvetően mindig jószándékot föltételezek, ha rajta vesztek is. De a dilettantizmus legkisebb jelenléte is irritál: sajnos, ilyen vagyok. Kisebbségben hamar ilyenné válik az ember, részint, mert sokszorosan ki van szolgáltatva a gettókultúrának, részint, mert soha nem tudhatja, mire akarja használni a többség. És ebben a névsorban a dilettantizmus jelen van. Makulátlan semmi sem lehet, de más egy makacs olajfolt, és más egy azonnal megszáradó vízfolt. Épp az első alkalommal kellett volna erre a legjobban vigyázni. Hangsúlyoznom kell: személyes döntés a döntésem, se vádaskodni, se olcsó babérokat szerezni nem akarok, csak higgadt maradni és a saját fejem szerint dolgozni tovább.