Peace, Love, Anarchy

p

Egy ninjago legót keresünk a kisfiam szülinapjára, zavaros, mint az április,
bár a tavasz megengedné, megengedhetné, hogy a család valami
teljesen mást jelentsen, legóra lépni egy idegen lakásban másnap reggel,
ilyesmit talán. És hogy a rügyfakadás egy bársonyosan bordó kisajtó,
amin ki-be lépkedhetünk mondjuk az időből-időbe, miközben
a térerő és más emberi viszonyok meggyengülnek, foszlani kezdenek
a szél árasztotta víz miatt. Szóval a tavasz is csak önmagát akarja jelenteni. Csapda.
Te is csak önmagadat akarod jelenteni. Csapda vagy. De jól áll.
Van egy fa valahol Palesztinában. Keresd meg. Ülj le alá.
Legóból van.

l

Az éjjeliszekrényen töltődő telefon, csészébe száradt kávé, legónindzsa,
egy maréknyi hajcsat, egy maréknyi hajcsat. Áprilisban kezdenek
kényelmessé válni a dolgok, kezd értelmetlenebbé válni a fogyasztás,
bordóvá válni a lényeg, még egy lepke is rászáll, ha kell, és nem lesznek csúnya szavak.
Gondját viseljük egymásnak a tengerparton
hagyjuk
erről nem lehet csúnya szavak nélkül.
Talán annyit, hogy akkor is írj a messengeren, ha az előbb csókolt meg valaki.

a

A telefon nem akar addig töltődni, míg vannak olyan gyerekek,
akiket elzavarnak a hintáról, és vannak. Digitális csoda.
Nem lesz meggy az idén, beleesett az eső a virágkehelybe,
abban csónakázik az
de megígértem, hogy nem lesznek csúnya szavak.
Nem kellene minden nap elviselnünk az alfahímeket,
ha nem szeretnénk őket annyira. Csak ez nem szeretet kérdése.
Pedig a töltő a hibás, és lesz meggy, és a többi sem igaz
az egészből, csak Palesztina, a legó és a lepke. De az ébredéshez ennyi is elég.