Patti Smith, a punk keresztanyja

A The Guardian Listener’s digest rovata ezen a héten Patti Smith-szel foglalkozik. A művésznő idén egyfajta reneszánszát éli, sok neves lap foglalkozik zenei pályafutásának és életének bemutatásával.

Amikor 1971-ben a zenei producer és menedzser, Sandy Pearlman felkereste Patti Smith-t és azt javasolta, hogy legyen egy rockbandája, nevetségesnek találta a javaslatot. Költőnek és festőnek tartotta magát. Igaz, két műszak között Smith előadta a verseit holmi kis klubbokban a Lenny Kaye -el, aki követte őt gitáron. Smith és Pearlman barátok lettek, majd négy évvel később Patti megfogadta a barátja tanácsát és megalapította punk bandáját. Még azon az éven kijött első albumával, ami a Horses (Lovak) címet kapta. Michael Stipe később azt mondta Smith bemutatkozó albumáról: „letépte a végtagjaimat és teljesen új sorrendbe rakta őket.”

A punk műfaját ritkán emlegetik irodalmi magaslatai, tulajdonságai miatt. Smith pedig nem volt megértő a műfajjal szemben. Stílusán és zenéjén egyaránt érződik a francia költészet iránt szeretetete – főleg Genet, Baudelaire és Rimbaud hatása. A Horses dalai tele vannak bonyolult költői képekkel és kifejezésekkel szándékosan összemosva a punk és a költészet határait. Az alapműfajra jellemző „kétpercességgel” ellentétben némely száma meghaladja a kilenc percet is.

Gloria című számában szépen tetten érhető Smith szellemisége: „Jézus meghalt valaki bűneiért, de nem az enyémek voltak” Abban az időben a női előadóktól elvárták, hogy a saját nőiségükkel sáfárkodjanak, Patti mégis inkább valami újat mutatott. Ennek szellemében készült az album borítóképe is, amin egy kétnemű alakként tűnik fel fehér ingben, zakóban, amit Sinatra-stílusban hanyagul vállára dob. A képet akkori partnere Robert Mapplethorpe készítette.

Az Easter – Húsvét c. albumának producere Jimmy Lovine volt. Az album egyik legvitatottabb száma a Because the Nigth, egy könnyed óda a hedonizmusról és szerelemről, amiben erősen érezhető a Baudelaire-i szellem. A dal, amit részben Bruce Springsteen írt, felbosszantott néhány rajongót, azzal vádolták, eladta magát, de ez sosem érdekelte a művésznőt. „Tetszett hallani magam a rádióban. Az emberek nem értik a punk-rockot. Holott ez csak egy másik szó a szabadságra.” – nyilatkozta.

Smith ’80-as és ’90-es éveinek nagy része azzal telt, hogy felnevelje két gyermekét. De aztán egy sor haláleset visszarántotta a zenéhez: barátja és korábbi társa, Robert Mapplethorpe 1989-ben, férje, bátyja, valamint barátja Kurt Cobain 1994-ben haltak meg. Szokatlan gyóntatószék ez az album (Gone Again), finomabb, mint az előző munkái. Egy lenyűgözően elegáns emlék azok előtt, akiket elveszített, egyben saját gyógyulásának és gyászának dokumentációja is.

A Banga Patti 11. albuma tisztelgés Amy Winehouse előtt, a dalok címsorai Bulgakov Mester és Margaréta c. regényére utalnak, a háttérben pedig Constantine álma sejlik fel. Laza koncepció, költői elragadtatás és az a filozófia jellemzi a lemezt, miszerint a dalok mind bolondok és szerelmesek egy lányba.

Patti Smith-t, a punk keresztanyját a The Guardian méltatta.

Kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons