Bán Zsófia: A könyvek megsemmisítése a fasiszta retorikát idézi

Második könyvként Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik Á című meséjét semmisítette meg Dúró Dóra, A Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese. Az egyre nagyobb port kavaró könyvellenes hangulatról a szerzőt, Bán Zsófiát kérdeztük.

Hogyan értékeli az országgyűlési képviselőjének tettét? 

A Felvilágosodás nyomán kiépülő európai demokráciák nyelvén értelmezhetetlen cselekedet, azaz no comment. Amúgy nyíltan a nácik könyvégetését idézi, vagyis a fasizmus retorikáját alkalmazza.

Az esetet megelőzően miként fogadták az olvasók a Vagánybagoly és a harmadik Á-t?

A tavalyi megjelenés óta a legnagyobb boldogság azt látni, hogy nagyon szeretik a könyvet, és a gyerekek kérdezik, hogy hol a folytatás. Idén éppen a gyerekzsűritől kapta meg az Év Gyerekkönyve díjat, aminél aligha kell nagyobb elismerés. Most aztán tényleg muszáj lesz folytatni!

Mi adta az ötletet a könyv megírásához?

Eredetileg amolyan „fejből mesélt mesének” indult, aztán néhány év elteltével, az elmúlt évtized politikai klímáját tapasztalva, amelyben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kirekesztés, az idegengyűlölet, illetve a kisebbségek, a bármilyen jellegű másság megbélyegzése, úgy éreztem, fontos lenne olyan mesekönyvet írni, amelyben a különbözőségek teljesen természetes módon fordulnak elő egy közösségben, mint ahogy a valóságban is.

Magyarország kormánya kijelentette, hogy a gyerekeket békén kell hagyni. Vajon mit jelent ez?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek, ha békén hagyják őket, jól elvannak a mássággal, amíg valamilyen hatalmi ideológia „nevelés” címén ebbe bele nem kutyul. A Vagánybagollyal ezt az alapérzést, ezt az eredendő természetességet és szabadságot szerettem volna megerősíteni. Persze legalább olyan fontos volt, sőt, még fontosabb, hogy egy vicces, szerethető, mindenféle gyerekhez és hozzájuk tartozó felnőtthöz szóló könyv legyen.

Kiket, milyen politikusokat bosszanthat ez a mesekönyv? 

Normál körülmények között, egy demokráciában a politikusok nem azzal töltik a hivatali idejüket, hogy mesekönyveket semmisítenek meg nyilvánosan, ezzel önmaguk paródiájává válva. Ugyanakkor, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ezek az akciók csupán figyelemelterelő stratégiák, amelyek arra szolgálnak, hogy ne az igazán égető problémákról beszéljünk, jelen esetben elsősorban arról, hogy hogyan alakul a járványhelyzet, és hogy a nyári lazítás után hányan fognak ősszel meghalni a koronavírus következtében, valamint arról, hogy milyen szinten építették le az egészségügyet és az oktatást. Mesekönyvek megsemmisítése helyett például avval kellene foglalkozni, hogy legalább negyven-ötvenezer gyerek nem tudja elérni a távoktatást. Ezek az igazán fontos problémák, a többi mind szemfényvesztés.