„A világirodalom azonban nem csak az, amit a nem magyar nyelven író szerzők munkáiból a könyvesplázák kirakatába kitesznek”

A világirodalom kifejezést először használó Goethe születésnapját címnek választó 1749 hatalmas űrt kíván betölteni. A közelmúltban indult oldalról, feladatokról és tervekről a portál főszerkesztőjét, az író, költő, műfordító Lanczkor Gábort kérdeztük.

A 1749 főszerkesztőjeként előzőleg volt elképzelésed, hogyan kellene kinéznie egy valamirevaló kortárs világirodalmi portálnak?

Igen. Legyen üde, letisztult, minimál, és épp csak annyira trendi, hogy az még frissességnek hasson, és senki számára ne legyen irritáló.

Az oldal előtt a Nagyvilág, újonnan a Versum látott el világirodalmi feladatokat. Vettetek valamit mintául? Milyen példák álltak még a rendelkezésetekre?

A Nagyvilág megszűnt, a Versum viszont köszöni, remekül van. A Nagyvilág amúgy csak a profilt tekintve lehetett számunkra példa, hiszen print lapként élt és szűnt meg, mi viszont a kezdetektől fogva napi frissítésű online formátumban gondolkoztunk, ami egészen másfajta kihívásokat jelent. És persze, nyitott szemmel járunk a világban, átnéztünk egy csomó kulturális oldalt, külföldi mintákat is, és ezekből is inspirálódtunk, mind a dizájn, mind a rovatstruktúra terén.

Nagyon sok világirodalmi kötetről akkor szerez tudomást a magyar közönség, ha a piacvezető kiadók nyomására foglalkoznak vele a lapok, a média. Pár éve jelent meg például Marlen Haushofer A fal című, fontos regénye, Magyarországon alig volt róla kritika, míg más szerzőkbe lépten-nyomon beleütközünk. Cél, hogy ne csak a mainstream irodalommal foglalkozzatok? 

Igen, mindenképp. Nemrég volt például egy posztjugó hetünk, amit a vajdasági születésű költő, Orcsik Roland szerkesztett – minden hónapban lesz egy vendégszerkesztőnk, hogy ezzel is bővítsük a spektrumot. Én magam Szlovéniában is tanultam, tehát nem ért meglepetésként, hogy itt vannak a déli szomszédságunkban ezek az izgalmas, különálló, mégis ezer szállal egymáshoz kapcsolódó irodalmak, amikről a magyar irodalmi átlagolvasó (ha van ilyen) majdhogynem semmit nem tud. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a déli szomszédaink utóbbi tíz évéről beszélünk, nem a karibi térség legfrissebb költészeti zizzenéseiről. Mindenképp van tehát igényünk az efféle feltáró munkára.  De ha már a karibi térség: ugyancsak mostanában közöltük a Nobel-díjas V.S. Naipaul különleges fesztávú, revelatív nagyesszéjét; úgy tapasztalom, mintha ez a nagyon fontos műfaj ugyancsak kívül esne az olvasói elvárás horizontján. A világirodalom azonban nem csak az, amit a nem magyar nyelven író szerzők munkáiból a könyvesplázák kirakatába kitesznek.

V. S. NAIPAUL: CONRAD SÖTÉTJE (I. RÉSZLET)

V. S. NAIPAUL: CONRAD SÖTÉTJE (II. RÉSZLET)

V. S. NAIPAUL: CONRAD SÖTÉTJE (III. RÉSZLET)

A 1749 anyagai gyakran valamilyen tematika mentén állnak össze. Ez mi alapján dől el?

A napi, heti anyagaink hol szorosabban, hol lazábban, asszociatív módon kapcsolódnak egymáshoz. Amint említettem, minden hónapban van egy vendégszerkesztőnk – az általa hozott anyagok egy adott témakör vagy nyelvterület vonzásában kerülnek kiválasztásra. Minden hónapban van egy tematikus hetünk is: indulásunk idején a járványt nyilván nem lehetett kihagyni, de szerencsére most már olyan kevésbé akut válogatásokban is gondolkodhatunk, mint például a város, az urbanitás kérdésköréhez kapcsolódó szövegek hete.

A májusban indult oldal mostanáig milyen visszajelzéseket kapott a szakma és az olvasók részéről?

Jókat, feltétlenül jókat. Szakmai tanácsokat és bíztatást egyaránt. Nagy előny, hogy remek szerkesztőbizottsággal dolgozhatunk együtt, ugyanakkor az is öröm, hogy az évi tervezett néhány kötetünket a Jelenkor gondozza majd. Ősszel jön egy hispán antológiánk, és minden évben lesz egy best of-kötetünk is az oldalon megjelent mindenféle műfajú szövegekből.

Feladat, hogy az aktuális politikai-társadalmi ügyekben egy-egy szöveg erejéig, de megnyilvánuljatok? Nemrég volt erre példa…

Feladatnak nem feladat, de igen, igyekszünk frissek és naprakészek lenni. Ehhez nagy segítség az online formátum, hogy nincs havi lapzárta, átfutás a nyomda miatt, hanem akár pár nappal egy tervezett megjelenés előtt is lehet rohammunkával tartalmat módosítani. Az amerikai rasszizmus-ellenes tüntetések kapcsán például nagyszerű versfordításokat és egy esszét kaptunk Gerevich Andrástól. Örömteli, hogy a legjobb fordítókkal és tanácsadókkal dolgozhatunk együtt hétről hétre.

Mikor lennél elégedett, ha egy-két éven belül a 1749 hol tartana?

Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Amivel mi foglalkozunk, az úgynevezett magaskultúrának is egy specifikus szegmense. Szeretnénk, ha körénk gyűlne egy stabil és viszonylag szépszámú olvasóközönség, de azt se bánjuk, ha egy-egy hangosabb tartalom miatt szélesebb körben is megismernek minket. Talán épp mi indítjuk el valakiben a magasirodalom iránti érdeklődést. Semmi se lehetetlen.