A kiadók több fekete szerzőt szeretnének. De miért hallgattattak el eddig minket?

A Black Lives Matter hatására a kiadók sürgős igyekezetükben elkezdték támogatni azokat, akiket eddig figyelmen kívül hagyott a mainstream. Ki is akkor a mainstream? – Teszi fel a kérdést egy, a The Guardianben megjelent cikk.

„A könyvipar mesterkélt és archaikus – írja a cikkben Candice Carty-Williams. – Hét évig dolgoztam kiadóban, és végül olyan okok miatt hagytam ott ezt a munkát, melyekről nem beszélhetek. Bár igaz, ez alatt az idő alatt sikerült kierőszakolnom és felügyelnem néhány, a fenntartható változás felé vivő lépést. […] Az alulreprezentált hangok hiánya miatt tudtam, hogy csinálnom kell valamit, bármit, hogy ezek a hangok beszivárogjanak a könyviparba.”

A Black Lives Mattert követően Curtis Brown irodalmi ügynök a következőt tweetelte: „Talán feléled az a vágy, hogy új, korábban nem ismert hangokkal ismerkedjenek meg, és hogy olyan szerzők könyveit vegyék meg, akiket ezidáig ignorált a mainstream.” No de ki az a mainstream, ha nem az olyan nagy és erős ügynök, mint Curtis Brown? – teszi fel a kérdést konkrétabban a szerző. Miközben a különleges hangok iránti, már korábban is meglévő igényre rögtön több példát is hoz. Zadie Smith Fehér fogakját 2000-ből, saját regényét, a Queenie-t, mely az angol és az amerikai könyvpiacon is sikereket ért el, végül Diana Evans 2018-as Ordinary People-jét, mely fekete és kevert párok mindennapjairól szól. „Mi megpróbáljuk elmondani ezeket a történeteket, azonban az ipar csak kevesünknek engedi meg, hogy el is mondhassuk.”

A kiadók csak most kezdenek foglalkozni ezekkel a problémákkal, csak most kezdenek figyelmet szentelni a fekete írók munkáinak. „Tehát valójában ki is ignorálta ezeket az írókat, ezeket a történeteket mindezidáig? Kié a felelősség? Nem az ízlés alakítóié? Nem arról beszélek, hogy ezeknek a fejleményeknek túl kicsi a jelentősége, és hogy túl későn érkeztek. Itt az idő, hogy olyan változás kezdődjön, mely hosszú időre szól, de ezt a megfelelő helyről kell kezdeményezni. És ez a hely magában kell foglalja azt is, hogy milyen szerepe volt a könyviparnak eddig a fekete hangok ignorálásában és elnyomásában.”