dunszt.sk

kultmag

Tekintettel a beavatatlanokra; Innentől fogva

Tekintettel a beavatatlanokra

A vízben vöröslő téglák
lassú hullámzásba kezdenek,
körökre bomlik táj.

Egy medence, egy kerti asztal, egy tál füge.
Mindegyikhez társul valami.

Megtört rendben az ablakok
és a félúton megakadt mozdulat,
amit a nem várt nyugalom követ.
Mi jött közbe?

Ha most hirtelen
elém lépne valaki,
biztosan felismerném.

A lehetőségekhez képest
észrevétlennek maradni
szükségszerűnek tűnhet,
hátha nem lesz mit mondani.

Mint, aki először van itt,
rögzítem a látottakat,
a közeledő férfit,
ahogy próbál jó benyomást kelteni,
később segít megtalálni
a megfelelő nézőpontot is.

Maradok, mielőtt történetté kerekedne
az eleve rozsdás kerítés mögött.

Innentől fogva

Ahogy két tenyerét összeüti,
fehéret kavar és lepereg a liszt.

Egykori érzések emlékét
hasonlítgatjuk össze
egy keleti fekvésű szobában,
együttérzünk akkor is,
ha nem figyel rám.

Végszót nyerünk.
Indulhatunk valami
színlelt nyugalomban.

Egy-kettő.

Nyomtanul előre
a pergamenszínű földeken.

Mulasztásaim okán
élveztem előnyt,
mert ezt vagy azt
nem volt gusztusom,
és szóhoz se jutottam.

Elfogynak a dombok,
lefényképezed, ahogy
a kakasszónyugalomban állok.

Érezni lehet
a kíváncsi pillantásokat.

Manet a földhöz vágja,
ami a keze ügyébe akad;
kit akarunk becsapni
egészen pontosan?

A versben jelöletlen idézet szerepel Németh Gábor Zsidó vagy? című regényéből

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket