dunszt.sk

kultmag

„Are you on StageHive?”

A StageHive voltaképpen a nemzetközi előadó-művészeti világ Tindere: online találkozási pont, ahol projektejinkhez partnereket, társakat és támogatókat kereshetünk szerte Európában. A startup két alapítójával, Meczner Verával és Cortés Sebastiánnal beszélgettünk.

Mi hívta életre a StageHive-ot?

Meczner Vera: Valójában a mi személyes viszonyunk hozta el azt a felismerést, hogy szükség lenne egy olyan platformra, ahol találkozhatnak egymással a szakemberek. Sebastiánnal gyerekkori barátok voltunk, és amikor ő keresett egy produkcióhoz menedzsert, hozzám fordult segítségért. Én a Werk Akadémián tanítottam, és szerencsére tudtam neki munkatársat ajánlani, de ha mi ketten nem ismerjük egymást, akkor esély se lett volna, hogy ez a produkciós probléma megoldódjon, hiszen neki nem voltak meg ehhez a megfelelő kapcsolatai. 

Már induláskor koncepció volt, hogy nem csak az országon belüli működésre koncentráltok?

Cortés Sebastián : A doktori kutatásom kapcsán viszonylag sokat utazgattam Európa-szerte, és egyre erősebben tapasztaltam meg, hogy milyen gyümölcsöző tud lenni a nemzetközi együttműködés, hiszen különböző kultúrájú emberek kooperációjából mindig nagyon izgalmas dolgok születnek. Emellett volt szerencsém testközelből megfigyelni az projektszemléletet, ami egyébként a világ nagyrészében működik: különböző alkotók egy-egy produkció erejéig csapattá állnak össze, aztán egy másik formációban dolgoznak tovább a következő projekten. Ehhez viszont szükség van arra, hogy legyen egy platform, ahol találkozni tudnak, és a StageHive ezt teremti meg.

Fotó: Miron Vilidair Vivien

Egy éve működik a platform. Mik voltak az eddigi tapasztalataitok, váratnak magukra még fejlesztések?

M.V.: Természetesen rengeteg sikerről is be tudunk számolni: egyrészt közel hétszáz aktív felhasználónk van és több mint ezerkétszáz megkezdett profilunk, másrészt túl vagyunk több sikeres közösségi finanszírozási kampányon. Ezzel kapcsolatosan egyre több a megkeresés, és érkeznek a visszacsatolások is: tudunk olyanról, hogy egy színházi csapat nálunk talált magának menedzsert, egy fotós és egy szimfonikus zenekar tárgyalásokba kezdett, úgyhogy szerencsére folyamatosan azt érezzük, hogy érdemes egyre több energiát fektetni a projektbe. A startupoknál nagyon gyakori, hogy indulás után még rengeteget változik a szerkezetük, a működési stratégiájuk, és nálunk is így van ez. Természetesen évek előzték meg a StageHive piacra dobását, mégsem tudtunk mindenre felkészülni, az induláskor még technikai problémákkal is szembe találtuk magunkat. Ezeket persze a lehető leghamarabb orvosoljuk, és hát jönnek az újabb és újabb fejlesztési ötletek is. Az eredeti platformhoz képest megújítottuk például a teljes profilfeltöltési felületet, illetve jelenleg is dolgozunk egy hírfolyam kialakításán.

Izgalmas műfaj nálunk a közösségi finanszírozás, hiszen nincs nagyon hagyománya.

C.S.: Igen, ez egy nagyon komoly feladat a mi részünkről és a kampányolók részéről is. Az ugyanis nem elég, hogy ők megtanulják, miként működtethető ez a rendszer: amellett, hogy a saját fő üzenetüket eljuttatják a célközönséghez, magyarázni kell az újdonságnak számító finanszírozási forma működését, előnyeit is.Ez egy nehéz közös harc, és rengeteg energiát fektetünk a sikerességébe.

M.V.: Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen szöveggel töltik fel a kampányt, milyen ajándékot találnak ki az adományozóknak, vagy hogy miként működik a csapat a közösségi média platformjain. Mindig arra kell törekedni, hogy az adományozó a magáénak érezhesse a projektet, amit támogat. Ennek a finanszírozási formának megágyazni a magyar társadalomban hosszú folyamat, de azt látjuk, hogy van erre nyitottság. És igény is természetesen, különösen a jelen helyzetben, amikor is minden művészeti szférában komoly forráshiány van. Persze nagyobb pénzösszeget nem helyettesít egy ilyen kampány, de nagyban hozzá tud járulni egy-egy produkció létrejöttéhez.

C.S.: Igen, a határokat folyamatosan tolni kell kifelé.. Minél többen ismerkednek meg a rendszerrel, úgy válik egyre működőképesebbé. Mi is folyamatosan tanulmányozzuk az új trendeket, illetve az olyan külföldi oldalakat, mint például az Indiegogo, hogy itthon is jól bevált, életképes startégiává tudjuk alakítani a közösségi finanszírozást.

A StageHive-on van valamiféle projektszűrő? Kimondottan a magaskultúra platformjáról beszélünk?

M.V.: Eleinte törekedtünk erre, de örömmel látjuk, hogy megjelentek olyan profilok is az oldalon, amik nem kizárólag a professzionális oldalt képviselik. Egyre több például az amatőr kórus vagy színjátszócsapat, de mellettük ott van például a Szegedi Kortárs Balett és a Pannon Filharmonikusok is, amelyek igazán fajsúlyos intézmények, úgyhogy szerencsére nagy a szórás.

Hogy látjátok, melyik műfaj az, amelyik leginkább igényel egy ilyesfajta platformot?

C.S.: Elsősorban a színház és a komolyzene területén érzem a legtöbb mozgolódást. A táncművészeket egyelőre kevésbé sikerült megszólítanunk, de folyamatosan törekszünk erre is természetesen.

M.V.: Ez azért is nagyon érdekes, mert éppen a tánc a legkevésbé nyelvhez kötött műfaj a klasszikus zene mellett, ezért arra számítottunk, hogy ebben a szférában is elindulnak majd az együttműködések.

C.S.: Ugyanakkor nagyon fontos ennél a platformnál, hogy nem csak az előadó-művészek vannak jelen, a célkitűzéseink között szerepelt ugyanis, hogy láthatóvá váljanak a háttérszakmák. Hang- és fénytechnikusok, fotósok is jelen vannak az oldalon, és törekszünk arra, hogy minden olyan szakma képviselje magát, amely elengedhetetlen egy-egy produkció létrejöttéhez. Az egyik profil, amit én például kifejezetten szeretek, egy lengyel színházi fodrászé, aki valóban egy művészeti iskolában tanulta meg a mesterséget. Elsőre bele se gondolunk, mennyire rettenetesen fontos lehet az ő tudása egy produkciós folyamatban, de amint kilépünk az intézményi színház biztonságos közegéből egy légüres térbe kerülünk, ahol magunknak kell felkutatni a háttérszakmában dolgozókat. Ez pedig sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek tűnik, ezért is örülünk, hogy egyre több szakma jelenik meg nálunk is.

Mit gondoltok, a színészek számára mennyire evidencia az, hogy minden platformot ki kell használniuk?

C.S.: Egy amerikai színész számára nagyon is egyértelmű, hogy folyamatosan láthatónak kell lennie, és hogy a brandje kidolgozása éppúgy része a munkájának, akárcsak a szigorúan vett szakmai feladatok. Itthon ez, éppen az intézményi és társulati rendszer miatt, jóval kevésbé van így. Vannak persze, akik ezt fontosnak tartják, és nagyon magas szinten is űzik, van menedzserük, hivatalos oldaluk, ugyanakkor rengeteg, évtizedek óta a pályán lévő művésznél tapasztaltuk azt, hogy még önéletrajza sincs.

M.V.: És itt ismét be tudjuk kapcsolni a háttérszakmákat: nyilvánvaló, hogy egy világosító nem fog magának saját weboldalt csinálni, viszont a StageHive-on lehetősége van arra, hogy létrehozzon egy abszolút szakmai profilt, ami hasonló mint a corporate világban a LinkedIn.

Mikor lennétek elégedettek, ha öt év múlva hol tartana ez a projekt?

M.V.: Azt szeretnénk elérni, hogy hétköznapi mondássá váljon a szakmában: „Tudod, láttam a StageHive-on!”, illetve hogy releváns, fontos anyagi forrás legyen a közösségi finanszírozás.

C.S.:Akkor, ha eljutnánk odáig, hogy 10-15 nyelven működik az oldal, és Európa-szerte folyamatos az aktivitás. Van egy álmom, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy amikor külföldön megismerkedem egy másik szakemberrel és kontaktot akarunk cserélni, akkor nem azt kérdezzük, hogy „Are you on Facebook?”, hanem azt, hogy „Are you on StageHive?”