Nincs mese

Komolyan vették az Ödön von Horváth darab címét Nyíregyházán, mesés díszletbe és jelmezekbe csomagolva adják be nekünk a keserű pirulát. Nem mintha nem ismernénk nagyon is keserű meséket (legutóbb Andersen kis hableányát sirattam együtt az óvodás közönséggel), de ez a cím a meséken kívül még az édesbús Strauss-keringő hangulatát is felidézi. Ödön von Horváth 1931-ben született, Bécs kispolgári negyedében játszódó műve azonban legkésőbb a második felvonástól a leggyanútlanabb néző szája ízét is megkeseríti.

Zöldy Z. Gergely valószínűtlenül kék, bárányfelhős eget körített a színpadra, amelyeken csak néhány jelképes ajtó vagy éppen egy ablak jelzi a belső tereket. Szakos Kriszta jelmezei egy mesedarabban is megállnák a helyüket. Harsogó színek, kantáros nadrág, de főleg a főszereplő, Marianne ruhái, amelyeket Piroska is viselhetne. De itt nemcsak egy Farkas, hanem gyakorlatilag minden körülötte lévő férfi és nő aktívan és sikeresen dolgozik az elveszejtésén.

Pedig kezdetben milyen idilli a környék, ahol élnek, piknikező szomszédokkal (mintha Szinyei Majálisának bumfordi parafrázisa elevenedne meg) és a Varázskirályhoz címzett játékbolttal, ahol Marianne apja mellett mint bolti kisegítő rendeli az ólomkatonákat és más játékokat a törzsvásárlóknak. A tiszta, élénk színek, a bécsi kispolgárok felszínen nyugalmas, békés élete Fehér Balázs Benő rendezésében a túl szép, hogy igaz legyen érzetét kelti a nézőben. Ott is van egy kis csontváz Marianne kezében, finom jelzésként, hogy lehet, most még csak játéknak látszik, de hamarosan hasonmásai sorra kibuknak majd a szekrényből. 

Aztán Marianne és Alfréd találkoznak, megfordul velük a világ, az őket játszó két színésszel, Józsa Bettinával és Szalay Bencével pedig a színpad, és ez a szépnek induló, ám gyorsan kilobbanó szerelem katalizálja az idill lebomlását / leleplezését. 

Ödön von Horváth, ha úgy tetszik, korának elkötelezett feministája volt, aki több drámájában, így ebben is előszeretettel foglalkozott a nők helyzetével, áldozattá válásukkal. Az előadás egyik fő vonala is Marianne magára hagyottsága, környezetének érzéketlensége. E szerepre ideális választás Józsa Bettina. Már-már éteri törékenysége, a színpadi lényéből sugárzó tisztaság felerősíti Marianne tragédiáját. Adatott neki néhány boldog hét, esetleg hónap az őt meg- és elfojtó közegben. Ő és Alfréd anyja (Szabó Márta játssza) az, akik nem lepleződnek le az előadás során, akik azonosak tudnak maradni önmagukkal. A Pregitzer Fruzsina által játszott, jóságos nagymamának öltöztetett nagyanyából viszont éppen a felszín ellentettje bukkan ki: az érzéketlen gyerekgyilkos.

Alfréd szerepében Szalay Bence link szépfiúból indít, majd elhiteti velünk, hogy a szerelem meg tudja változtatni, hogy aztán a lehető leggyorsabban lepattogjon róla minden morálra, megértésre és empátiára emlékeztető vonás, marad a puszta önzés. Marianne apját Horváth László Attila játssza, örök gyerekből erodálódik lányát kitagadó kegyetlen apává. Emlékezetes, ahogy magába roskadtan, szinte katatón állapotban ül az éjszakai bárban. Se varázs, se királyság, csak egy fiatal lányokra gerjedő, de a sajátját eltaszító öregember. Széles Zita trafikosnéja is szép, érzékeny alakítás, a látszólagos harsányság mögötti bizonytalansággal, szeretetvággyal. Martinkovics Máté kamaszsutaságot és birtokló kegyetlenséget sűrít a Marianne-ra vágyakozó hentessegéd figurájába. 

A fiatal színészek mellett a Színművészeti Egyetem fizikai színházi rendező-koreográfus szakán most végző Molnár G. Nóra is vendégként szerepel az előadásban. Koreográfiája (Józsa Tamás zenéjével) hol festményszerű állóképekkel, hol mozgalmas (halál)táncokkal gazdagítja az előadást.   

Fehér Balázs Benő apró jelekkel érzékelteti, hogy a ’30-as évek elején, egy átmeneti korszakban járunk, amikor még alig látszik, milyen lesz a világ fél évtized múlva, amikor a színpadon átszaladó kis Dolfi (itt egy kisfiú bőrébe bújva) még éppen csak felnövőben van, de a horogkeresztek már megjelennek a táncosnők mellbimbóján és a hentessegéd pulóverének mintázatában.           

Látszat és valóság, mese és a mesék mögötti önző és korlátolt világ kettőssége látványosan és pontosan jelenik meg a színpadon. A fiatal vendégművészekkel kiegészült társulat jó benyomást tesz, a közel száz év előtti történet frissen szólal meg a színpadon. Bár nézhetnénk panoptikumnak!      

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő
Fordító: Parti Nagy Lajos

Szereplők: Szabó Márta, Pregitzer Fruzsina, Rák Zoltán, Széles Zita, Martinkovics Máté, Szalay Bence, Tóth Károly, Illyés Ákos, Józsa Bettina, Horváth László Attila, Kosik Anita, Kónya Merlin Renáta, Fehér András, Horváth Margit, Tóth Zolka, Urmai Gábor, Nagyidai Gergő

Díszlet: Zöldi Z. Gergely. Jelmez: Szakos Kriszta. Zene: Józsa Tamás. Súgó: Kovács Katalin. Ügyelő: T-Laforest Csaba. Dramaturg: Bíró Bence. Rendezőasszisztens: Fülöp Angéla. Rendező: Fehér Balázs Benő.

Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, 2020. január 11.