6 éve halt meg Jancsó Miklós

Ma hat évvel ezelőtt, 92 éves korában halt meg Jancsó Miklós, kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező és forgatókönyvíró. Filmjeiben gyakran tematizálta az egyén és az állam, a jog és a hatalom kapcsolatát, interjúiban kendőzetlenül nyilatkozott a világról. Amikor 2011-ben egy interjúban azt kérdezték tőle, fel tudja-e még húzni magát a politikát, azt válaszolta: „Már régen nem, csak röhögök rajta. Gyerekkorában az ember egyfelől azt hiszi, hogy örökké él, másfelől pedig, hogy meg lehet változtatni a világot. A művészek mindig azt hiszik, hogy jelentősen bele tudnak szólni a dolgokba, de lassan rájöttem, hogy semmi közöm semmihez. Imádkozhatsz bárkinek bármiről, egyik fülén be, másikon ki.”

45 tavaszán szovjet hadifogságba került, egy évvel később költözött Budapestre és kezdte meg tanulmányait  Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán. Filmjeit számos nemzetközi díjjal és jelöléssel jutalmazták, stílusa markáns, de bevallottan váltott időnként, korszakai felismerhetőek. Kedvelt eszköze volt a hosszú snitt – a vágás nélküli, folyamatos felvétel. Első nagyjátékfilmjét viszonylag későn, 37 évesen forgatta, A harangok Rómába mentek címmel. Legjelentősebb filmjei közé tartozik második nagyjátékfilmje, az Oldás és kötés, Latinovits Zoltán főszereplésével, a következő, Szegénylegények, az Így jöttem, és számos későbbi alkotás. A már említett interjúból származó alábbi idézet erőteljesen szemlélteti különleges, megrázóan őszintén kommunikált világnézetét:

„Nem tudom, mi a struktúrája ennek a mai világnak. Mert az egy elég érthető struktúra, hogy állnak előtted géppisztollyal, és te a másik oldalon vagy. De most? Nemcsak nálunk, hanem az egész világban. Hogy lehet elérni azt, hogy a hülye ember saját maga ellen döntsön? Mi a trükkje? Már nem tudom, melyik afrikai országban történt. Diktátor volt, jöttek a demokratikus választások. Megjegyeztem, hogy mi volt a plakátra írva, amit a diktátor hívei ragasztottak ki: »Az apámat is ő ölte meg, az anyámat is ő ölte meg, én mégis rá szavazok.« Hogy van ez? Az ember mindig hülye volt, tudom.”

Részlet a Szegénylegények című filmből: