Gyerekkor

ezt sem bocsáthatom meg neki(k)
sose kirándultunk hétéves koromig egy udvar négyszögre a világ
legfeljebb nagyanyám háza kertje meg a temetők
mert oda menni kellett
de ott féltem a régi sírkövek kígyót napoztattak
a puszpáng szaga zavart de az apám gyászolta
apját lányát magát

egész nap simogatta a kurva téglákat a kibaszott vasbetont
a kurva és kibaszott jelzőket anyám használta az anyagokra
tapogatta a recés betonvasakat szálkás zsaluzó deszkákat
nektek lesz ez ha nagyok lesztek tiétek nektek nekem nem kell semmi
ott volt a ház amit sose fejezett be
de még ahhoz is hozzáépített
minek
ott soha senki egy percet nem aludt
nem evett nem csinált semmit
hideg szoba nyári konyha
minek
néha pokrócmosáshoz használták később
csak azt szajkózta anyátokkal mi majd itt lakunk
egy szoba konyha alacsony plafonnal
kerti budi hozzá luxusnak
se víz se fürdőszoba
péterkályha és sparhelt ennyi a fűtés főzés egy platnis villanyrezsó egérszag

simogatta a betonvasat
de az én fejem kívánta volna a tenyerének ívét
egyszer megpofozott részegen
asztal alá estem
egyébként nagy ritkán később ha ivott
már nem maradtam otthon

simogatta a betont a téglákat benézte az egyenest
zsinórral léccel vinklivel
minden levágott deszkavégért lehajolt gyújtósnak jó lesz
bár korábban erősen akkoriban a cigarettáról is lemondott
nem szívta
fűszál volt a szája sarkában mindig
ahol ha mosoly ha keserű
akkor is valaminek lenni kell
de nem volt semmi
mindent nagyra tervezett minden összement
mára nincs is

egyszer sem voltunk kirándulni
harmincöt elmúltam amikor tengert láttam
először
nagy zöld félelmetes dübörgés ring a fejemben
mar az orromban sója mint a szégyen
mint amikor vendéglőben nagykamaszként
először ettem
remegő kézzel rontottam apám ázsióját
leesett a rántott hús kiborult a kompót
én uborkával szerettem ha akkor inkább

a nyári konyha és a kisszoba
soha nem lett kész
be se költöztek

ilyenek ezek a tervek
elfelejteni élni
elfelejteni lenni
csak simogatni a betont

valami régi sírra ástak rá a fiúk sarokba tolva
a korábbi gödörlakót
ott roppant meg később a keret
most enyhén billeg a csiszolt betonlap felette
ha rálépek leseperni avarszőnyegét a gesztenyének
ide ez alá kívánkozott
ahol felette most a betonlap mozog
ugye nem jössz ki
ugye nem
nem felejtem el

mikor láttam először a tengert