dunszt.sk

kultmag

Lázadni csak pontosan, szépen…

Magyarországon – a színházi életben – a koronavírus okozta rendkívüli helyzetre leggyorsabban Magács László színházigazgató és a TRIP Hajó Legénysége reagált: már március 12-én, a korlátozások első napján hírül adták az Első Magyar Karantén-színház megalakulását. Azóta számos online-bemutatóval jelentkeztek, nem egy, hetente frissített aktuális sorozatuk most is fut, drámapályázatot írtak ki… Egyszóval: komolyan gondolják a működést a korona idején.

Próbafotók: Szatai Zsófia, Kuttner Ádám

A Bánk bán per című előadásuk példáján az is megfigyelhető, hogyan alakul át a közönség-jelenléti színház karantén-színházzá. Az előadás ősbemutatója március 9-én volt a Trip Hajón (ez a Margithíd budai hídfőjénél kikötött valódi vízi közlekedési eszköz Magács társulatának játszóhelye), az egyenes közvetítésben látható virtuális premiert pedig – immár az Első Magyar Karantén-színház előadásában – március 30-án lehetett elérni a Világhálón (a felvétel azóta is megtalálható ide kattintva). 

Hogy mennyire kellett Internetre átdolgozni az előadást? Kicsit mindenképpen muszáj volt, de lehetni lehetett volna sokkal jobban is… Az előadásban eljátszott bírósági tárgyaláson ugyanis eredetileg a jelenlevő közönség töltötte be az esküdtek szerepét (szavazással döntöttek arról, hogy bűnös-e és miben Bánk), a virtuális adaptációban pedig emoji jelek küldésével lehetett rögtön voksolni. Ezen túl a produkciót rendezőként is jegyző Magács László egyéb lényeges változtatást nem eszközölt (nota bene a két bemutató között eltelt három hétben, a Karantén-színház virtuálisbemutató-dömpingjében többre nem is adódhatott lehetősége).          

Az online-bemutatók közül kettőt megemlítek, mert hasonló módszerrel készültek, mint A Bánk bán per. Akár azt is mondhatnánk, hogy tipikus példái az olcsó, gyors és Interneten jól terjeszthető színházcsinálásnak – ez utóbbin leginkább azt értem, hogy az elkészült előadás mély tartalma, értékei nem a csakis helyszínen élvezhető, különleges látványvilágában, hanem például az igényes verbális szövegében ragadhatók meg. Persze a színészi játék és a következetesen végigvitt, adekvát rendezői koncepció a virtuális színházban is kulcskérdés. Március 23-án mutatták be Az ember tragédiája rövidítve című, Madách Imre Tragédiája alapján készült háromszereplős, mintegy másfél órás, legszerencsésebben talán „aktualizált színházi és irodalmi kalandozás”-ként meghatározható színjátékot, amelyben a madáchi színek helyzetgyakorlatokra emlékeztető kivonatolása mellett a szereplők a jelenetek változásai közben improvizatív kommentekkel véleményezik a művet, a szerzőt és a korát, valamint önmagukat és a jelen járványügyi helyzetét. Hasonló a másnap elindított, öt (rövidebb) részre tervezett Jelenetek egy háztartásból című, Ingmar Bergman ikonikus filmjét aktualizáló és továbbgondoló sorozat, amely formálisan is szakít a hagyományos színházzal: egy lakásban játszódik, és a kamera nem „nézőtéri látószögből” követi a szereplőket.

A Bánk bán per, mivel eleve színpadra készült, az online-előadáson is színpadon játszódik. Az elején bevonul a négy szereplő: a bírósági titkár, a vádló és a védő, valamint a bírónő. A titkár vázolja a tényállást, azaz kicsit jogászosított, egyszerű mai nyelven összefoglalja a Katona-dráma fő cselekményszálát, persze apró, célszerű „csúsztatásokkal”, például a haldokló Gertrudisra a szobájában találtak rá, szúrt sebekkel, és nincs bizonyítva, ki a gyilkosa. A vádló lázadással és előre kitervelt emberöléssel vádolja Bánkot, a védő szerint a bán mindkét vádpontban ártatlan. A nézőknek-esküdteknek a tárgyalás végére el kell dönteniük, hogy mi az igazság.

Ahogy a rövidített Tragédiának, ennek a Bánk bánnak is a legfőbb értékét abban látom, hogy elsősorban fiataloknak kínál megértési és újraértelmezési lehetőséget. Be is lengi mindkét előadást egyfajta diákszínjátszós hetyke játékosság, még a drámai részeknél is érződik a folyamatos kikacsintás: veletek együtt eljátsszuk, hogyan gondolkodunk a nemzeti klasszikusainkról (amelyek ráadásul kötelező tananyagunk részei is). Megjegyzem: nemzeti klasszikusaink életben tartása, aktuálissá tétele csakis úgy lehetséges, ha mindegyik eszméletre ébredő új generáció megalkotja róluk a saját véleményét, ezáltal képletesen birtokba is veszi őket. Folyik is tágabb jelenünkben az ez irányú színházi kísérletezés, elég megemlíteni Vidnyánszky Attila Nemzeti színházbéli formabontó 2018-as Az ember tragédiája– és 2017-es Bánk bán-rendezését, valamint a Katona József Színházban az egy év híján „Z” generációs (1994-ben született) Tarnóczi Jakab által ebben az évadban színre vitt nem éppen szokványos Bánk bánt.

A Karantén-színház előadásában már a bizonyítási eljárás is igen mai. Telefonos videó-felvételeken elkapott jeleneteket játszanak be, amelyek alapján igyekeznek megítélni az események lefolyását, a benne szereplők motivációit, bűnösségüket vagy ártatlanságukat. Így válik láthatóvá, miként hívja Petúr a békétlenek közé Bánkot, ki hogyan intrikázik, hogy közelít Ottó Melindához, de a felvételeken megjelenik Biberach, Gertrudis és Tiborc is. A helyszínek a Trip Hajó elhagyatott folyosói, fedélzete, a szereplők mai civil ruhákat hordanak. Mindemellett a tárgyalásra beidéznek tanúkat is. Őket élőben a színpadon levő négy szereplő személyesíti meg: térülnek-fordulnak, felkapnak egy-két jelmez-kiegészítő tartozékot, és átlényegülnek. Tanúskodik Mikhál, Ottó, Tiborc, Izidóra, II. Endre és maga Bánk is.

Míg a videó-bejátszások hatékonyan élénkítik, színezik a virtuális előadást, a tanúk mozgatása eléggé mechanikusra sikerült, egy idő után sztereotippé válik. Különösen zavaró, hogy a bírósági titkár (Georgita Máté Dezső) és a bírónő (Móga Piroska) szerepe, helyzete, játéka elég sok jelenetben nincs kitalálva. Pedig amikor végre tanúszerephez jutnak, ügyesen váltanak karakter, Móga például Izidórát adja, Georgita pedig igazán egyéni, eredeti, mai Bánk-figurát hoz. Baki Dániel is jól oldja meg például a védő II. Endrévé alakulását, de nekem legjobban Dékány Barnabás hatásos, hiteles és közben korszerű Tiborc-nagymonológja tetszett (külsőséges eszközök erőltetése nélkül, kidolgozott és átélt színészi játékkal tette meg a jókora nagy lépést erőszakos vádlóból kétségbeesett kisemberbe).

A vád- és védbeszédben, valamint az utolsó szó jogán elhangzottakban kicsit sem meglepő és igencsak meglepő tartalmakkal találkozhat a mai magyar néző. Kicsit sem meglepő manapság, hogy két, szakmailag és a témából is maximálisan felkészült szakértő ugyanazt a jelenséget homlokegyenest ellenkezően látja. A védő szerint Bánk ártatlan, amit tett, nemcsak hogy becsületből, hanem egyenesen a népért és a hazáért tette, a vádló szerint meg bűnös lázadásban, valamint előre eltervelt módon elkövetett emberölésben, amit féltékenység motivált. E kétféle nézőpont és mérce állandó egyidejűségét még akkor is nehéz értelmezni, ha tudjuk: vádlónak – védőnek (kormánynak – ellenzéknek) állítólag ez a dolga, legalábbis a normalitás és a közös érdek határain belül.

A két végpont között Bánk – szokatlan módon! – egyfajta középen állást reprezentál. Vallomásában és az utolsó szó jogán védi Gertrudist, az áldozatát. Állítása szerint a királyné nem élt vissza a hatalmával, csak úgy viselkedett, ahogy németként viselkednie kellett. Ő meg „két fátyolt szakaszt le: a hazájáról és a becsületéről” – e kettőért a halált is vállalná. Ezek után kell a közönségnek szavazatokkal számot adnia Bánk megítéléséről.

Ha igazi (országos) választásokról volna szó, magabiztosan megelőlegezhetnénk az eredményt: a józanságra, a valódi toleranciára, az empátiára és az ellenfél tiszteletére építő középre a szavazók egy százaléka sem adná a voksát. Az előadás végén az emojik többsége alapján mégis Bánkot hozzák ki győztesnek: nem bűnös lázadásban és nem bűnös előre megfontolt szándékból elkövetett emberölésben – így ítélnek az esküdtek (a közönség). Én ebből azt olvasom ki, hogy a színházi és az internetes szavazásokat nem mindig kell komolyan venni. Ezzel nem állítom azt, hogy a magyar közönség nem szeretné (a mégiscsak lázadó és gyilkoló) Bánk bánt. Ellenkezőleg. Szerintem egyszerűen – nagyon helyesen – megszoktuk már lassan két évszázada, hogy szeretjük a zsarnokság és az éppen aktuális megszálló erők ellen lázadó nemzeti hősünket, és eszünkbe sem jutna ellene szavazni. Persze azt nem árt hozzátenni: lázadni ma már csak pontosan, szépen, mindenkor csakis értelmesen, a kornak megfelelő, de hatékony módszerekkel érdemes (és kötelező). 

Azt gondolom, hogy felesleges az előadás végén a szavazás, amúgy is mondvacsináltnak tetszik a fiatalos interaktivitás erőltetése. Bőven elegendő, ha nézőként az előadásból megértjük: felelősen kell gondolkodnunk mindenről, nemzeti hősökről, múltról, jelenről, jövőről egyaránt. És persze a koronavírusról is. De a legjobban azt unom, hogy az általam eddig látott Karantén-színházi előadásokban – mintegy brechti elidegenítő effektusként – demonstratívan kezet fertőtlenítenek, kesztyűt húznak, távolságot tartanak. Persze, értem. Nem lehet elégszer… De jó lenne, ha az Első Magyar Karantén-színház az utolsó is lenne, és tagjainak hamarosan új kihívások elé kellene nézniük! 

A Bánk bán per (Első Magyar Karantén-színház)

Előadás Katona József: Bánk bán című darabjából
Író: Fabacsovics Lili.
Rendező: Magács László.
Játsszák: Baki Dániel, Dékány Barnabás, Georgita Máté Dezső, Móga Piroska. Videón: Boros Ádám, Frőlich Kristóf, Kazári András, Rohonyi Barnabás, Staub Viki, Veszelovszki Janka.

Bemutató az Interneten: 2020. március 30.