Thomas Bernhard hagyatéka

89 évvel ezelőtt ezen a napon, a hollandiai Heerlen-ben született Thomas Bernhard, osztrák író, költő, drámaíró. Ugyanezen év, 1931 őszétől 1937-ig Bécsben élt nagyszüleivel, ezután anyjával Németországba költöztek. Apjával, az ács és kisstílű bűnöző Alois Zuckerstätter-rel sosem találkozott. Bernhard tüdőgyulladása miatt az 1959 és 1961 közötti éveit a Grafenhof szanatóriumban töltötte, és zenei (énekesi) karrierje is a tüdeje miatt vált lehetetlenné. Rövid ideig újságíróként dolgozott, majd teljes munkaidejű író lett. 1989-ben, miután már egy évtizede folyamatos orvosi ellátást igényelt a tüdeje miatt, asszisztált öngyilkosság által halt meg Gmunden-ben, Ausztriában.

Hazáját, Ausztriát illető kritikus szemlélete miatt sokan támadták az országban, ám külföldön nagyra becsülték, és még életében Ausztriában is számos díjat vehetett át. Munkásságára nagy hatással volt az elhagyatottság érzése, és gyógyíthatatlan betegsége, aminek folytán a halált látta a létezés alapvető esszenciájának. Végrendeletében megtiltotta, hogy darabjait játsszák és kiadatlan műveit publikálják Ausztriában, de ezt a tiltást 1999-ben féltestvére és örököse, Dr. Peter Fabjan, érvénytelenítette.

„A szavak tönkreteszik, amit gondolunk, a papír nevetségessé teszi, amit gondolunk, s miközben az ember még örülhet, ha valamit tönkretett és nevetségessé tett dolgot papírra vethet, az emlékezet ezt a tönkretett és nevetségessé tett változatot is elveszíti. Valami roppant dologból a papír valami mellékes dolgot csinál. Valami nevetséges dolgot. Ha így nézzük, a világban és a szellem világa általi világban is mindig csak mondhatni rommá tett és nevetségessé tett dolgok látszanak, ugyanígy tehát a világon minden csak nevetség és rom.” (A mészégető)