dunszt.sk

kultmag

Az Hagia Sophia hangja

A középkori templomoknak és székesegyházaknak sajátos hangulata van – erről meggyőződhet mindenki, aki a falaik közé lép. Nemcsak a hely hangulata, hanem a monumentális térben terjedő hang is különleges ezeken a helyeken, elég csak a gregorián énekek hangzására gondolni. Mi lenne, ha a híres épületek akusztikáját reprodukálva modellezni lehetne, hogy hangzottak több száz évvel ezelőtt a liturgikus énekek? A művelet technikája nem ismeretlen a tudományos világban, legutóbb épp az Hagia Sophia akusztikáját „zárták dobozba“.

A feladatra Bissera Pentcheva, a Stanford Egyetem zenetörténésze vállalkozott, aki hosszas tárgyalások után engedélyt kapott a török államtól, hogy két alkalommal látogatást tegyen a július óta mecsetként funkcionáló épületben. A látogatások során Pentcheva egy nagyon egyszerű, mégis különleges technikát alkalmazva rögzítette a tér akusztikáját. A biztonsági dolgozókat arra kérte, hogy egy kijelölt helyen pukkasszanak szét egy léggömböt, az így létrejövő hangot pedig egy speciális műszer segítségével rögzítette, így képet kapott arról, hogy milyenek a tér akusztikai tulajdonságai. Munkatársa, Jonathan Abel ezeket az információkat betáplálta a mikrofonokba és hangszórókba, amelyekkel a Cappella Romana nevű együttes felvette a The Lost Voices nevű felvételt.

A bizánci stílusú karénekkel foglalkozó együttes zenei rendezője, Alexander Lingas elmondta, hogy a zene összeállítása során megtapasztalta, milyen páratlan hanghatás jöhet létre az Hagia Sophia falai között. A visszhangon alapuló, elnyújtott és kitartott hangokkal játszó melizmatikus zene az emberi fül számára olyan hatást kelt, mintha nem is emberek énekelnék. Ez a földöntúli hangzás és a visszhang hivatott az isteni jelenlétet erősíteni: ahol véget ér a kórus éneke, elkezdődik az épületé.

Az eredeti cikk itt olvasható.

Kép forrása: Pinterest