dunszt.sk

kultmag

A munkafolyamatra zoomolva

A Nyílt Fórum résztvevői valószínűleg egyértelmű veszteségnek élték meg a karantént, hiszen így kimaradt a Deszka Fesztivál. A nézőtérről nézve azonban valamiképpen mégiscsak nyertünk a DeszKaranténnal.

A 2019–20-as évad második felével együtt elmaradt a Deszka Fesztivál is, amely Debrecenben a Kortárs Magyar Drámák Fesztiváljaként negyedik alkalommal adott volna helyet többek között a Nyílt Fórum drámafejlesztő programnak. A Nyílt Fórum pályázatára bejutott szerzők és fejlesztés alatt álló szövegeik ehelyett online debütáltak a Színházi Dramaturgok Céhének Facebook-oldalán június 15. és 20. között.

Ekkorra persze már kevésbé volt klausztrofób élmény a virtuális térbe kényszerült felolvasószínház, lehetett örülni annak, hogy mennyire más légkörű, távolságú, milyen máshogy intim ez az arcközeli játék, mint élőben lenne, mennyiben része a prédikátor figurájának a színész mögötti falon látható szentkép, mennyire jópofa ez a konyha, kinek milyen a fülese. És a színház jelenidejűségéből is érvényesül valami a vágatlan felvételekben, az elcsúszó hangsávban, a videók eltérő képminőségében, hangerejében. Néha megszakad.

A Nyílt Fórum 1985 óta működik, és 2016-ban nyerte el jelenlegi, több állomásos „vándortábor” formáját. A pályázaton kiválasztott hat dráma szerzője az első fordulón januárban Nyíregyházán vett részt workshopszerű csoportos konzultáción színházi szakemberekkel és írókkal, majd a mentorok segítségével alakuló anyagokat a második, áprilisi forduló helyett a DeszKarantén élő videóiban mutathatták be szélesebb közönség előtt – a megtekintések számát elnézve pedig szélesebb volt ez a közönség, mint a Deszkán lehetett volna.

Tóth Réka Ágnes Ez című drámájának részletét láthattuk elsőként, amely erős hangulatú képeivel, jeleneteivel az Y-generáció kapunyitási szorongását tűnik megfogalmazni. Egressy Zoltán mentor szerint az Ez egy többszereplős monodráma, a főszereplője pedig nem ott tart, ahol tarthatna vagy tartania kéne, a látott jelenetekből ömlik az érzés, hogy valahol máshol kéne lenni, például Ausztráliában. Ehelyett éjszaka a városban hajt keresztül a piroson biciklivel. A szinte cselekményváz nélkül egymásba fűzött, hétköznapi, urbánus életképeket a kar lírai, természetben kapaszkodót kereső betétei kapcsolják össze. Főként erre, a dráma és a líra vegyítésére fókuszál a szerző és a mentor beszélgetése is. Tóth Réka Ágneshez mindkettő közel áll, az Élet és Irodalomban is jelentek meg versei, emellett pedig szabadúszó dramaturgként és drámaíróként is dolgozik.

https://www.facebook.com/104632379647615/videos/2532520737000966

O. Horváth Sári már kétszer vett részt a Nyílt Fórumon, sőt 2018-ban és 2019-ben is elvitte a Vilmos-díjat, amelyet a dramaturgcéh és a Nyílt Fórumon részvevő közönség közösen szavaz meg. A korábbi két darab, a Lenni vagy nem és az Életigen az ideivel együtt alkotnak drámatrilógiát. A Hiszitek mit nemben a korábbi két történet szereplői jelennek meg. A részletből a hit rajzolódik ki központi kérdésként. Ezek a jelenetek önmagukban is megállják a helyüket, izgalmasan ütközik egymással a saját önképében mindenek felett hívő pénzember és a korosodó Star Wars-fan kívülről nevetséges, mégis szigorú belső logikát követő morális értékrendje. Az egyes szereplők interakcióit végigkíséri az Egó mint külön szereplő, ezáltal az sem marad rejtve, ami a fejükben zajlik. A mentorral, Orbán Eszterrel való beszélgetésben szóba kerül a rendezői látásmód, és kicsit betekintést nyerünk a munkafolyamat dilemmáiba, határidőnyomásába is. O. Horváth Sári ezt a gyógyszerfejlesztéshez hasonlítja.

https://www.facebook.com/104632379647615/videos/693057861262217

Horváth János Antal szentivánéjének részletében megmutatkozik az, hogy ha minden klappol, milyen jól meg lehet mutatni, milyen jól tud érvényesülni a virtuális térben is a kettesbenlét és a két ember közötti feszültség vagy épp intimitás. A kisebbik gyerek beteg, és erről ugyan se a nagylány nem akar beszélni a barátjával, se a szülők egymással, mégis nyilvánvaló, hogy baj van. A családi tragédia és a szentivánéji népszokások apropóján a szinopszis szerint a dráma a hagyományokkal, a családi mintákkal való leszámolást, a máshogy, jobban szeretés szükségességét vagy lehetségességét dolgozza fel.

A beszélgetésből kiderül, hogy a szerző a helyszínt lakótelepnek álmodta meg, bár a részlet alapján biztosra vettem, hogy faluban járunk. Arról is beszél, hogy mennyire megváltozott, új hangsúlyokat kapott a pörgős, akciódús, impulzusokkal teli szituáció dinamikája attól, hogy a szakadozó online térben késik a hang. Horváth János Antal filmdramaturgként végzett, azóta a dramaturg munka mellett rendezéssel is foglalkozik, mozifilm és sorozat forgatókönyvét is írta, hazai pályán van. Mentora Forgács Péter.

https://www.facebook.com/104632379647615/videos/259123345323103

Molnár T. Eszter is sikeres, több díjat nyert szerző, de elmondása szerint az eddigi drámái jórészt befejezetlenül maradtak. A zsúr című drámája részletében egy belvárosi gyerekzsúr vége felé járunk, miközben az utcákon szervezett mozgalmi zavargások folynak, a budapesti elitbe tartozó szülők pedig rögtönzött koktélpartit tartanak, majd túszokká válnak. A felolvasószínházi, jobban mondva a sokszereplős konferenciabeszélgetés-színházi körülmények sem akadályozzák az iróniát, a szereplők pont ugyanolyan helyzetbe nem illő vehemenciával bocsátkoznak filozófiai vitába, mint amennyire képesek a vérfoltok eltávolításának leghatékonyabb módszereiről vitatkozni. A szereplők színre lépése és távozása frappánsan követhető a beszélgetésbe való becsatlakozással.

A szerző és mentorai, Adorján Bea és Tóth Miklós beszélgetésében átfogó képet kapunk az eddigi munkafolyamatról. Molnár T. Eszter beszámol arról, milyen érzés volt a szöveg szétcincálása az első fordulóban, és hogyan dolgozott a szövegen a külső szempontok beépítésével. Tóth Miklós révén abba is belepillanthatunk, mit él át a mentor, ha látja az általa nyújtott impulzust hasznosulni, vagy épp akkor, ha utólag igazolódik, a szerzőnek volt igaza.

https://www.facebook.com/104632379647615/videos/572576080352034

Dóka Péter „bosszúdrámája”, a Polimax, avagy a Kockaróka visszatér egy szocializmusból örökölt, sötét, mocskos titkokkal teli játékgyár története, amelyet törött játékok és törött gyerekkorok szegélyeznek. A részletből nem derül ki, mindezt össze lehet-e vajon rakni majd végül, de feltűnő, hogy nagy a fókusz a női karaktereken és főként a férfiak által meghozott törvények között való boldogulásukon. „Már nem tehet meg bármit egy férfi, ha hatalma van”, fakad ki a Polimax tökös főszereplőnője.  

A beszélgetés Blastik Noémi mentorral ebben az esetben többet tűnik mutatni, mint maga a részlet – igaz, ez a leghosszabb beszélgetés a hat közül. Dóka Péter a Móra Kiadó főszerkesztője és számos gyerekkönyv szerzője, szintén veteránként nagy önreflexióval beszél a drámafejlesztésről és a karakterek alakításáról, és arról, hogyan figyelte a színészek kísérletezéseit a szöveggel. A dráma alapanyagaként a napfogyatkozás szinte misztikus élményét és a rendszerváltozással kapcsolatos frusztrációt, bizonytalanságot, az ártatlanság elvesztését jelöli meg. Szóba kerül az is, miért foglalkozik egy ember a gyerekkönyvekkel, lehet-e, hogy akkor valami teendő maradt a gyerekkorban, ezzel is dolgozik a szöveg. Úgy látja, hogy a Nyílt Fórum „az egyetlen esély a magafajtának”, annak a szerzőnek, aki úgymond „későn” jött rá, hogy drámával szeretne foglalkozni, abban továbblépni. A munkafolyamatot és az ezzel kapcsolatos döntéshelyzeteket komoly intellektuális kihívásnak érezte, amit hetekig tartott kiheverni.

https://www.facebook.com/104632379647615/videos/297259808120046

Dézsi Fruzsina A helyzet ura című drámájának részletében két angyal önéletrajzokat böngész a mennyországban, eközben arról beszélgetnek, hogy a mennyek működése voltaképpen diktatúra, majd becsoszog a másnapos, cinikus Isten. A dráma másik szintjén rövid betekintést nyerünk a kisvárosi fehérjefeldolgozó üzem rossz szagú korrupciós ügyeibe és helyiek alkoholos májelégtelenségébe. (A pályázat elején a dráma címe még A dög volt.)

Dézsi Fruzsina sem most esett át a tűzkeresztségen, a tavalyi Nyílt Fórumon is részt vett már a Vid napja (Nehéz az Istennek velünk) drámájával. A mentorával, Selmeczi Beával való tömör, pörgős beszélgetésük még online is maszkban zajlik. Saját bevallása szerint is nyíltan politikus szövegét a társadalomtudományi aspektus uralja, egyaránt megjelenik benne a bibliai megváltás tematikája és a magyarországi osztályszerekezet, annak a szociális rendszer hiányosságaiból adódó minden kiszolgáltatottságával. A Nyílt Fórum-os munka során elsősorban finomodni, színpadi műhöz közeledni érezte az eredetileg kiáltványszerű anyagot. Több iróniával gazdagodott, és a színészekkel való együttműködés alatt alkalma nyílt tesztelni a dráma dinamikáját, játékosságát, azt, hogy mi tud kijönni mindebből a színpadon. Ez az a pont, ahol a színészek kérdései, reakciói rámutathatnak a szöveg hiányosságaira.

https://www.facebook.com/104632379647615/videos/2861400943958311

A drámarészletek és a beszélgetések továbbra is elérhetőek a Színházi Dramaturgok Céhe Facebook-oldalán, a bemutatókra pedig a terv szerint 2020. augusztus 9–14. kerül sor Szentendrén, a Dunaparti Művelődési Ház udvarán.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket