dunszt.sk

kultmag

Egy vizuális napló

„Az Otthonka alapötletét nem más, mint az élet adta. Kínában történt valami denevérekkel és kígyókkal. Azután az idő elkezdte a papírt átitatni és eláztatni. Maradj otthonka.” Ezekkel a szavakkal vall Herbert Aniko új, Otthonka című sorozatáról, amelyből egy online lapozható katalógust is készített. A virtuális könyvecske előszavát Urai Dorottya művészettörténész írta. Az angol-magyar nyelvű katalógusban viszont nemcsak a sorozat egyes darabjait tekinthetjük meg, hanem fotókat is, sőt a sorozathoz íródott verseket Eke Angélától, Farkas-Zentai Lilitől, Izsó Zitától, Simon Mártontól, Tóth Kingától, valamint Tóth Réka Ágnestől. Haniko otthonában beszélgettünk az Otthonkáról.

Hogyan érintett a járványhelyzet miatt kialakult karantén? Hogyan viselted a bezártságot?

Engem nem érintett annyira rosszul, meg elég szerencsés is vagyok, mert egy műterembe lettem bezárva. Itt minden olyan szeretett dolog megvan, ami nekem biztonságot és megnyugvást adott. Próbáltam a helyzethez képest alkalmazkodni, nem viseltem rosszul, sőt lehet, hogy egész jól.

Hogyan élted meg a kényszerű elhatárolódást, a távolságtartást másoktól? 

Körülbelül olyan érzés lehetett, mint másoknak elhatárolódni tőlem. (Nevet.) Arra jöttem rá, hogy én alapvetően is el vagyok határolódva másoktól, és ez a távolság ezzel a karanténnal nem lett kisebb vagy nagyobb. A saját furcsaságaimat meg életemet próbáltam meg elfogadni. Ezt a helyzetet inkább egy próbatételként éltem meg: ami korábban biztos alapokon nyugvott, meg jó volt, az tovább erősödött, amiben pedig hiba volt, és már elérkezett az ideje a változásnak, az meg szétbomlott, és ezzel együtt újjászületett valami jobbá talán.

Hogyan befolyásolta a karantén miatt kialakult helyzet a motivációdat?

Nekem az alkotás a lételemem, mint Hosszú Katinkának az úszómedence, ebben érzem jól magam, és nekem ez a feladatom. Azt veszem észre, hogy nagyon sokan olyasmit csinálnak, amit nem is szeretnek, és nincs olyan hobbijuk sem, amit teljes szívvel tudnának végezni. Szóval az egy nagyon szerencsés helyzet, hogyha valaki tudja, miben tehetséges, és azt meri is használni.

Miben változott meg a gondolkodásod az életről vagy a művészetről ebben a szokatlan helyzetben? Milyen felismerések értek a karantén időszakában?

A nagy felismerés, hogy a lényeg számít, a kevesebb több. Tehát minden olyan dolog, ami nem a belső világod fejlesztéséhez járul hozzá, meg nem a benned rejtőző képességek kibontakoztatását segíti elő, arra nincs szükséged, annak nincsen többé helye az életedben. Én is nagyon sok mindent kiszortíroztam, de leginkább belső takarítást végeztem, tehát átgondoltam azt, hogy merre szeretném vinni az életemet. Az volt számomra a leglényegesebb, hogy azt a harmóniát tudjam átadni a munkáimmal a világnak, amit fontosnak érzek, illetve egy olyan összhangra törekedtem, hogy ami bent van, azt tudjam mutatni kifelé is. Ne kelljen semmi külső vagy belső kényszernek, vágynak megfelelni.

A művészeted elég egységes, koherens. Miben hozott újdonságot az Otthonka sorozat?

Igazából nem tudom. Az Otthonka formavilágában erősen csatlakozik a Rejtett kert anyagomban lévő Cuj Pen kertje sorozathoz. Ezek nagyon pici képek, 13×18 cm-ek, tehát nagyon intim hangulata van az egésznek. Olyan, mintha valaki betekintene a naplómba, és ezáltal az életembe. A sorrendet az elkészítésük szerint állítottam fel, a képek hátoldalára feljegyeztem a pontos dátumot, volt olyan, hogy egy nap kettő is készült, így azokra az óra-percet is odaírtam. A korábbi munkáimban is én jelenek meg mint főszereplő, és most is egy női alak látható, aki különböző dolgokat csinál az Otthonkában: a kiflit fogja, olvas vagy valami más elmélyült tevékenységet végez. Ő az aktív főszereplője a sorozatnak, de az egésznek van egy álombeli hangulata is.

Fotó: Zergi Borbála

Valaki azt mondta, hogy olyan, mint az elfeledett gyerekkor. A képeken megjelenő házaknak, tereknek az az érdekessége, hogy nincsen teteje, ami lezárná és ezáltal bezárná ezt a szereplőt: az egész nyitott, belátunk, ami kint van, az ugyanúgy bent van, nincsen eltakarva semmi, nincsen benne annyi titok.

Elég gyorsan készültek el ezek a munkák, nem nagyon gondoltam tudatosan bele, hogy mit miért csinálok.

A sorozat címe Otthonka, mégis minden képen beköszön a természet.

Az Otthonka onnan jutott eszembe, hogy szerettem volna egy olyan címet adni, amihez érzelmek társulnak, de mégis van egy vicces, könnyed hangulata. Az egész történet a minivilágom, a belső teremben is rengeteg növény van, amiket nevelgetek, szóval a természetes közegemhez a növények, a virágok eleve hozzátartoznak. Azt figyeltem meg, hogy minél inkább a vége felé jár a sorozat, annál több benne a zöld, annál inkább kezdett a természet elburjánzani. Nyilván ez oda is visszavezethető, hogy az egész karantén ideje alatt többet jártam a természetben, mint előtte, elvégre a belvárosban lakom.

A sorozat több darabján a lányalak meztelenül jelenik meg. Nekem ez azért újdonság tőled.

Szerintem ez egy őszinte „megmutatás”, meg az egyszerűséget is tükrözi. Ráadásul abban a térben, ahol te otthon vagy, ahol jól érzed magad, ott igazából nincsen szükséged felvett dolgokra, és ezt átvitt értelemben is értem, nemcsak szó szerint. Ott annyira természetesen önmagad vagy, el vagy fogadva, így nem szükséges, hogy legyen rajtad bármi is. Ez az alak minden képen áttetsző rizspapírból van kivágva, tehát az ő jelenléte nem is annyira igazi jelenlét, inkább egy minőség. Erről most eszembe jutott egy Nádasdy Ádám-vers, amit nemrég olvastam:

„Mert igaz: nagy előny a meztelenség:
a zsebtolvaj csak néz és tehetetlen,
az ingedre nem csöppen rá a zsír,
és nem kapkodsz, hogy hol a mobil,
és gyűlhetnek a könnyek az öledben.”

Milyen technikával készítetted ezeket a képeket?

Ezek egyszerű kollázsképek papírból, de használtam érdekesebb textúrákat is. Van olyan kivágós papírom, ami még gyerekkoromból maradt meg, máskor meg olyan fényvédő fóliát használtam, amit az autókra szoktak feltenni. Egy másik képen pedig egy kartondobozszerű anyagot hasznosítottam, amit egy barátnőmtől kaptam, aki direkt nekem rakta el, hogy az biztos jó lesz majd valamire. Ettől még izgalmasabbak ezek a munkák számomra. Ugyanis azt a papírszemetet, amit „termelek”, külön szoktam szortírozni, dobozolni, és amikor ilyen kicsi munkák vannak, akkor ezeket a maradékokat is tovább tudom hasznosítani.

Van a sorozatnak olyan darabja, ami különösen kedves a szívednek?

Az, amire utaltam, a különböző textúrák találkozása miatt. Nagyon szeretem azokat is valamiért, ahol megjelenik a Hold, ami valójában egy valamikori pecsétnyomó volt. Olyan gyorsan készültek el ezek a munkák, hogy mindig újabb és újabb részleteket fedezek fel rajtuk, így az is változik, hogy éppen melyik a kedvenc. De ugyanígy vagyok a hozzájuk íródott szövegekkel kapcsolatban is. Mindig éppen más igazodik a legjobban a hangulatomhoz.

Ha már említést tettél a szövegekről, ez nálad nem újdonság, hogy szépírókkal dolgozol össze. A Rejtett kerthez is születtek versek, és a Hirundo anyagodhoz ugyancsak. Miért tartod ennyire fontosnak a kapcsolódást az irodalommal?

Azt gondoltam, hogy a szövegek mindig adnak hozzá valamit a munkáimhoz, így komplexebb lesz mindig egy adott sorozat. Ráadásul így más művészeknek is megismerhetem a gondolatvilágát, hogy a munkáim miként hatnak rájuk. Meg talán így több emberhez is eljut. Azt hittem, hogy rövid szövegeket kapok a képekhez, erre fel elég sok hosszú írás született, nem is gondoltam volna, hogy ezzel ennyit fognak foglalkozni. Szerintem kifejezetten erős szövegek íródtak a munkákhoz. Van olyan köztük, ami direkt egy konkrét képhez készült, a második például nagyon népszerű volt, ahhoz ketten is írtak: Eke Angéla és Tóth Kinga, illetve a vége felé a teliholdas képhez Farkas-Zentai Lili. A többinél nem volt kiválasztva egy bizonyos munka, és azt már én döntöttem el, hogy azok a szövegek, amikhez nem volt megadva konkrét kép, hangulatukban, érzésvilágukban melyikhez passzolnak. Szeretném, ha printben is megjelenne ez a katalógus a versekkel együtt. A könyv elején szerepel egy Gutai Magda-vers is, azt én választottam hozzá, illetve ezzel is hangolódok egy következő projektre, ami szintén egy költészettel „érzékenyített” anyag lesz. 

Az online katalógus itt tekinthető meg.

Herbert Aniko alkotásairól a képeket Bíró Dávid készítette.