100 éve született Boris Vian

Boris Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Amellett, hogy olyan bravúros nyelvhasználattal és polgárpukkasztó tartalommal megírt regényekkel gazdagította a maga egyedi stílusában világirodalmunkat, mint a Tajtékos napok, a Pekingi ősz vagy a Köpök a sírotokra, tehetséges trombitás volt, valamint közel 500 dalszöveget is írt. Főleg a jazz műfaja ált hozzá közel, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. Vernon Sullivan írói álnevét is két jazz-zenész nevének összeragasztásával alkotta meg: Sullivan-regényei több százezres példányban fogytak el élete során. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban, Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, valamint munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak,

Vian legnagyobb zenei sikere a Le Déserteur (A dezertőr) című háborúellenes dal volt, amelyet majdnem tíz évre be is tiltottak Franciaországban. Az algír háború ellen írott dalt 45 különböző nyelvre fordították le, köztük magyarra is. A dalszöveg egy dezertőr levele a francia elnökhöz, amelyben megtagadja a szolgálatot és vállalja a kitaszítottságot az értelmetlen háborúzás helyett.

1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühösön káromkodott a hamis, torz adaptáció miatt, majd szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét 39 évesen.

A száz éve született francia íróra, költőre és jazzőrültre Atombomba song című dalszövegének egy részletével emlékezünk Müller Péter Sziámi fordításában:

„(…) Én szerintem vénülök
és fejben gyérülök,
az agy naponta tompul!
Már voltaképp csak lágytojás,
és rég nem impozáns,
az ember így bolondul…
Hisz évek óta görcsölök,
hogy mint lehetne több
a kár, ha bomba robban.
De mit számít ma már
a nagy hatósugár?
A lényeg, kikre pottyan! (…)”