dunszt.sk

kultmag

Pál Sándor Attila: „Olvassunk sokat. Írni nem muszáj”

Bár nehéz bármire is teljes bizonyossággal támaszkodni ebben az időszakban, de a tavasz eljövetelével a kultúra is újult lendületet vesz – közelednek könyvmegjelenések, bizsergés a levegőben. Ennek örömére a magyar irodalom jeles képviselőit kérdeztük múltbéli és jövőbéli olvasmányélményeikről, irodalmi életről, otthon töltött időről. Pál Sándor Attila válaszait olvashatják.

Melyik volt a legjobb könyv, amit a közelmúltban olvastál?

Idén be kell fejeznem a disszertációmat, így ide-oda kapok a hatvanas-hetvenes évek költészetében, vitacikkeket, ankétokat böngészek sokszor már nem létező folyóiratok archívumaiban, a fiatal költők tömegeiről szóló dörgedelmeket kell feldolgoznom, antológiákat pörgetnem (ó, irodalomszociológia!)… A józan eszem megőrzésére Esterházytól Az olvasó országát forgatom, meg a két Karinthy novelláit olvasom, Frigyestől A lélek arcának második kötetét már (Összegyűjtött novellák, Magvető, 1957) Ferenctől pedig az Utolsó cigaretta, utolsó ítélet című gyűjteményt (Szépirodalmi, 1983). Most értem a végére a tavalyi Szép verseknek. Szívesen beletemetkeznék valami újba, de nem tehetem. Kukorelly Endrétől a Cécécépét még a disszertáció-para előtt fejeztem be, nagyon szerettem.

Milyen könyv megjelenését várod leginkább a közeljövőben?

Juhász Tibor új verseskötetét és a Lyukóvölgy című szociográfiáját. Ha jól tudom, Krusovszky Dénesnek is lesz új verseskönyve idén, várom azt is eléggé.

Az irodalmi eseményeknek általánosan nagyon változó a sikere, egy-egy formátum talán néha avíttnak is hat. Melyik általad meglátogatott irodalmi esemény volt az elmúlt időszak legjobbja, és mi az az esemény, ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, amely a legjobban érdekelne?

Elég egyértelműnek tűnik, hogy a klasszikus irodalmi estek vonzereje angolos understatementtel fogalmazva nem túl nagy, pár beszélő fej a pódiumon, a közönség soraiban álmos, fejtámasztó, gyászos pofával figyelő hallgatóság: jaj nekem. Persze nehéz kilépni ebből a formátumból, komfortos is, költséghatékony is. Nem, vagy csak érintőlegesen irodalmi eseményt mondanék: Trapp Dominika „Ne tegyétek reám…” című kiállításának tárlatvezetése február 23-án a Trafóban, utána a Parasztok Atmoszférában zenei performanszával elképesztően jó volt. Önmagában is nagyon erős kiállítás, de így esemény is lett. Gondolom, ez lenne a kulcs: spékelgetni az irodalmi hapenningeket is zenével, tánccal, miegymással, mint szalonnával, fokhagymával a pulykahúst. Most egy darabig persze nem lesz semmi, minden lemondva, a sok reprezentáció után, előtt, közben nem árt, ha olvasunk, jó sokat, mindent, amit eddig halogattunk, azt mondtuk, nincs időm, most íme, van (akinek nem inge…).

Milyen időtöltést ajánlasz az elkövetkező otthon töltendő napokra?

Olvassunk sokat. Írni nem muszáj.