dunszt.sk

kultmag

110 éve hunyt el Mikszáth Kálmán

110 évvel ezelőtt, 1910. május 28-án hunyt el a magyar irodalom prózaíróinak egyik legnagyobb alakja, Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc”. Halála előtt nem sokkal, május 16-án írói pályakezdésének negyvenedik jubileumát ünnepelte, s a vigadói ünnepség végén tartott beszédében még arra kérte a dicsőségére egybegyűlt közönséget, menjenek haza azzal a tudattal, hogy végre egy boldog embert láttak. Pár nap után bekövetkezett halála mindenkit váratlanul ért.

Mikszáth jómódú család sarjaként 1847. január 16-án született Sklabonyán (ma Sklabiná). Jogot tanul, de a hivatali életben való sikertelensége után hamar az irodalom felé fordult. Írói pályája nehezen indult, egyéni stílusa, eredetisége elütött korának normáitól.

1874-ben jelent meg első önálló műve, az Elbeszélések, ám a várva várt siker elmaradt. Mikszáth igazán csak az 1880-as évek elején tűnt fel a magyar irodalom színpadán, a sikert két egymás után megjelenő kultikus regénye hozta meg számára: A tót atyafiak, illetve A jó palócok. Országos hírű író lett, melynek köszönhetően a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta.

Regényei többnyire anekdoták laza füzérének hatnak. Stílusa az előbeszéd imitációján alapul, amelyben a népnyelviség modorosság nélkül jelenik meg. Művei leképezik a XIX. századi magyar társadalom korrajzát, azon belül is leginkább a dzsentriség foglalkoztatta. További jelentős művei: Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma, Az új Zrínyiász, Különös házasság, A fekete város, A Noszty fiú esete Tóth Marival. A szerző előtt tisztelgő Mikszáth Kálmán Társaság közleménye szerint az idei évben a már szokásossá vált megemlékezés a koronavírus miatt elmarad. A tagokat, illetve Mikszáth munkássága előtt tisztelgőket arra kérik, akik tehetik, egy szál virággal látogassanak ki a Fiumei úti sírkerti emlékhelyhez.