„Nálunk még vannak feketelisták”

Ahogy a #metoo Hollywoodból indulva végigsöpört a világ nagy részén, úgy „tisztítja meg” az Amerikából kirobbanó #blacklivesmatter is a kontentvilágot. Az Egyesült Államokon kívül világszerte forrtak fel az indulatok, újra előkerültek korábbi esetek Franciaországból, Nagy-Britanniából és Ausztráliából, de Németországban és Belgiumban is voltak összetűzések a rendőrök és a tüntetők között. Ezen felül a George Floyd halála után kirobbant tiltakozási hullám Európába is elhozott egy olyan kultúrharcot, ami az Egyesült Államokban már több éve tombol: a Black Lives Matter mozgalom aktivistái ledöntik és megrongálják azokat a köztéri szobrokat, amelyek szerintük az elnyomást jelképezik. Ez történt többek közt Portlandban az első elnök, George Washington szobrával is. Ausztráliában két huszonéves nő a brit kapitány és felfedező, James Cook szobrát fújta le festékkel. San Franciscóban az amerikai himnusz költőjének emlékműve mellett ledöntik Junipero Serra ferences hittérítő szobrát, valamint meggyalázzák Miguel de Cervantes szobrát is Don Quijotéval és Sancho Panzával együtt. Edinburgh-ban David Hume filozófus szobrának nyakába egyik – mai mércével – rasszistának minősülő mondatát „akasztják”. Budapesten pedig Churchill szobrát pingálják ki „náci” felirattal, illetve a BLM (Black Lives Matter) rövidítéssel.

De nemcsak erőszakos szobordöntések és firkálások zajlanak: Nagy-Britanniában a munkáspárti vezetésű önkormányzatok, Amerikában pedig a demokrata irányítású városok és államok is sorra bontják le a problematikussá vált alkotásokat. A National Trust például eltávolított egy barokk szobrot a Dunham Massey kastély kertjéből. A szobor legalább 1750 óta állt az épület bejárata előtt, és egy térdelő mórt ábrázolt.

„A forradalom pedig lendületben van” – írja Széky János is a helyzettel kapcsolatban az ÉS hasábjain. És egyre inkább kiterjed a kultúra és a művészet egészére. A BBC például rendkívüli gyorsasággal tette elérhetetlenné a Little Britain című vígjátéksorozatát, valamint a Waczak Szálló 70-es évekbeli vígjátéksorozat A németek című epizódját. A Warner pedig az Elfújta a szél című filmklasszikussal járt el hasonlóképp. A film azóta viszont újra elérhető vált – hatalmas nézettségnek örvendve – két, a történelmi kontextust és a film feketékről, rabszolgaságról alkotott problémás képét magyarázó videó kíséretében.

A zene világában nevet változtatott például a Dixie Chicks amerikai női countryzenei trió: elhagyja nevéből a rabszolgatartó déli államokra utaló Dixie kifejezést, és ezentúl The Chicks néven működik tovább. De Lady A-ra változtatta nevét a Lady Antebellum countryegyüttes is, mivel nevének második tagja ugyancsak a rabszolgaság intézményével kapcsolatos asszociációkra enged következtetni.

Mint a (magyar) kultúra és művészet területén jártas és alkotó emberként mi a véleményed az aktuálisan kialakult kultúrpolitikai, illetve társadalmi helyzetről?

Juhász Rokko: Olyan szempontokat próbálok meg felsorolni, amiket az említett mozgalmak nyilvánvaló pozitív hatásai mellett szem előtt kell tartanunk, illetve azt próbálom meg körbejárni, hogy hol is tart ma és mit jelent a gyarmatosítás.

Mint minden mozgalomnak így a Black Lives Matter-nek és a Mee Too-nak is (ha már szóbakerült) vannak olyan értelmezései és követői, akik vagy a saját hasznukra próbálják fordítani az események menetét, azaz önös érdekek alapján cselekszenek, vagy kihasználva a tömeges felháborodást, radikalizálják, legalábbis megpróbálják, a tiltakozó tömegeket, azaz provokálnak. Ez történik az államokban is, amikor több szélsőséges csoport is megjelent a tüntetéseken, csak pár példa: az ONA (Order of Nine Angles) – fasizmus, sátánizmus és a szociáldarwinizmus, ez utóbbi szerint „csak azt kell szeretni, annak jár irgalom és gyengédség, aki hasznos”; a Boogaloo nevű mozgalom –  célja, hogy az Egyesült Államokban polgárháborút robbantson ki; vagy ott az államokbeli szélsőbaloldali antifa mozgalom és „antiteste” a szélsőjobboldali Proud Boys.

Egy következő szempont amire ügyelni kell, ráadásul mindkét mozgalom esetében, az pedig a határ ameddig még vállaható a mozgalom támogatása. A Mee Too, amellett, hogy nagyon is hasznos folyamatokat indított el a társadalomban, sajnos többen is próbáltak már visszaélni vele, azaz ártatlanul megvádolni valakit, vagy éppen, politikai hovatartozástól függően, felmenteni valakit a jogos vádak alól. Íme egy-egy példa Magyarországról: szexuális zaklatással megvádolt Donáth László (evangélikus lelkész) és lánya, Donáth Anna (momentumos politikus) elleni fideszhez köthető a teljes „királyi” médiában lefolytatott rágalomhadjárat. Vagy a legfrisebb: a pedofilbotrányba keveredett perui magyar nagykövet Kaleta Gábor, még nem jogerős, „felmentése” (ill. az egyéves felfüggesztett börtönbüntetése). Szóval mielőtt elsütjük a fegyvert (sajnos az államokban ez a metafora sok esetben a valóság) számoljunk tízig és mérlegeljünk. Itt már a két mozgalmat szét kell választanunk, míg a #metoo-nak hosszú távon is helye van tásadalmunkban addig a #blacklivesmatter-t nagyonis ideiglenes jellegűnek tartom. A Black Lives Matter elnevezés erősen kifogásolható, de érthető ebben a pillanatban: „ha a Lives Matter elé bármilyen színt teszel, te magad is rasszista vagy…” (anonim Facebook-bejegyzés).

Egy újabb nézőpont lehet Jan Philipp Reemtsmaé is (A Bizalom és erőszak a modern társadalomban című könyve magyarul is olvasható) aki a Klubrádiónak adott interjújában többek között azt mondta, hogy a holocaust akár újra megtörténhet és ha körülnézünk, hogy mi történt és történik a világban (II. Lipót Belga király kongói népírtása, az Örmény népírtás, Ruanda Hutu-Tusz-i népírtás, Kurdok, Ujgurok), akkor ezzel sajnos egyet kell értenünk. Nemcsak megtörténhet, de folyamatosan történik…

Van egy másik megközelítési lehetőség, ami hozzánk közelebb áll: az ügynöklista. Szlovákiában a forradalom után nyilvánosságra hozták az ügynöklistákat, Magyarországon nem. Szlovákiában több olyan személyiség karrierje sínylette meg, akiknek talán nem kellett volna, viszont belátható, hogy ebben az esteben nincs középút. A szlovákiai közösségeknek sikerült feldolgoznia és kihevernie ezt a traumát is. Magyarországon? – hát nem tudom… Egyelőre (31 év után) többeknek az sem világos, hogy rendszerváltás vagy rendszerváltozás volt-e Magyarországon. És hogy mi köze van az ügynöklistának a Black Lives Matter mozgalomhoz? Nos ebben az összefüggésben a múlttal való szembenézés.

A következő mérlegelendő nézőpont, hogy egy közösség – szinte mindegy hogy vallási, nemi, politikai, nemzetiségi vagy faji –, hogyan dolgozza fel a múltját, valamint milyen jövőképe van. A mozgalom hatására ezek a kérdések kerültek most középpontba. Zajlik a történelem újraértelmezése, Martin Luther King álma is remélhetőleg közelebb kerül a megvalósuláshoz. A kolonizáció átértelmezése az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nagy Britanniában – hogy csak a legnagyobb gyarmatosító országokat említsem –, valamint a tőke és demokrácia viszonya mellett sok minden előkerül manapság.

Talán nem mindig az a kérdés, hogy egy szobrot eltüntetünk-e a köztérről vagy nem. De amikor a helyzet odáig fajul, mint George Floyd meggyilkolása esetében, akkor bizony Kolumbusznak is mennie kell, ha nem is a tengerbe, de legalább egy szoborparkba. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a volt és jelenlegi francia gyarmatok – nevezetesen 14 afrikai ország – a mai napig óriási összegeket fizetnek be a francia államkasszába évente. És ez bizony nem könnyíti meg se a francia történelem újraértékelését, se a kolonializmussal való végleges leszámolást az EU-ban.

Magyarországon a Fidesszel befejeződött a parlamentáris demokráciák időszaka. Már nem a parlamentben dőlnek el a fontos és kevésbé fontos kérdések, valamint ezzel párhuzamban elkezdődött egy leplezetlen gyarmatosítás is. Persze kit érdekel – mondhatnánk – hiszen minket, szlovákiai magyarokat nem érint. A felvidékieket viszont annál inkább.

Amióta kilóra felvásárolták a legszentebb érzéseinket és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságát, nincs kétségem afelől, hogy itt 21. századi magyar gyarmatosítás zajlik, aminek a szlovákiai magyarság rövidtávon haszonélvezője, hosszútávon károsultja lesz.

(Itt Mexikóban a gyarmatosító Maximilian Habsburg, azaz 1. Miksa mexikói császár, magyar és cseh királyi herceg neve nem cseng túlságosan fényesen, sőt, ki is végezték). Lassan a gyarmatosítás a kultúra minden szintjén végigvonul. Korábban már lezajlott a színházaknál – legújabban a Színház- és Filmművészeti Egyetem bekebelezése zajlik. A felsőoktatásban lezajlott az egyetemek szuverenitásának felszámolása (jóval a Lex CEU előtt). Az újkori gyarmatosítás az irodalomban az „előretolt helyőrségek” révén már szintén valóság minden magyar közösségben. A Magyar Művészeti Akadámia és a Magyar Tudományos Akadémia gyarmatosítása szintén lezajlott, a javakat elkobozták (Mészáros-birodalom, MMA, MTA stb.), az embereket erőforrásokká degradálták. Egy érdekcsoport kulturális, nacionalista, vallási fölényt teremtett Európa szívében, Európa pénzén és nem áll meg a határainál.

Szóval én úgy látom valóban eljött az ideje (lehet, hogy már el is múlt?), hogy átértékeljük a múltat, nyíltan beszéljünk róla, ahelyett, hogy kész tények elé állítva közösségeket, újabb Horthy és Tiso emlékhelyeket létesítenénk vagy a hazugságot emelnénk országgyűlési magaslatokba. Erre a történelmi megtisztulásra szólít fel minket a Black Lives Matter mozgalom. Igenis beszéljünk Trianonról, a Beneš dekrétumokról a kitelepítésekről, és beszéljünk a monarchia korabeli, francia és brit mintára lezajlott magyarosításról, de ne a kocsmákban és ne a futballstadionokban!

Most a világjárvány idején ideiglenesen elveszítettünk egy nagyon fontos eszközt a nacionalizmus, rasszizmus és mindenféle fóbia gyógyítására, mégpedig az utazás lehetőségét. Használjuk ki ezt az időt arra, hogy elgondolkozzunk azon, vajon mennyire vagyunk manipulálhatóak, hol van az a küszöb, amit már nem szabad átlépnünk és vigyázzunk egymásra.