dunszt.sk

kultmag

Bíró Tímea: “Ha már fizikailag nem utazhatunk, akkor jöhet a belső utazás, vagyis az olvasás”

Bár nehéz bármire is teljes bizonyossággal támaszkodni ebben az időszakban, de a tavasz eljövetelével a kultúra is újult lendületet vesz – közelednek könyvmegjelenések, bizsergés a levegőben. Ennek örömére a magyar irodalom jeles képviselőit kérdeztük múltbéli és jövőbéli olvasmányélményeikről, irodalmi életről, otthon töltött időről. Bíró Tímea válaszait olvashatják.

Melyik volt a legjobb könyv, amit a közelmúltban olvastál?

Vladimir Kecmanović Az ágyú forró volt című regénye sokkolt, lebénított, ütött, és felébresztett. Egymásban virrasztottunk. Nagyon örülök, hogy belém épülhetett. A másik zseniális mű egy Krasznahorkai László regény, az Aprómunka egy palotáért, amit néhány óra alatt magamba szívtam, és öt oldalanként felkiáltottam, hogy „remekmű” vagy „így kell írni”!

Nem véletlenül lett hatalmas siker Orvos-Tóth Noémi könyve, az Örökölt sors, mindenkinek el kéne olvasni.

Milyen könyv megjelenését várod leginkább a közeljövőben?

Nagyon jól fog esni Terék Anna-féle mélység, az ő versvilágába mindig örömmel merülök. Anna versszövetébe gyakran időzített bombák vannak elhelyezve, és a ketyegésük piszokjól tud esni. Szabó Balázs (énekes) kötetét is nagyon várom. Jah, hogy nem lesz? Mikor lesz?

Az irodalmi eseményeknek általánosan nagyon változó a sikere, egy-egy formátum talán néha avíttnak is hat. Melyik általad meglátogatott irodalmi esemény volt az elmúlt időszak legjobbja, és mi az az esemény, ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, amely a legjobban érdekelne?

Két nem irodalmi, de irodalomhoz is kapcsolódó esemény is előttem van. Az egyik az októberi alkotótábor a vajdasági Palicson, ahol képzőművészekkel együtt kivonultunk a természetbe, és mindenki a maga lüktetésében alkotott. Ott jöttem rá, hogy a szabadban jobban megy az írás.

A másik a magyarkanizsai Bicskei Zoltán, filmrendező legújabb munkájának, a Láttam című némafilm levetítése és a köré font beszélgetés volt. A film olyan képekkel vibrál, ami sok mindent elindított bennem, témákat szült, inspirált. Nem véletlenül nevezi a rendező filmversnek az alkotást.

Alkotói szabadságot adnék a szerzőknek, azt hiszem ez egy fontos, évente megismétlődő esemény lenne a naptárukban és az életükben. Kivonulhatnának/bevonulhatnának, egy rövid ideig minden porcikájukkal az irodalomnak élhetnének.

Milyen időtöltést ajánlasz az elkövetkező otthon töltendő napokra?

Mozogjunk sokat, mert én vagyok az élő példa arra, hogy igenis lehet a lakásban edzeni, akinek pedig udvara van, annak még jobb. Ha már fizikailag nem utazhatunk, akkor jöhet a belső utazás, vagyis az olvasás. Itt az ideje, hogy jóban legyünk magunkkal, meghalljuk a gondolatainkat, elviseljük a csendet, megtanuljunk lassítani, és ami a legfontosabb, hogy ne mérgezzük magunkat a pánikkal, mert tökfölösleges. Használjuk ki ezt az állapotot, építkezzünk kívül-belül, aki pedig inspirálódik a négy fal között, az írja meg végre a nagy regényét, versét.