Gabriel García Márquez hagyatéka

A mai napon 93 éve született a Száz év magány írója, Gabriel José de la Concordia García Márquez, a kolumbiai Aracatacában. Márquez neve leginkább a mágikus realizmushoz fűződik, 10 testvére volt. Eleinte riporterként, később külföldi tudósítóként dolgozott Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban. Gyermekkori élményei több regényében is megmutatkozó visszatérő motívumok, az általa megalkotott fiktív község, Macondo, pedig leghíresebb regénye mellett több írása is játszódik.

A Száz év magány 1967-ben jelent meg eredeti nyelven (magyarul 1971-ben, Székács Vera fordításában), az író pedig 1982-ben Irodalmi Nobel-díjban részesült. A műveiben létrehozott világhoz hasonlóan, az író életét is különös részeltek lengik körül, mint például a Fidel Castro-val ápolt barátsága, vagy az ebben az időszakban megtörtént eset, amelynek részeltei a mai napig homályosak: hogy kortársa, Mario Vargas Llosa egyszer, egy filmpremier után, miután Márquez vidáman kiáltotta a nevét a termen át, odaérkezve csak dühösen motyogott valamit a feleségéről, aztán behúzott a Száz év magány írójának.

Állítása szerint hétéves koráig nem igazán ismerte a saját anyját. Jogot tanult a kolumbiai nemzeti egyetemen, egy ízben pedig Barranquillában egy éven keresztül egy Felhőkarcoló nevű bordéházban élt. Valamint sosem hagyta, hogy a Száz év magányt filmre vigyék, mivel elmondása szerint „biztosan olyasvalakinek adnának benne szerepet, mint Robert Redford, és a legtöbbünknek nincs olyan rokona, aki hasonlítana Robert Redfordra”. Gabriel García Márquez 2014-ben, 87 évesen távozott az élők sorából.