„Prózaírás szempontjából nem igazán kedvező ez az időszak”

Bár nehéz bármire is teljes bizonyossággal támaszkodni ebben az időszakban, de a tavasz eljövetelével a kultúra is újult lendületet vesz – közelednek könyvmegjelenések, bizsergés a levegőben. Ennek örömére a magyar irodalom jeles képviselőit kérdeztük múltbéli és jövőbéli olvasmányélményeikről, irodalmi életről, otthon töltött időről. Csutak Gabi válaszait olvashatják.

Melyik volt a legjobb könyv, amit a közelmúltban olvastál? 

Margaret Atwood: Az ehető nő

Milyen könyv megjelenését várod leginkább a közeljövőben?

Szaniszló Judit regényét várom, aminek a megjelenését a járvány miatt kellett elhalasztani és Tolvaj Zoltán készülő prózakötetére is nagyon kíváncsi vagyok.

Az irodalmi eseményeknek általánosan nagyon változó a sikere, egy-egy formátum talán néha avíttnak is hat. Melyik általad meglátogatott irodalmi esemény volt az elmúlt időszak legjobbja, és mi az az esemény, ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, amely a legjobban érdekelne?

Nagyon szeretem a Nyitott Műhelyt, ahová az estek és kiállítások mellett a családias a hangulat és a házigazda, Finta László miatt is érdemes menni. Legutóbb a Hévíz bemutatóján jártam ott. Jó volt Berta Ádámot hallgatni. Ő egy igazi kísérletező alkat, akiből süt az írás öröme. Motiválóan hat rám az írói hozzáállása. Király Kinga Júlia pedig olyan izgalmasan és sokrétűen beszélt Felliniről, hogy alig vártam, hogy elolvassam a lapszámban megjelent esszéjét. Cserna Szabó András főztje is ismét emlékezetes volt.

Egyébként nagyon szeretem az olyan innovatív esteket, mint amilyen Tóth Kinga Holdvilágképűek című kötetének bemutatója volt. Ez már elég rég történt, de azóta sem láttam ennél emlékezetesebbet. Egy nagyon profi egész estés performansz volt, ahol szöveg, hang és látvány nagyon precízen kapcsolódott össze újabb és újabb jelentésrétegekkel gazdagítva egymást. Jó lenne több hasonlót látni. Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek, amikor komolyabb koncepció nélkül tesznek „összművészetivé” egy-egy felolvasást: behoznak zenét, képeket, csupán azért, hogy ne unatkozzon a közönség, vagy pusztán mert ez a divat. Az ilyen próbálkozások inkább elvonják a figyelmet a szövegről.

Örülni szoktam azoknak a rendhagyó kiállításmegnyitóknak is, amelyeken szépirodalmi szöveg hangzik el. A legutóbbi ilyen élményem, amikor Szabó T. Anna nyitotta meg Kis Róka Csaba New Disorder című kiállítását az AQB galériában. A szöveg itt olvasható.

Milyen időtöltést ajánlasz az elkövetkező otthon töltendő napokra?

Azt tapasztalom, hogy már az a néhány ember is, akihez közel állok, és akikkel intenzíven tartom a kapcsolatot a karantén alatt, nagyon különbözően éli meg a helyzetet, és ebből adódóan eltérő stratégiákat választ az idő kitöltésére. Ezért én inkább semmit sem javasolnék senkinek, és örülnék, ha ezt mások sem tennék olyan vehemensen. Amikor az ember még sokkos állapotban van, és csak ott tart, hogy próbálja felfogni a helyzetet, elég frusztráló tud lenni a sok fényes kalács, jógakihívás, meg unaloműző játék a közösségi oldalakon.

Én az első időszakban szinte semmit nem tudtam csinálni, csak az élelmiszer házhozszállítási lehetőségekre, az egymásnak sokszor ellentmondó „tudományos” cikkekre, meg az újabb és újabb intézkedésekre tudtam figyelni. Mostanra már eléggé lehiggadtam, igyekszem kialakítani egy számomra élhető tempót.

Néha képes vagyok lehetőségként tekinteni a helyzetre. Érdekes módon, ezt leginkább az emberi kapcsolatok terén élem meg. Intenzívebb a viszonyom azokhoz, akik egyébként is közel állnak hozzám, ugyanakkor többet beszélgetek másokkal is, akiket kedvelek, de nem szoktuk rendszeresen tartani a kapcsolatot. A karantén alkalmat ad arra is, hogy jobban elkülönüljenek a belső és külső motivációim, tisztábban lássam, mire is vágyom igazán. Ugyanakkor arra is gyakrabban érzek késztetést, hogy néha megfeledkezzem magamról. Erre számomra ideális a főzés, meg az olyan könyvek, amik tényleg beszippantanak. Érdekes volt például A pestist újraolvasni. Egészen más részletek váltak hangsúlyossá attól, hogy már vannak saját járványélményeim.

Prózaírás szempontjából nem igazán kedvező ez az időszak. Hiába van rá több időm, ha nem vagyok képes huzamosabb ideig elmélyülni, mert folyton kizökkent valami. Ezért csak araszolgatva haladok a regényemmel. Ha lehetne, kikapcsolnám az aggódó lényemet, de sokszor nem hagyja magát. Viszont az ötletelésnek kedvez ez a helyzet. A járvány kezdete óta rendszeresen naplót vezetek, a hírektől kezdve a bevásárlási kalandokon át az álmokig sok mindent feljegyzek, ami később akár irodalmi szempontból is hasznosítható lehet.