Beláthatatlan táj

Nyárfák lengenek kopaszon a szélben
A kocsinak dőlök cigarettát tekerek
A sárga Drum lágy mint a reggeli kakaó
A kék Tilbury unalmas és hamar kiszárad
A Főnixtől köhögtünk szar volt kidobtuk
A metamfetaminnal nincs semmi gond
Mindenkit jobban szeretünk tőle
Az egyik szétpörget a másik megcsavar
Most csak cigi van a fémdoboz üres
Apró cseppekben hullik szitál az eső
Légbuborékok a tócsák felszínén
Ebben a tócsában nincsenek halak
Füstkarikák szálldosnak az erdő felé
Karikák pörögnek helló hulahopp
Apa szereti Annát Anna szereti apát
Te már nem szeretsz de én még igen
Serceg a lámpa csillog a krómacél felni
A távolban kerekek surrognak zúgnak
Zötyög alattam a kórházi betegágy
Neonfényes folyosókon hajózunk
A vitorlarúdon szajkók és sirályok
A kapitány belenéz a távcsőbe
Párás horizont narancssárga alkony
Rothadó haltetemek a halászhálóban
Műanyagbűz árad a gyorsétteremből
A hamburgertől elhányom magam
A sült krumpliban dimetil-polisziloxán
A lapkasajtban gumi és emulgeálósó
A számban fokhagyma- és spenótíz
Minden olyan meleg és bebugyolál
Az eső apró cseppekben hullik szitál
A műanyagbűz facsarja az orromat
A kamionponyvák feketék a kosztól
Apa szereti Annát Anna szereti apát
Nyíllal átlőtt szívecskét is rajzolok
Az ujjbegyemre fekete kosz ragad
Kezet mosok az olajos tócsában
A fák között is érzem az olajszagot
Nyárfák lengenek kopaszon a szélben
Futok futok futok futok rohanok
Üvegszilánkok műanyagtörmelék
Krómfedélzet bodegahomály
Egy deka lomb motorházfedél
Szél zörgeti a vékony ágakat
Az erdő susog meleg bebugyolál
Felperzselsz éget a tenyered nyoma
Kétezer hold befagy álmodom
Alvás közben rólad álmodom
Arról álmodom hogy felébredek
Hogy felébredek hogy felébredek
Hogy felébredek és nem vagy velem
És nem tudlak nem szeretni
Nem megy nem vagy nem talállak
És próbállak nem szeretni
A fák között sűrűsödő csend sötét
Nyárfák lengenek kopaszon a szélben
Dombok felhők néhány csillag
Sárgán világít a hold mintha égne
A fák között párafüggöny feszül
Organza lóg a konyhaablakon
A fazékban felbugyog a forró víz
Átnézek a pennén mint egy távcsövön
A mártás tetején gyöngyözik az olaj
A tányéron gorgonzolatörmelék
A semminél a mirelit spenót is jobb
Apádnak néha a minden is kevés
Anna kezében megremeg a fakanál
Sziszeg a láng a gáztűzhelyen
A mikró kattan lejárt benne az idő
A spenót gőzölög a konyhaasztalon
A párafelhőben apára gondolunk
Utazásokra hulahoppkarikákra
Hogy mindent lát és megfigyel
Közben messze van és kívül
Hogy apa sokszor nincs
Hogy nem mondja el mit érez
Vannak szavak amiket elhiszek
Vannak érzések amik bebugyolálnak
Nyárfák lengenek kopaszon a szélben
A fák között köd gomolyog
Bepárásodik a szemem
Az erdő susog csend sötét
A nyárfák rozsdás vasrácsok
Az eső veri a ketrec tetejét
Az esőcseppek a fejemben kopognak
Kétezer hold befagy álmodom
Megnyikordulnak a ketrecrácsok
Elszabadul bennem az oxigén
Ez már a gyógyulás jele
Valami mordul valami zihál
Ezek hangok ezek szavak ez beszéd
Arról álmodom hogy ezek szavak
Szavak amelyek bebugyolálnak
Gumikerekek nyikorognak a kövön
Megyünk megyünk megyünk
Az égen felhők fénylő csillagok
Az autó hátára fordult óriásbogár
Krómfedélzet bodegahomály
Egy deka lomb motorházfedél
Rozsdaszag és plüssberakás
A hátamat a ketrecrácsnak döntöm
A számra málnás szőlőzsírt kenek
Megsimogatom a plüsskutyát
Helló Robi hogy vagy nem fázol
Hallgat a két fekete gombszem
Mosolyog a varrott plüsskutyaszáj
Nem akarok aludni ne akarok aludni
Üres a fémdoboz elfogyott a laszti
Viszlát Donald Trump jól megettelek
A ketrecrács könnyezik a szélben
Kopaszon lengenek a nyárfák
Körülöttem ködfelhő csend sötét
Egyedül vagyunk baszki egyedül

Fotó: Komjáthy Zsuzsanna