dunszt.sk

kultmag

Jutka Persi szoprán combjai

Egy ilyen lánynak a diszkóban a helye, énekelte a Jutka Persi és táncolt. Szerette a hangját kiereszteni. Vele fütyültek a seregélyek, kint, a villanyoszlopon. Vasúti kurva volt azelőtt különben, míg el nem bontották a nagylóki szárnyvonalat. Aztán a Röpülj páva!-körben lett szoprán szólamvezető. Hangokat igazított a hamis érzéseihez. Néha próbálta fordítva is, de az nehezebben ment azért neki. Messziről a Groszcsek vadász rókának nézte egyszer, annyira ravasz egy nő volt, és nem nagyon nézte a törvényeket. A hálószobája polcán szenteltvízben ázott állítólag egy szálka. A dédanyja csente a Zsubri betyár bitófájáról, száz évvel ezelőtt. Annak dudorászott teliholdkor, éjfelente, télen, és nem volt rajta olyankor, csak egy apró műnyuszt bunda meg egy vékony bugyi.

Így járt a szövetkezeti boltba meg a templomba, és ez volt rajta meg egy mintás drapp harisnya csak, mikor ellopta a Frigur kántor szívét, akkor is. A Cilárik gyónta épp meg hátul, amit előző héten hazudott, egyet-kettőt persze, szándékkal, most is kihagyott, és a penitenciával az elbiggyedt ajkán a Mária-szobor fele sántított, a Frigur kántor meg taposta, nyűtte a tejopál orgonát. Virágvasárnap volt, a padokban szentelendő barka mindenfele. Böjtfehérek voltak az arcok és csontsovány mindenki tekintete. És sikerült a Jutka Persinek a keresztvetés előtti csöndbe megérkeznie. Úgy jött, mintha menne. Úgy koppant a sárga csizma sarka a bordó márványlapon. Megállt a padsorok között, térdet hajtott, a barkától kettőt tüsszögött, és magában Blondie-t hümmögött. És ahogy meglátta a Frigur kántor a formás lábait, attól kezdve fogva volt. Félreütötte a Kyrie hangjait, és az orgonasípok helyén se látott mást onnantól, csak a Jutka Persi szoprán combjait. És mikor elrebegte a gyóntatószékben az érzéseit, köhintett a nagylóki kölcsöntiszteletes kettőt, mert tudta, ez milyen. Annyit súgott aztán vissza, a pókhálós, poros résen át, hogy itt más nincs, ebből a Bűnbánó Magdolna közbenjárásával lehet szabadulni csak.

Bűnbánó Magdolna, képedt el a Groszcsekné vendéglőjében az Ikotity, hát vajon ez mit jelent? Nagyot kellett a pasztörizált tejből kortyolnia. Kortyolt mondjuk a Frigur kántor is egy tisztességeset, de addigra ő valamit már kitalált. Akárhogyan, a szíve hiányzott neki. Meg a Jutka Persi szoprán combjai. Hiába rakott ugyanis hajnalonta ciklámen violinkulcsot tulipánból az ablaka alá neki, és hiába hümmögte el napfelkeltéig a mise állandó részeit, a Jutka Persi ezeken nevetett. Gurultak lefele az arcán a könnyei.

Gurultak lefele az Ikotity torkán a pasztörizált tej kortyai. Ilyenek voltak a szabadnapjai. Ha meg dolgozott, sofőrként dolgozott amúgy. Hajnalonta a garázsból kigurult, és kifakult Wunderbaumok meg összepiszkolt Olajbányász-zászlók között töltötte a délelőttjeit. Lógott a visszapillantóján egy rózsafüzér is, aminek régen szétgurultak egyszer a szemei, és a körjárat mellett Dániába vitt utasokat vagy egész Damaszkuszig, ha be kellett ugrani. És aki egy ilyen útra befizet, az régen, a nagylóki szárnyvonalon se másodosztályt kérhetett. És hát, így jött képbe az Ikotity, aki képes volt tizenháromszor is az olvasót végigmondani, titkokkal, mindennel Damaszkuszig. És a Bűnbánó Magdolna okán, a Frigur kántor magában legalábbis így okoskodott, tán benne lenne ebben is. Mert, hogy a Jutka Persitől pénzen vásárolja vissza az ellopott szívét, a Frigur kántor azt találta ki. Pénze meg nem volt, úgyhogy közelebb hajolt az Ikotityhoz, hogy beavatná akkor talán. Valamibe. Azt mesélte a Frigur kántor neki, hogy a parókián egy Bűnbánó Magdolnás kártyanaptárt talált. Nyolcvanheteset. És elkezdte múlt héten a kölcsöntiszteletes fénymásolóján nagy tételben sokszorosítani, és a nyomatok hátuljára fölírta tollal a következő évek napjait, júniusig. A többit majd az Ikotity dolga lesz kiegészíteni. Ahogy az is, hogy kivigye magával a naptárakat Dániába, vagy egész Damaszkuszig. És azon túl mást nem is kell tenni, mint pisiszünetekben a kávégép mellett árusítani. A haszon, az fele-fele. Kortyolt az Ikotity a tejből most is egy nagyot, kövér izzadtságcsöpp gurult a halántékán végig, aztán adta a kezét. És igaza lett.

Csakhogy igaz volt sajnos az is, hogy az elrabolt szívekért a Jutka Persi nem kér keveset. Mikor a Frigur kántor először csöngetett hozzá, négy temetésnyi pénzét kínálni föl, meg amit két Dániával és egy Damaszkusszal a Bűnbánó Magdolnán megkeres, a Jutka Persi csak kacagott, és mintha meg se hallaná, dirigálta a rádió nagyzenekarát, kötőtűvel, műnyuszt bundában, bugyiban, tovább. Varjak károgták az udvaron a basszus szólamot. És mikor már négy nap négy éjjel a Frigur kántor a bejárati kapuja előtt fennhangon imádkozott, kinyitotta a nyári konyha ablakát kegyesen, és a kötőtűvel a veteményese felé mutatott. Ott van a kántor szíve is a számtalan többivel elásva valahol, vihogott. Az ára száz nyaklánc. De színarany. És a Frigur kántor szívének a helye akkor irtóra bedobogott, hogy annyi nyolcvanhetes Bűnbánó Magdolna, vajon elkel-e valaha? Meg, hogy elbír-e egyáltalán annyi kópiát a parókián az a régi masina?

Az évek teltek és nyakláncokkal lettek lassan a kántor spájzában a dunsztosüvegek tele. Lehetett már lassan a végét is látni tán. Azt viszont előre nem, hogy milyen jól sikerül a Röpülj páva!-kör egy nyári csütörtökön. Ezzel aztán nem nagyon lehetett mit kezdeni. Soha nem ivott meg korábban a Jutka Persi annyi tejet, mint akkor, ott. Pasztörizált volt ugyan, de zsíros is. Bizonytalanul billegett a sárga csizmájában a horhoson hazafele, fekete volt a sok tejtől a szeme és a Darabokra törted a szívem harmadik versszakát huhogták a sötét égen fölötte a baglyok. Otthon Demjén Ferenc zivatarfelhő-frizurájára gondolt, és bundában, sminkben az ágyba zuhant. Délig föl se kelt, de mikor megébredt kábán, és gyomrában sok-sok tejzsír kluttyogott, és odakint csak valami vad eső zubogott, jó ötletnek látta a Bartók helyett a magnót kapcsolni be, és mert szomjas volt nagyon, jó ötletnek látta a szenteltvizes üvegcsébe kortyolni bele. És megakadt akkor a torkán a szálka, ami a Zsubri betyár bitófájáról származott. Köhögött kettőt, a nagylóki kölcsöntiszteletesnél is csúnyábbakat, a veteményese felé legyintett és hátradőlt. Hátradőlt és nem vett több levegőt. Elhallgattak a hangszálai. És hiába hozta az Ikotity Dániából a századik színarany lánc árát, és hiába volt már addigra neki rég saját mikrobusza, a Frigur kántor hiába csöngetett. Hat napja játszotta az orsós magnó a Jutka Persi kedvenc Blondie-lemezét. Azt ő nem hallotta már. A túlvilágon nézte a dédanyjával a Hallmark Channel legújabb ismétléseit.

Kép forrása: Fortepan

A Groszcsek vadász emberei fölfeszegették közben a Jutka Persi kapuját. Aki akart, bejutott. Elkerekezett idáig szűk kalapjában a nagylóki tartaléktiszteletes rövidlátó unokaöccse is, hogy segít, a Groszcsekné friss, aludttejes prószát hozott. Karókat szúrtak le a Cilárik tanácsai szerint a veteményes kiszemelt pontjain. Az Ikotity egy szólamvezető-aspiránsnőt faggatott és ott állt, magában, megrogyott térddel, mint egy összetört orgonasíp, a Frigur kántor is. A vadludak Verdi Requiemjét gágogták az égen, és az ellopott szívet kereste a kertben a fölakasztott Zsubri betyár kísértete is.