dunszt.sk

kultmag

A könnyedség nehézsége

Aki ismeri valamelyest Stephen King újabb műveit, az tudja, hogy a „horrorkirály” már egy ideje nem csak a horror műfajában alkot. King, aki kortársai közül talán a legtöbbet tette a zsáner megújításáért, az utóbbi években (sőt most már évtizedekben) bátran – noha kritikusai szerint nem mindig sikeresen – kísérletezik a fantasztikum egyéb formáival. Nem árt, ha mindezt szem előtt tartja az olvasó, mielőtt elkezdi olvasni a szerző 2018-as kisregényét, az Elevationt, amely idén jelent meg magyarul Emelkedés címen. Az Emelkedés ugyanis nem horror, bár hogy pontosan mi is, arra nem könnyű egyetlen szóval válaszolni. Már csak azért sem, mert a kisregénynek két meghatározó értelmezési tartománya is van, amelyek egészen különböző elvárásokat képezhetnek a befogadóban: egy személyes és egy társadalmi. Kezdjük az előbbivel.

A történet egy Kingre jellemző, frappáns felütéssel indul: a negyvenes éveiben járó Scott Carey meglátogatja orvos barátját, Bob Ellist, majd némi vonakodás után a tudomására hozza, hogy valami nincs rendben vele: elkezdett fogyni, miközben mindez egyáltalán nem látszik meg rajta. A dologban az az igazán különös, hogy bármekkora többletsúlyt (vastag kabátot, nehéz cipőt, nadrágot stb.) vesz magára, a mérleg ugyanannyit mutat. Ami – mint megállapítja – „több mint furcsa: kurvára bizarr”. A helyzet akkor kezd komolyra fordulni, amikor kiderül, hogy a folyamat nem állt meg; ahogy telik az idő, Scott egyre kevesebb kilót nyom, bár a kinézetén ez továbbra sem látszódik meg. Kezdetben ennek ugyan megvan a jó oldala (Scott könnyebben mozog), de lassan rá kell jönnie: ha ez így folytatódik, előbb-utóbb nem lesz súlya, szó szerint súlytalanná válik.

A felvázolt alaphelyzetben nem nehéz észrevenni a metaforikus jelentést. Az elvált, gyermektelen, középkorú férfi rádöbben, hogy a napjai meg vannak számlálva. A vég elkerülhetetlen; a kérdés már csak az, hogy mire használja fel a hátralévő időt. Scott előbb számításokat végez, megpróbálja kimatekozni, hogy egyenletes fogyás mellett mikor jön el a Zérónap. A fogyás azonban nem egyenletes, hanem gyorsuló tendenciát mutat, így Scottnak el kell fogadnia, hogy a számolgatás mit sem ér. Ez vezeti őt el ahhoz, hogy változtasson a nézőpontján, és elkezdjen egészen másképpen tekinteni a saját életére. Új krédóját a következőképpen fogalmazza meg: „Szerezz magadnak örömet, mielőtt elsorvadsz és eltűnsz.” Amihez végül is eljut, az nem más, mint a címben szereplő emelkedés: „az érzés, hogy túlléptél önmagadon, és még tovább is tudnál menni”.

Scottnak ezt az önmagán-való-túllépést első alkalommal a helyi 12 km-es futóversenyen nyílik alkalma kipróbálnia. „Ahogy az állóképessége határait feszegette, egy új világot talált.” Az egyébként kiválóan felépített történet centrumában álló futóversenyt az abszolút outsidernek tartott Scott csak azért nem nyeri meg, mert önzetlenül segít szomszédnőjén és riválisán, Deirdre-en, a helyi étterem egyik társtulajdonosnőjén. King remek érzékkel hozza közel az olvasóhoz egy olyan ember dilemmáját, aki egyre közelebb kerül a véghez, ám ezt nem tragikusan fogja fel, hanem lehetőséget lát benne arra, hogy a maradék idejét értelmes dolgokra fordítsa, például segítsen azoknak, akik rászorulnak, és barátokat szerezzen.

A kisregény másik fő értelmezési síkját a mai amerikai politikai helyzetre adott reakció képezi. King – különösen Donald Trump megválasztása óta – nem rejti véka alá politikai álláspontját, s ez erőteljesen megmutatkozik az Emelkedésben is. Trump neve kétszer is felbukkan az aránylag rövid szövegben, s többek között azt is megtudjuk, hogy a megye őrá szavazott. Az, ahogyan a szöveg megjeleníti Castle Rock Mikulásnak öltözött polgármesterét, nagyjából sejteti is, hogy King hogyan vélekedik a jelenlegi kormányról és az őket támogatókról, akikre a kisregényben nemes egyszerűséggel csak mint „vidéki, képmutató seggfejek”-re hivatkoznak. „A politikailag haladó szellemű kisebbség globális felmelegedésről beszélt, a konzervatívabb többség kivételesen szép indián nyárnak nevezte.” Az ilyen, finoman elejtett megjegyzések nem hagynak kétséget afelől, hogy a szerző hogyan viszonyul az egyik vagy a másik oldalhoz. Az azonban már más kérdés (és teljesen függetleníthető a szerző politikai állásfoglalásától), hogy a cselekmény magvát alkotó konfliktust, amely révén King reflektálni akar a mai amerikai politikai klímára, irodalmi értelemben nem sikerül kielégítően megoldania.

Miről is van szó? Scott két szomszédja, Deirdre és Missy nemrég költöztek Castle Rockba, ahol vegetariánus éttermet nyitottak. A kezdeti fellendülés után azonban a helyiek fokozatosan elkezdték ignorálni a Holy Frijole-t, aminek elsősorban az volt az oka, hogy kiderült, Deirdre és Missy leszbikus házasok. A narrátor hangsúlyozza, hogy a leszbikusságot a helyiek talán még elnézték volna a két nőnek, a házasságot viszont már nem. Scott, akinek egyébként nincs problémája az azonos neműek közti házassággal, először szintén konfliktusba keveredik a hölgyekkel (a kutyájuk miatt, amely Scott füvére piszkít), de érezhetően igyekszik javítani a kapcsolatát a szomszédaival, főleg, miután kiderül, hogy nem sok ideje van hátra.

Ha könyvével King azt akarta megmutatni, hogy nem az a fontos, hogy ki él leszbikus házasságban, és ki nem, hanem hogy ki milyen ember, akkor az Emelkedés elérte a célját. Az, hogy e teljes mértékben igenelhető üzenet ellenére miért nem tekinthető maradéktalanul sikeresnek a kisregény, leginkább a történet végkicsengésével magyarázható. Már Scott és Deirdre viszonyának hirtelen megváltozása is felvethet kérdéseket (a korábban oly büszke Deirdre azonnal megenyhül Scott irányában, miután a férfi felsegíti őt a célegyenesben és engedi nyerni), igazán problematikusnak azonban az bizonyul, hogy mindez milyen következményeket von maga után a város életében. A versenyt követően ugyanis a Castle Rock-iak újra elkezdik látogatni a korábban kiutált Deirdre és Missy éttermét, s az üzlet ennek köszönhetően (azaz gyakorlatilag Scott közbeavatkozásának köszönhetően) újra fellendül. Az olvasóban ugyanakkor önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy akik a futóverseny előtt nem látogatták a Holy Frijole-t, azok most miért mennek oda mégis. Talán mert rájöttek, hogy a leszbikus is ember? Miért, eddig nem tudták?

Emiatt lesz furcsán kettős az Emelkedés. Mert míg az üzenet – a másság elfogadása – nagyon is fontos, addig a végkicsengés hamis. Igazat kell adnunk azoknak a kritikusoknak, akik szerint King leegyszerűsítő képet kínál az emberekről; a társadalom egyszerűen nem így működik. Ezzel is magyarázható, hogy bár a kisregény helyenként kifejezetten emelkedett hangulatba képes ragadni az olvasót, bizonyos vonatkozásait tekintve azonban sajnos – minden emelkedettsége ellenére – szépen beleáll a földbe.

Stephen King: Emelkedés. Fordította: Pék Zoltán. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020 (A könyv tartalmaz egy részletet King következő regényéből, Az intézetből, amely hamarosan szintén megjelenik magyarul.)