Világhírű festmények rejtett üzenetei

Vénusz születése, A sikoly, A csók – világhírű festmények, amelyeket valamennyien láttunk már, de vajon ismerjük is őket? Egy festmény nem csupán esztétikai értéket képvisel, hanem történetet mesél el és üzen is nekünk. Kelly Grovier amerikai történész A New Way of Seeing: The History of Art in 57 Works című munkájában világhírű képzőművészeti alkotások rejtett üzeneteit, motívumait fedi fel.

Sandro Botticelli: Vénusz születése (1482-5)

A reneszánsz festő remekművének központi alakjára pompás hajzuhatag omlik, amely körbefonja az istennő testét. Keveseknek tűnik azonban fel az alak jobb vállán pihenő hajfürt, amelynek tökéletes, spirálszerű formája aligha lehet véletlen. Ugyanez a forma jelenik meg a nautilusz kagyló héján vagy a galaxisok elrendeződésében. A tökéletes geometriai alakzat, amelyet négyszáz évvel később a híres matematikus, Jakob Bernoulli spira mirabilis-nak (csodálatos spirál) nevezett el, Botticelli festményén enyhén a fürt felé hajló Vénusz fülébe súgva az egyetemes szépséget és a misztikus igazságot hirdeti.

Edvard Munch: A sikoly (1893)

A norvég festő képe talán az egyik legtöbbet elemzett alkotás a festészet történetében. A festmény alakját, aki sokak szerint a szorongás megtestesítője, az általános vélekedés szerint Munch egy mumifikált fejről mintázta, amelyet az 1889-es párizsi világkiállításon látott. A műértők szerint azonban Munch nem a múltban, hanem sokkal inkább a jövőben kereste inspirációját, ezért festménye alakját egy fénylő koponyára emlékeztető óriás villanykörte ihlethette, amelyet ugyanezen a kiállításon, az Edison pavilonban állítottak fel a technikai fejlődés és a feltaláló tiszteletére.

Georges Seurat: Fürdőzés Asnières-ban (1884)

A Szajna-parton fürdőző párizsiakat megörökítő festmény volt az első, amelyet Seurat kiállított. Évekkel később a festő újból elővette a képet, és kissé átalakította úgy, hogy az jobban tükrözze kifinomult és addigra már tökéletesített pointillista technikáját. A pointillizmus „varázslata”, tehát, hogy a különböző színű apró pontok a vásznon csak egy bizonyos távolságból adnak ki valamilyen formát, részben Michel Eugène Chevreul francia kémikusnak köszönhető, aki elmagyarázta, hogyan lehet különböző színárnyalatok egymás mellé állításával egy komplex tónust kialakítani. Seurat Szajna-parti festményének hátterében alig kivehető gyárkémények magasodnak, amelyek egy, Chevreul közreműködésével létrejött gyertyagyárhoz tartoznak, és amelyek ábrázolásával fejezte ki Seurat háláját a kémikusnak.

Gustav Klimt: A csók (1907)

Mi sem áll egymástól távolabb, mint a tudomány és a szenvedélyes szerelem – gondolhatnánk. Klimt festménye azonban rácáfol erre az állításra. Abban az időben, amikor a festmény készült, a bécsi tudományos világ lázban égett: a bécsi egyetemen nagy felfedezéseket tettek a vér tulajdonságaival kapcsolatban, Karl Landsteiner (az orvos, aki először különböztette meg az egyes vércsoportokat) pedig az első vérátömlesztés megvalósításán dolgozott. Korábban Klimt is együttműködött az egyetemmel, amely arra kérte fel, hogy orvosi témájú képeket készítsen. A világhírű festmény női alakjának ruháját közelebbről szemügyre véve mindez láthatóvá is válik: a ruha apró Petri-csészéket és bennük lüktető sejteket mintáz. Így válik az alkotás egyfajta szondává a szerelmes nő lelkébe.

Az eredeti cikk itt érhető el.

Képek forrása: Pinterest