dunszt.sk

kultmag

„Temetem a birkatürelmet, Mától lázadok.”

Egy évvel ezelőtt 48 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el Térey János (dráma)író, költő, műfordító. A több rangos irodalmi díjjal – többek közt József Attila-díjjal és Aegon-díjjal – kitüntetett Térey a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja volt. Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították le, élete során számos felolvasásra hívták Ausztriába, Németországba, Amerikába és Kanadába is.

Célegyenesben az új Térey-regény - erport.ro

Térey Jánosra irodalmi munkáságáról írt kritika- és tanulmányrészletekkel emlékezünk meg:

„Térey János költészete kétségkívül a kilencvenes évek magyar költészetének legérdekesebb fejleményei közé tartozik. Nyelvteremtő ereje, versformáló tehetsége meggyőző, versvilága zárt, belülről fejlődő öntörvényű rendszer, amelyen belül az egyes művek úgy kapcsolódnak rendszerekké (tematikai, intonációs, motivikai ciklusokká, illetve kötetművekké), hogy ugyanakkor megőrzik műegész voltukat, makettviláguk egyszeriségét” – állapítja meg Bodor Béla A valóságos fikció című írásában.

 „A Térey János költészetét tárgyaló munkák egyik visszatérő szólama, hogy a szerző szuverén, öntörvényű világot épít, saját szabályokkal, amelyek alól az olvasó nem vonhatja ki magát. Ez persze minden komoly költői életműre igaz – és Térey János kétségkívül jelentős költő –, ám e szóban forgó költői univerzum több olyan vonással is bír, amelyek ezt a „világszerűséget” nemcsak lírai jellegében teszik egyedivé, hanem egyszersmind sajátos epikus karakterrel is felruházzák” – írja Keresztesi József A nagy szabásminta című kritikájában.

„Téreyben együtt él az iskolázott formaművész, a házmestert is megrímelő kávéházi flaszterköltő és a korosztályi néptribun – a mai líra egyik legvonzóbb, népszerű útjaként, igen jó színvonalon” – fogalmaz Keresztury Tibor a Kételyek kora című tanulmánykötetében.

„A szerző pályáján a kezdetektől megfigyelhető az a jelenség, ahogy az egyes, magukban is igen erős koncepciót, kimunkált szerkezeti ívet hordozó művek a korábbiakhoz kapcsolódnak. Ilyen módon a versek, verseskötetek, drámák és epikai alkotások […] egymás között is folyamatosan változó kapcsolatokat igyekeznek létrehozni. Ezt a törekvést mintegy kiegészítve Térey írásai gyakran élnek kísérletező, határsértő, akár megbotránkozást kiváltó gesztusokkal is” – kezdi Melhardt Gergő Térey János verses regényei és az irodalmi hagyomány című írását.

 „Térey János köteteinek fogadtatása során kevéssé polemikus az adott könyv irodalmi értéke, elmarasztaló olvasattal alig találkozhatunk. Azonban ezen túlmenően is lényeges, hogy a pályakép ívén folyamatos épp lezárulást, de legalábbis épp döntő fordulópontot állapítanak meg a kritikák, ismertetők” – írja Szolcsányi Ákos A mindenhatóság problémája Térey János műveiben című tanulmányában.