Horváth Veronika: „ha megengedjük magunknak, hogy éljünk a belső szabadsággal, egészen meglepő dolgok történnek”

Bár nehéz bármire is teljes bizonyossággal támaszkodni ebben az időszakban, de a tavasz eljövetelével a kultúra is újult lendületet vesz – közelednek könyvmegjelenések, bizsergés a levegőben. Ennek örömére a magyar irodalom jeles képviselőit kérdeztük múltbéli és jövőbéli olvasmányélményeikről, irodalmi életről, otthon töltött időről. Horváth Veronika válaszait olvashatják.

Melyik volt a legjobb könyv, amit a közelmúltban olvastál?

2019 második felében több könyv volt, amire kíváncsi voltam, Kalapos Éva F mint c. regényét, és Szőllőssy Balázs A Kilátó Presszóban c. verseskötetét is eléggé vártam. Egyik sem okozott csalódást. Azt a könyvet, ami mostanában a legnagyobb hatással volt rám, a férjem hozta párszáz forintért a Könyvudvarból. Szathmári Sándor Kazohinia c. szatírájáról van szó. Nem is értem, hogy került el eddig ez a disztópia, mindenesetre most jókor jött, olyasmi kérdéseket vet fel, amik egyébként is foglalkoztatnak.

Milyen könyv megjelenését várod leginkább a közeljövőben?

Szerveztünk a FISZ-szel egy felolvasássorozatot azoknak a fiatal szerzőknek, akik a 2019-es évben Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíjat kaptak. Két est ment le eddig, ezek alapján bármelyik ösztöndíjas társam kötetére kíváncsi lennék.

Az irodalmi eseményeknek általánosan nagyon változó a sikere, egy-egy formátum talán néha avíttnak is hat. Melyik általad meglátogatott irodalmi esemény volt az elmúlt időszak legjobbja, és mi az az esemény, ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, amely a legjobban érdekelne?

Elég sok irodalmi programot szervezek. Ezek nagyjából kitöltik azokat az estéimet, amiket nem az Itt és Most Társulatban végzett munkám foglal le. Legjobbat nem tudok mondani, inkább személyes kedvenceket. Nagyon szerettem, amikor Kalapos Évivel Baktalórántházára utaztunk a FISZ képviseletében. Évi Massza c. könyve kapcsán gondolkoztunk együtt helyi általános iskolásokkal, egy-két drámapedagógiai játékot is bevetettem. Szeretek gyerekekkel dolgozni, az pedig külön öröm, ha vidékre, falvakba is eljuttathatjuk a kortárs irodalmat. Hálás feladat.

A másik kedvenc irodalmi eseményem nem is irodalmi esemény volt tulajdonképpen. 2019 májusában Reichenau-ban vettem részt az Atipia nemzetközi színházi projektben, ahol főleg az emberi hanggal és mozgással dolgoztunk. Elképesztő egyéni hang journey-ket és közös hangzásokat éltem át. Volt, hogy ezeket az utazásokat automatikus írás formájában dolgoztuk fel, de írtam verset is kurzus alatt. Ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, valami ilyesmi workshopot álmodnék meg, ahol a társművészetek nem csak udvarias köszönés, csevegés erejéig találkoznak, hanem bizalommal, kíváncsisággal fordulnak egymás felé, ne adj isten, nem csak fordulnak, hanem kapcsolódnak, egymásba fonódnak, azt teszik, amit akarnak. Ha megengedjük magunknak, hogy éljünk a belső szabadsággal, egészen meglepő dolgok történnek.

Milyen időtöltést ajánlasz az elkövetkező otthon töltendő napokra?

Ha az ember elveszíti a munkáját, aggódik a megélhetéséért, családjáért, szociális kapcsolatai lecsökkennek, netán teljesen izolálnia kell magát, az enyhén szólva frusztráló. Lehet, hogy valaki örülne, ha távmunkában dolgozhatna otthonról, mások a távmunkától szenvednek, mert közben egy kétéves nem érti, mi a home office. Van, aki ki tud menni a saját kertjébe, van, aki városi környezetben, nagy népsűrűségű helyen kénytelen átvészelni a járványt. Mindenkinek máshogy nehéz, úgyhogy ajánlani azt tudom, amit a Végtelen történet is: „tedd azt, amit akarsz.” Mi itthon Szilágyi N. Nándor Szimpatikus embertudomány c. előadássorozatát hallgatjuk, ledaráltuk tegnap a nemrég elérhetővé vált Candide kalandjai animációs sorozatot, olvasunk, beszélgetünk, dolgozunk mindenféle művészeti projektjeinken. Közben néha mandalákat színezek.