Szalay Zoltán: „mint egy befagyott folyó jegén állva bámulni a sötétlő égboltot”

Bár nehéz bármire is teljes bizonyossággal támaszkodni ebben az időszakban, de a tavasz eljövetelével a kultúra is újult lendületet vesz – közelednek könyvmegjelenések, bizsergés a levegőben. Ennek örömére a magyar irodalom jeles képviselőit kérdeztük múltbéli és jövőbéli olvasmányélményeikről, irodalmi életről. Szalay Zoltán válaszait olvashatják.

Melyik volt a legjobb könyv, amit a közelmúltban olvastál?

Egy tényirodalmi kötet volt rám a legnagyobb hatással az elmúlt időszakban, a Magvető Tények és tanúk című sorozatában megjelent, A tér tágassága című, Rajk László életútinterjúját tartalmazó könyv. Úgy olvastam, mint egy kalandregényt, amelyben rendkívül érdekes látleletét kapjuk a 20. század magyar történelmének, és betekintést nyerünk egy igazi, a szó legnemesebb értelmében vett szabadgondolkodó töprengéseibe közéletről, művészetről, személyes integritásról, történelmi felelősségről. Nem annyira az ismeretek a fontosak, inkább a hozzáállás, aminek a finom megközelítéseit állandóan gyakorolhatjuk. Kiemelném még Nemes Z. Márió Barokk femina című verses naplóját, amelynek a provokatív nyelve szerintem az elmúlt időszak egyik legmerészebb magyar szépirodalmi próbálkozása, egyszerre érezni benne az átfogó – és ezért nem csak efemer jellegű, publicisztikai feldolgozást igénylő – társadalmi frusztrációból feltörő dühöt és azt a szabadságot, amit ennek a dühnek a formába ágyazása nyújt. A fordításirodalomból pedig kellemes meglepetést jelentett számomra Viktor Pelevin Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre című regénye, mert Pelevin sokadszor hozta benne a rá jellemző felforgató szellemességet.

Milyen könyv megjelenését várod leginkább a közeljövőben?

A Kalligram elkezdte megjelentetni Jon Fosse nagyszabású regényfolyamának, a Szeptológiának a köteteit, és én nagyon várom, hogy belevághassak, mert Fossét az egyik leghitelesebb, legmegrázóbb hangvételű kortárs szerzőnek tartom, akit olvasni olyan, mint egy befagyott folyó jegén állva bámulni a sötétlő égboltot. Nem tudom, mi minden fog még idén megjelenni, de ha jók az információim, Veres István mesét ír Petőfiről, amit szerintem be fogok szerezni a Pozsonyi Kiflitől. És nagyon örülnék, ha a Jelenkor folytatná Roberto Bolaño életművének a megjelentetését.

Az irodalmi eseményeknek általánosan nagyon változó a sikere, egy-egy formátum talán néha avíttnak is hat. Melyik általad meglátogatott irodalmi esemény volt az elmúlt időszak legjobbja, és mi az az esemény, ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, amely a legjobban érdekelne?

Kevés irodalmi rendezvényre járok, amiatt is, mert szűkebb környezetemben, konkrétan Szlovákiában kis túlzással csak szökőévente van olyan esemény, ami érdekel. Annak örülnék, ha lennének olyan rendezvények, ahol például a szlovák és a magyar szerzők közelebb tudnának kerülni egymáshoz, jobban megismerni egymás világait, és esetleg még a tágabb külvilág felé is nyitnának. Szeretem például a BRaK fesztivált Pozsonyban, ami elég színvonalas, érdekes nemzetközi vendégekkel. Sajnos a szlovákiai magyar irodalmi-kulturális intézmények (ha egyáltalán vannak még ilyenek) egyre kevésbé komolyan vehetők ezen a téren.