A gyűjtögetéstől a kizsákmányolásig
A fenntarthatatlanság és a betegségek kultúrtörténete alcímmel 2019-ben jelent meg Horváth Balázs háromkötetes, enciklopedikus jellegű munkájának első része a Typotex gondozásában. A győri Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékének oktatója globális távlatból – s nem épp vidám hangulatot keltve – közelíti meg a korunkat érintő humánökológiai, demográfiai, környezeti, és energetikai problémákat. A monumentális terjedelmű munka különböző tudományterületek aktuális eredményeit igyekszik összefésülni s olyan feltevéseket és következtetések hozni, amelyek sok esetben ellentmondásosnak tűnnek a bennünk, iskolai tananyag által rögzült ismeretekkel. Ennek egyik oka, hogy a tudományos ismeretek fejlődésével az egyes területekre specializálódó szakértői vélemények, következtetések – mivel kevésbé tájékozottak más tudományterületek aktuális eredményeiről – csak részválaszokat eredményeznek, vagy nem is válaszolnak egy adott kérdés egészére. Másrészt pedig hűen tükrözi az oktatási tananagyok naprakészsége és az aktuális tudományos eredmények közötti anomáliákat.
Az elmúlt tízezer évben a mezőgazdálkodás elterjedése egy olyan láncolatot indított be, amely alapjában határozza meg az emberiség mindennapjait. A mérleg egyik serpenyőjében a modernizáció, a fejlett orvostudomány, az iskolázottság, a növekvő élettartam, a GDP, a technológiai fejlődés mértéke s a hozzá szorosan kapcsolódó „jóléti” társadalom, valamint a kényelem jelensége található. Ezzel szemben a másikban a klímaváltozás, a fajkihalások, a civilizációs betegségek elterjedése, a munkanélküliség, a szuperbaktériumok, a társadalmi egyenlőtlenségek, az erkölcs kérdése, a biodiverzitás csökkenése, a munkaidő, az alvás vagy a táplálkozás stb. kérdésköre. Így joggal tesszük fel a kérdést, hogy a mezőgazdálkodás és a modernizáció következtében korunkban vajon jobban élünk-e, mint a gyűjtögető, vadászó életmódot folytató őseink?
A vezérgondolat tehát adott, s ahogyan a szerző a könyv előszavában fogalmaz „ez a könyv, valamint a vele együtt megjelenő »ikertestvérei« – Erkölcs és civilizáció és A fenntarthatóság pszichológiája – nem más, mint kísérlet egy olyan, környezetvédelmi szempontból releváns mémkészlet összeállítására, amely szemléletformáló hatással bír, és amely a globális problémákat új megvilágításba helyezheti.” (E szöveg megírása idején megjelent a már említett Erkölcs és civilizáció – A környezeti problémák etikai oldala alcímet viselő második kötet is – a szerző megjegyzése.)
Tehát maga a könyv is heterogén, a világegyetem majd az emberiség létrejöttével indít (bő 150 oldal csillagászati és antropológiai szempontú leírás után jut el a Homo sapiens sapiens megjelenéséig), majd foglalkozik a modern ember terjeszkedésével és a rokon fajok, illetve a nagy testű ragadozók kiirtásával (a témához előszeretettel ajánlható Elizabeth Kolbert 2015-ben Pulitzer-díjat nyert A hatodik kihalás című drámai hangvételű könyve is), majd a mezőgazdálkodás és az első civilizációk kialakulásával jut el az ember megromlott testi és lelki egészségének témaköréhez. A szerző egyes fejezetekben nem pusztán saját kutatásai eredményeit és az általa levont következtetéseket mutatja be, hanem tudományos forrásainak, téziseinek adatait is felidézi (Richard Dawkins, Michio Kaku, Paul Davies stb.); ezt foglalja össze a kötet végén olvasható részletes irodalomjegyzék is.
A kötet első része olyan világléptékű problémákat ismertet statisztikai adatokkal – az ismertetés mégsem tűnik szőrszálhasogatónak –, mint a klímaváltozás, a széndioxid-kibocsátás, a biodiverzitás hanyatlása, az erdők pusztulása és a népességnövekedés, valamint az energiagondok és a megújuló energiaforrások (biodízel-előállítás, szélerőművek, vízerőművek, geotermikus energia, napenergia stb.) mint lehetséges megoldási variánsok.
A könyv második része a már említett olvasmányos csillagászati és antropológiai értekezés, amelyben az ősrobbanástól, a Naprendszer, majd a földi őslégkör kialakulásán keresztül jut el az élet kialakulásához és az első élőlényekig, a fotoszintézis éghajlatformáló hatásáig, majd a nagy fajkihalások után az ember megjelenéséig a bioszférában. Az újabb száz oldalnyi tömény történelmi ismertető a Homo-fajok antropológiai sajátosságai mellett foglalkozik a tűz és a nyelvhasználat kialakulásával, az agytérfogat és a beszéd- és mentális képességek összefüggéseivel, a spirituális élet kezdeteivel, az éntudattal, vagy a „mitokondriális Éva” kifejezéssel, végül a modern ember terjeszkedésével. A vándorló ember és a hóditásainak áldozatai zavarba ejtő pontossággal taglalja azt a pusztítást, amelyet a modern ember a világhódítása alatt véghezvitt: rivális emberfajoktól való megszabadulás, a nagytermetű emlősfajok kiirtása (mamut, kardfogú tigris, földi lajhár, óriásbölény stb.), vagy az egyes szigetvilágok megafaunájának károsítása. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalmak tehát sok esetben már maguk sem helyezhetők a „természettel összhangban élő ember képébe”, s a tökéletesedő vadásztechnika s az új fegyverzetek használata lehetőséget nyitott a nagyobb mennyiségű élelem megszerzésére, majd felhalmozására.
Vajon miért látták mégis indokoltnak őseink a nagyléptékű mezőgazdaságra való áttérést? – teszi fel jogosan a kérdést a szerző, majd sorra veszi a természeti életmód korlátait (éghajlatváltozás, jégtakaró olvadása, a zsákmányállat- és növényállomány megritkulása, a populációk regenerálódóképességének csökkenése stb.). „Nem így a mezőgazdálkodók esetében – idézi Horváth Tudge szavait. – A mezőgazdaság lényege éppen az, hogy az ember a környezetét úgy módosítja, hogy több táplálékot adjon, mint egyébként tenné, amivel nagyobb emberi népesség eltartása válik lehetővé.” Csakhogy ezzel egy ördögi kör vette kezdetét (a mezőgazdaság legalább öt helyen, egymástól függetlenül jelent meg: termékeny félhold területe, Kína, Mezoamerika), ugyanis minél intenzívebb volt a termelés, annál nagyobb lett a népesség. Minél nagyobb lett a népesség, annál intenzívebben kellett tovább dolgozniuk…
A mezőgazdaság feltalálására tehát azért volt szükség, hogy a növekvő népesség megfelelő módon legyen élelemmel ellátva, mégis paradox módon az élelmiszer-termelést bevezető első évezredekben sokkal nagyobb sebességben növekedett a népesség, s jelent meg az éhezés.
A háziállatok nagy létszámú tartása számos betegség és járványok kialakulásáért feleltek, amelyet az okozott, hogy a kezdeti társadalmak nem rendelkeztek az ürülék higiénikus gyűjtésére és elszállítására alkalmas infrastruktúrával sem. Emellett nem elhanyagolható az a tényező sem, hogyan változott meg a nők sorsa a mezőgazdaság kialakulásával: míg a vadászó-gyűjtögető társadalmakban egyenértékű szerepet kaptak a férfiak mellett, addig a mezőgazdaság elterjedésével többet kellett otthon maradniuk, több gyereket kellett szülniük. Mégis, mivel terjeszkedni tovább már nem lehetett, a növekvő népesség problémájára a környezet eltartóképességének növelése volt az egyetlen megoldás.
A társadalom átalakulása, az európai hódítások és a tudományos-technikai-energetikai forradalom következményeinek bemutatása után jut el az olvasó azokhoz a fejezetekhez, amelyek a várható élettartam és az azokat csökkentő tényezőkkel (táplálkozás, káros szenvedélyek, légszennyezés, fogamzásgátlók, abortusz stb.) foglalkozik a történelem előtti időkben és napjainkban. Az egészség kérdése, a civilizált alultápláltság, a fizikai erő és az edzettség mai értelme szintén mérlegre kerül: míg azt gondolnánk, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak népei éheztek/éheznek, addig táplálkozásuk sokkal változatosabb: magas szénhidrát- és zsírtartalmú ételek helyett rostokban gazdag nyers zöldségeket, gyümölcsöket, tiszta fehérjét és alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak. A kungok táplálkozása iskolapéldája lehetne a paleolit táplálkozás fundamentumainak (ezek sok esetben teljesen máshová helyezik a hangsúlyokat), hiszen a sivatagi körülmények közt több olyan növényfajt is ismernek, amelynek nagy részét fogyasztásra alkalmasnak tartják: hani, baobab, marula, mongongó, grewia, goroshe, mézga, tsama, dinnye stb.
A természeti népek magas rosttartalmú és lassú felszívódású szénhidrátokban gazdag étrendjével ellentétben a nyugati társadalmak számos olyan betegséggel küzdenek a helytelen táplálkozás miatt, mint az érelmeszesedés, a koszorúér betegség, a szívinfarktus vagy a cukorbetegség. De ide sorolható a reuma, a hát és derékfájás, depresszió és a rákos, daganatos megbetegedések különféle változatai (mellrák kialakulásának civilizációs okai); vagy a méhen belüli fejlődést befolyásoló káros hatások (dohányzás, magas higanykoncentráció, gyomirtószerek, tartósítószerek stb.).
Horváth Balázs gondolatmenetei – így a könyv elemzései is – bármilyen érzékeny végkifejletet mutatnak is, realitásuk vitathatatlan. A „Vajon jó irányba megyünk?” kérdésre a válasz tehát az, hogy minden valószínűség szerint nem – foglalja össze a szerző a könyv befejező gondolataiban, hiszen az alultápláltság aránya egyre nő, az élettartamunk egyre csökken, s az egészségünk állapota is szüntelenül rosszabbodik. Hogy az évezredek során milyen változások történtek az erőszakosság, a depresszió, a munka- és alvásidő vagy az erkölcsös viselkedés kapcsán, az időközben megjelent Erkölcs és civilizáció. A környezeti problémák etikai oldala címet viselő második kötetben tárgyalja a szerző, amely A beteg bolygóhoz hasonlóan tartalmas és inspiráló gondolatokat tartalmaz.
Horváth Balázs: A beteg bolygó. A fenntarthatatlanság és a betegség kultúrtörténete. Typotex, Budapest, 2019
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!