dunszt.sk

kultmag

Diszkrét zsenik; Úri Muri

Diszkrét zsenik

Három részeg huszonéves ül a nappaliban,
és az irodalomról beszélget.
Olyan szavakat használnak,
hogy „mélység”, meg hogy „valódi problémák”,
és ha szóba jön a posztmodern,
kiabálni kezdenek,
mint egy apával szokás.
Három ideges huszonéves ül a nappaliban,
és zseninek látja magát.
Néha elbizonytalanodnak –
ilyenkor egymás szemébe néznek,
és erősebben szorítják a poharat.
A három huszonéves zseni pár éven belül felnő:
HR-esek lesznek, marketingkreatívok.
Kettő olvasóvá szelídül;
amelyik most a legrészegebb,
családapává.
Ha összefutnak majd véletlenül színházi ruhatárakban,
nevetnek egymáson:
„mi van, átlagembernek öltöztél?”
A munkában, ha laikus munkatársaik
könyvekről kérdezik őket,
csak sokat tudóan mosolyognak:
diszkrécióból nem adják ki titkuk,
hogy egyszer, egy albérlet nappalijából
megváltották az irodalmat,
és hogy egymás szemében ma is zsenik maradtak –
hiába felejtették el őket a csajok, a kiadó, a szakma.
Hiába felejtette el őket mindenki.

Úri Muri

Fél 8 felé kikértük az első fröccsöt,
és a munkánkról kezdtünk panaszkodni:
nem marad időnk az irodalomra,
kispolgárok közé vagyunk zárva, ilyenek.
Aztán anekdotákat meséltünk költőkről,
akik miatt szövetkabátot hordunk.
Ezek többnyire berúgásokról szóltak,
úgyhogy koccintottunk a halhatatlanságra.
Egy közös nevetéssel nyugtattuk magunk:
ironizálunk.
Egy felé lemondtuk a másnapi melót,
mert „iktatószámokból nem lesz költészet.”
Jöhettek a nagymonológok.
Öt évvel ezelőtti exekig kaparásztunk traumáért:
egymásra licitáltunk a fájdalomban.
Én előadtam a sztorit negyedikből,
mikor a titkos szerelmem röhögve olvasta fel
a padjába csempészett versem.
Sikert arattam,
harminckettedjére is.
Az este maradék részében csöndben maradtam:
próbáltam sajnálni magam,
de nem jutott eszembe semmi.
Közben a többiek arról tanakodtak,
vajon bronzból vagy márványból
lesznek a szobraink a Múzeum Kertben.
Mikor vált önigazolásba az irónia? – gondoltam.
És mikor identitásba a fájdalom?
De a valódi kérdés mégis az:
mikor váltak a pad alatt írt szerelmes versek
ezekké a sorokká?