dunszt.sk

kultmag

Ma lenne 70 éves Esterházy Péter

Ma töltené be 70. életévét a négy évvel ezelőtt elhunyt író, Esterházy Péter, akinek emlékére ezt a napot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének kezdeményezésére a Magyar Próza Napjaként is számon tartjuk. A posztmodern magyar irodalom egyik legfontosabb képviselője grófi családból származott, a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd matematikusként végzett az ELTE-n. Egy ideig alkalmazott matematikusként dolgozott, 1978-tól pedig szabadfoglalkozású író volt. Műveiről rengeteg kritika és tanulmány jelent meg Magyarországon, írásait több, mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is számottevő ismertségre tett szert. Belföldi és külföldi díjainak listája meglehetősen hosszú, a József Attila-, Déry Tibor- és Füst Milán-díj mellett elnyerte az AEGON és a Kossuth díjat is. Alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának, valamint többek közt a berlini Akademie der Künste-nek is.

Írásművészete egyedülálló, az intertextualitás és a töredékesség fontos szerepet játszik benne, valamint a történet helyett műveiben inkább a szövegre irányul a hangsúly. Számos könyv szerzője (melyekből az egyik, Tizenhét hattyúk címűt Csokonai Lili álnéven jelentette meg), legfontosabb művei közé tartozik többek között a Termelési-regény (kisssregény), a Bevezetés a szépirodalomba, a Hrabal könyve, a Harmonia cælestis, regények és elbeszélések mellett rengeteg dráma, esszé, és publicisztikai szöveg szerzője. Legutolsó még életében megjelent könyve a Hasnyálmirignyapló, mely betegségéről és az elmúlásról szól. Ugyanebben az évben, 2016 július 14-én Esterházy Péter életét vesztette. Részlet a Hasnyálmirigynaplóból:

“Mintha nem lenne „igazi való”. Legföljebb valók. Jesszusom, lehet, hogy azt kérdem, megismerhető-e az ember? A világ? Ez meghaladja a fölkészültségemet. Ha volna erre egy életem (ha-ha: halálom; lám, meghalni is csak magyarul tudok, to-to: Tod, ennek nincs értelme, q. e. d.), akkor csak filozófusokat olvasnék, érteném is őket, de soha nem jönnék kísértésbe írni, hozzátenni a magam gondolatait (életét, halálát). Csak olvasnék. És közben eszegetnék kicsit. Hát talán egy szakácsnő is kéne. Meg egy szobalány. Meg egy inasfiúcska. Voltunk már itt. Ismét közvetlen bizonyítékát kaptuk, hogy a hasnyálmirigyrák közvetlenül az agyat támadja meg, talán nem is nevezhető ez támadásnak, de valaminek igen. Valóban, magam is valamiben vagyok ez idő szerint. Most nem idézném Rajkint, gyermekkorom ismert orosz tévésztárját, idézem: Válámi ván, de… szszsz… nem áz igázi…”

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket