Hamarosan magyarul is olvasható a Tolvajok és tanúk

Svetlana Žuchová (1976), akinek nagyapja magyar volt, Pozsonyban született, dolgozott Münchenben, de jelenleg Prágában él. Pozsonyban orvosi diplomát szerzett, és Bécsben pszichológiát tanult. Civilben most is pszichiáterként praktizál, főleg táplálkozási zavarokkal foglalkozik. Nem csak szépirodalmi műveket, de pszichoterápiai és pszichológiai szakirodalmat is ír, illetve fordít. A jelentős kortárs szlovák írónő stílusa valóban sajátos. A karakteres szerző többségében rövid mondatokkal, egyszerű szavakkal dolgozik. Prózája a magyarországi olvasók számára sem tűnik idegennek: saját bevallása szerint ő maga is a régióban (Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Csehország) érzi magát otthon – pár éve élt Budapesten is, a Visegrádi Alap rezidens ösztöndíjasaként. Annak ellenére, hogy gyerekként anyai nagyszüleivel magyarul kommunikált, magyar tudása mára feledésbe merült. Első novelláskötete Dulce de lechce címen jelent meg 2003-ban. A nyolc elbeszélést tartalmazó könyvvel elnyerte az Ivan Krasko-díjat. Az írónő a Poviedka novellapályázaton kétszer is nyert (2001, 2005). Később az Anasoft litera-díj (Szlovákia legelismertebb irodalmi díja) döntősei közé Yesim (2006) című novellájával került be, majd még kétszer döntős lett: a 2011-ben megjelenő Rablók és tanúk (Zlodeji a svedkovia) című regénye, és a Képek M. életéből (Obrazy zo života M., 2013) című ez idáig utolsó könyve is nagy sikert arattak – az utóbbi elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2015-ben. Az írónő saját alapvető témájának a magánnyal való megbirkózás érzését tartja, szövegei ennek az alaptémának a variációira épülnek.

A közeljövőben a Phoenix kiadó gondozásában magyarul megjelenő Tolvajok és tanúk című Žuchová-regény nagyon izgalmas olvasmány. Az írónő betekintést ad a főszereplők legmélyebb gondolataiba, érzéseibe, tapasztalataiba is. A történetből kiderül, hogy az emberi célok mennyire változóak, hogy egy új, idegen környezet milyen hatással bír(hat) egyes élethelyzetekre. A könyv több szemszögből is bemutat egy-egy ilyen helyzetet, ezáltal lesz igazán dinamikus az eseménysorozat. A külföldön szerencsét próbáló, mindenáron beilleszkedni vágyó emberek sorsát bemutató történetek felváltva játszódnak a múltban és a jelenben, illetve az elképzelt jövőben. A részletes leírások mesterien rásegítenek a szereplőkben fokozódó feszültség érzékeltetésére. Žuchová nagy hangsúlyt fektek a kapcsolatok boncolgatására, illetve a fontos döntések meghozatala körüli kétségekre is. A társadalom perifériáján élő szereplők egymást kiegészítő monológjai igazán lebilincselőek.

A könyvet Vályi Horváth Erika (1978) műfordító, újságíró fordította. A kortárs szlovák, cseh és német próza kitűnő fordítója 2008-ban a Madách Imre Műfordítói Nívódíjban részesült Uršula Kovalyk Travesztia show című művéért; idén pedig neki ítélték a műfordítói Madách-díjat épp Svetlana Žuchová kötetének, a Yesimnek a fordításáért.