mintha valakinek mondanám; szállok tovább; a vendégek között

mintha valakinek mondanám

kollázs Tandori Dezső A feltételes megálló c. kötetéből

mondom mintha valakinek mondanám
aki kiugrott borért meg ropiért
de már mindjárt jön is
úgy mondom csak azért is
mintha neki mondanám
mert ritkán érjük magunkat beszéden
a túlsó partra a főpostára átmentem
nem azt akarom mondani ezzel
hogy az asztalosműhely és a benzinkút
közti fákon verebek laktak
vagy hogy hadműveleti területté
nyilvánították volna a temetőket
vagy azt hogy
elszárad szó szerint beesik a szem
ha meghal a madár

egyszerűen átmentem
a túlsó partra a főpostára
mondanám csak azért is
már csak azért is
nehogy épp rosszkor
bukkanjanak elő a fák
az asztalosműhely és a benzinkút között
és a rajtuk lakó verebek
nehogy a hadműveleti
temetőben énekeljenek
ha elszárad beesik a madár szeme
benne lakik a halál
beszéden ritkán érjük magunkat
mondom mintha valakinek mondanám
aki kiugrott borért meg ropiért
de hamarosan visszaérkezik
mintha csak azért is neki mondanám

szállok tovább

kollázs Tandori Dezső Aztán kész c. kötetéből

te könyv-virág túlburjánzó Hiány
van-e még türelmem leülni
égi lovak ha fölfele visznek
még a télen tavasszal és a nyáron
holott ennyi se kell itt
csikkemet eldobom
egy vécéablakon kitekintve
és pontot tettem az egész mögé
(reménytelenül unta is
hogy híg széklet fenyegette őt)

az emberen túltesznek (kud)arcai
füttyentettem volna magamnak
a Charcot-n (a sarkon) túlról
a járda fölött akárki repülhet
csak ez a körtánc a Remény Szerelme
(rep)ültem a fák Hiánya alatt
nem kellett kérlelnem a Semmit
te könyveken túlburjánzó Hiány-virág
csikkemet felvettem
egy vécéablakra feltekintve

a galambszar a múlté
temetőbogár dehogy is vagy te
temetőbogár-Hiány vagy mégis
vagy a könyv-Szerelem Reménye
konyhából nem néz soha vissza
a veszettség a Lyssa
és ha konyhaablakom kinyithatom
mégsem illene rajta kitekintve
csikkemet eldobálni
szállok tovább a kivágott fák alatt

a vendégek között

kollázs Tandori Dezső A meghívás fennáll c. kötetéből

a kék gumipántok zavarják a vendégeket
a szárnyas ajtó csukva van
az összefüggések mindig
a legváratlanabbul adódnak-vevődnek
bár vevőkészüléke válogatja
egyszerre veszem fel a madarak
énekét és az írógépkattogást
és az ajtónak is van szárnya
de nem csapkod vele most csukva van
igaz nem énekel és nem is gépel
kék gumipántok vannak a képen
csak tudnám miért
miért vannak vendégek
és miért van zavarodottság
engem a kiterített újságpapírok zavarnak
Az írógépkattogáshoz címzett kávéházban
(majdnem azt írtam: árvaházban)
ahol a vendég rengeteg
fölöttük száz gumipánt lebeg
ötven pár elszabadult vietnami papucs
a vendégek zavarják a kék gumipántokat
mindenki zavar mindenkit itt
hogy legyen végre zűrzavar
egyszerre veszem fel az írógép énekét
és a madárkattogást
A kiterített újságpapírokhoz címzett
kávéházban
árván a vendégek között

A verseket Mihály Ádám illusztrálta

Fotó: Hegedűs Gyöngyi