River Phoenix 50

River Jude Phoenix született 1970. augusztus 23-án, az Oregon állambeli Madrasban, meghalt 1993. október 31-én Los Angelesben, a halál oka drogtúladagolás.  

A fiatalon elhunyt színészről manapság egyre kevesebbet hallani, és ha valahol felmerül a neve, akkor elsősorban az a végzetes októberi éjszaka lesz a diskurzus tárgya, nem pedig rövid, de annál izgalmasabb filmográfiája. De ki is volt River Phoenix? Csodagyerek? Tinédzser szívtipró? Szenvedélyes zenész? Elkötelezett állat-és természetvédő? Személyét mindig meghatározta valami titokzatosság, egészen különleges és nehezen megfejthető kisugárzással rendelkezett, szinte mágnesként vonzotta a nézők tekintetét. Bő egy évtizednyi pályafutása alatt olyan színészek oldalán tűnt fel, mint Harrison Ford, Sidney Poitier, Robert Redford, vagy Kevin Kline, kortársai többek közt Keanu Reeves, Ethan Hawke, Leonardo DiCaprio és Johnny Depp. River Phoenix idén augusztusban ünnepelte volna az 50-et, e kerek évforduló kapcsán idézzük fel meghatározó szerepeit, és próbáljuk kideríteni, hogy ki volt ez a fiú valójában.

River tehetsége és kreativitása egészen korán, már kisgyermekkorában megmutatkozott. Húgával, Rainnel az utcán gitároztak és adtak elő dalokat, ezzel is extra pénzkereseti forrást biztosítva szüleinek. Amikor a család Los Angelesbe helyezte át székhelyét, a serdülőkorban lévő River életében rövid idő alatt felgyorsultak az események. River pályafutása elején főleg reklámokban és tévésorozatokban szerepelt, mozifilmes debütálására 1985-ben került sor, amikor az Űrrandevú (Explorers) című sci-fi kalandfilmben ő lett a hóbortos feltaláló, Wolfgang Müller. A filmetegy olyan időszakbanforgatták le, mikor a közönség emlékezetében még elevenen élt az E.T., a földönkívüli vagy a Szörnyecskék, ráadásul a Vissza a jövőbe is pár héttel korábban került a mozikba, így River Phoenix és egyben Ethan Hawke első nagyjátékfilmje elmaradt a kasszasikertől. Amióta a 80-as évek iránt újjáéledt a nosztalgia (lásd Stranger Things), az Űrrandevúnak jelentős rajongói tábora alakult ki. A film ugyan hordozza a kor szépséghibáit, legyen az a vizuális effektek vagy az űrlények megjelenítése, összességében egy szórakoztató családi darab, barátságról, álmokról, és űrutazásról.

https://www.youtube.com/watch?v=oYTfYsODWQo&ab_channel=MrLodipi

River következő szerepe karrierje első mérföldköve. Az 1986-os Állj mellém! (Stand by Me) coming-of-age filmben a zűrös Chris Chambersként mutatta meg először, hogy milyen érzékeny és hiteles alakításra képes. Ez az időtlen klasszikus Stephen King The Body című kisregényének adaptációja, rendezője a méltán híres és elismert Rob Reiner. River karaktere a rosszgyerek prototípusa, akit apja bűnözői hajlama miatt kitaszít a közösség, és csak cimborái társaságában remélhet némi elfogadást; ő a bandavezér, aki a tagok közötti békére törekszik. A film egyik kulcsjelenete a tábortűznél zajlik, River monológjában olyan mély és őszinte érzelmeket hív elő magából, hogy már ilyen fiatalon kellő bizonyosságot ad fejlett érzelmi intelligenciájáról és ösztönösségéről. Az Állj mellém! játékosan ünnepli a kamaszkor utolsó gondtalan pillanatait (éneklés, szuperhősökről való vita, a másik ugratása), mutatja be a kor patriarchális, toxikus berendezkedését, és a gyerekkorban kötött barátságnak állít emléket.

Az Állj mellém! sikere nem szállt a fiatal fiú fejébe, és hamar A Moszkító-part (The Mosquito Coast) című Peter Weir filmben találta magát. A modernkori Robinson Crusoe történet az amerikai álmot és a fogyasztói társadalmat kritizálja, miközben a főszereplő Harrison Ford a saját idealizmusa rabja lesz, és kis híján múlik, hogy ne sodorja az egész családját a vesztükbe. Itt River a narrátor és a legidősebb gyerek, Charlie szerepében eleinte bálványozza édesapját, és hisz annak elképzelésében egy jobb jövőért, ám amikor látja, hogy az apja téves úton jár, a család biztonságáért ellene szegül. A Moszkító-partban River felnőtt a feladathoz, és színésztársaival egyenértékű teljesítményt nyújt.

1988-ban River három filmmel is képviseltette magát a mozik műsorán. Az ifjú Don Juan felejthető romantikus tinikomédia, mely nem adott túl nagy terepet tehetsége kibontakozására. A kis Nikita (Little Nikita) poszthidegháborús akcióthriller tartogat néhány logikai bukfencet, de ennek ellenére kellőképpen izgalmas és fordulatos tud lenni. Ha eltekintünk attól, hogy a Foglalkozásuk: Amerikai (The Americans) premisszáját látjuk kevésbé ügyesen kivitelezve, akkor fókuszálhatunk River Phoenix és Sidney Poitier kettősére. River először magabiztos, nagydumás srácként jelenik meg, majd a titkok felszínre bukkanásával, lázadó és mérges kamasszá válik. A ’88-as év harmadik filmje az Üresjárat (Running on Empty), az újabb karriert meghatározó alakítás, amiért legjobb mellékszereplői Oscar-díjra jelölték. Danny Pope (River) egy érzékeny művészlélek (tehetséges zongorista), szülei a törvény elől menekülnek, és két fiukat is ebben nevelik fel, újabb és újabb identitásokat kreálva maguknak. Danny szereti a szüleit, szófogadó, de amikor az éppen aktuális iskola zenetanárja felkarolja, és még szerelmes is lesz, Danny elbizonytalanodik. River az őrlődő fiatal szerepében veszi elő impozáns színészi eszköztárát, melyben nincs hamisság vagy mesterkéltség.

River életében Hollywood jelentette a szükséges rosszat, a csillogás, a sztárélet, a fényűző partik nem érdekelték. Szerette a színészetet, a befolyt pénzből támogatta a családját, de ami igazán örömöt okozott számára, az a zene volt. 1987/88 környékén húgával, Rainnel megalapította az Aleka’s Attic nevű zenekart, dalt szerzett, énekelt és gitározott. Az öttagú underground banda alternatív rock és folk zenei elemeket felvonultató zenét játszott.

A 80-as éveket River egy kisebb mellékszereppel zárta, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban a fiatal Indyként láthattuk viszont. A következő évtizedet egy fekete komédiával indította, ez volt a Szeretlek holtodiglan (I Love You To Death). Apró, de annál maradandóbb játékával újfent bebizonyította, hogy bármilyen karaktert saját képére tud formálni. A spirituális pizzasütő Devo (River) csetlik-botlik és reménytelenül epekedik főnöke felesége után, a nőért még ölni is képes, legalábbis azt hiszi.

Az 1991-es év fordulópont a színész karrierjében, ekkor mutatták be Gus Van Sant filmjét, az Otthonom, Idaho-t (My Own Private Idaho), mely nemcsak River filmográfiájának emblematikus darabja, hanem az új queer mozi mozgalmának is (New Queer Cinema). A független művészfilmben teljesen kilépett (ha volt neki egyáltalán) a komfortszférájából, Mike Waters-t, a prostitúcióból élő fiút kelti életre, aki narkolepsziás, az otthonáról csak halvány és zavaros emlékei vannak, és az egyetlen közeg, ahol menedéket talál, az a stricik és prostituáltak alvilági közege. Az Otthonom, Idaho másik fontos szereplője, Scott Favor (Keanu Reeves), aki családját megtagadva kerül az utcára, és lesz Mike legközelebbi barátja. A film nem szemérmeskedik bemutatni az utcán élők rideg valóságát, olykor a cinéma vérité dokumentarista stílusát felidézve valódi interjúkat szúr be, máskor Mike emlékfoszlányait különböző kameratechnikával hívja elő (pl. super 8), és még szimbolikus képekkel is operál. Van Sant megkérdőjelezi a heteronormatív struktúrát, a homoszexuális aktusokat azonban csak emberi szobrokként (kimerevített kép) imitálják. Ezt a költői road movie-t Mike végtelen magányossága hatja át, több olyan snitt van, ahol a keret élesen leválasztja őt a többiektől. Az Állj mellém!-hez hasonlóan az egyik kulcsjelenetre a tábortűznél kerül sor (a jelentet River írta át magának). Mike és Scott a tábortűznél beszélget, Mike egyfajta szerelmi vallomást tesz Scottnak, a film kevés meghitt momentumainak egyike: a fiú összetör, vigaszra vágyik, amit nem kaphat meg teljesen.

Szintén ’91-ben jött ki a Kié a csúnyább? (Dogfight) című coming-of-age film, amiben egy Vietnámot megjárt tengerészt játszik. River teljesen másik arcát fordítja a kamera felé, ezúttal fizikuma merev, indokolatlanul sokat káromkodik, és érzelmileg nehezen nyílik meg. Filmbeli partnere Lily Taylor elmondása szerint, ez a River személyiségétől távol álló figura megviselte a színészt, és egyre többet ivott. A film végén a háborúból leszerelt katonaként ismét azt a lelkileg sérült fiút látjuk viszont, aki céltalanul bolyong a világban.

Az 1992-es Komputerkémek (Sneakers) egy kevésbé ismert heistfilm. River egy svindlercsapat tagja, mely legálisan biztonsági rendszereket tesztel, a helyzet azonban bonyolódik, amikor egy múltbéli rendezetlen ügy miatt komolyabb akciót kell végrehajtaniuk. A Robert Redford nevével fémjelzett alkotásban River a korábbiaktól könnyedebb szerepben pihenhette ki a fáradalmakat. A szünet nem tartott sokáig, egy hónappal később újból forgatáson volt, ezúttal Sam Shepard „szellemwesternjében”, a Silent Tongue-ban bukkant fel, mint a felesége halálától megtébolyult férfi. Ez az egészen különleges, szinte kísérleti jellegű mű minimális játékidőt adott Rivernek, de arra elég volt, hogy elhiggyük róla, hitelesen képes megjeleníteni az őrületet és kétségbeesést. A halála előtti utolsó befejezett filmje az Amit szerelemnek hívnak (The Thing Called Love), ez a countryzenét és Nashville-t felölelő romantikus történet lehetőséget teremtett Rivernek, hogy zenéljen és énekeljen. Peter Bogdanovich rendezésében River felszabadultan léphetett színpadra, lehetett szerelmes (egy párt alkotott a főszereplő, Samantha Matis-szal) és élvezhette a vele egykorú színészek társaságát (Sandra Bullock, Dermot Mulroney).

Az utolsó filmje, Dark Blood, melynek forgatási szünetében látogatott LA-be, és amelyre már sohasem tért vissza. A film félkész állapotban maradt, George Sluizer rendező 2012-ben szerezte meg a nyersanyagot, és fejezte be a vágást. A River Phoenix, Jonathan Pryce és Judy Davis hármasával készült thriller keletkezési körülménye miatt hátborzongató élményt nyújt; a le nem forgatott jeleneteknél Sluizer a forgatókönyvből olvas fel, a kép kimerevített, vagy vágóképeket látunk. Rivernek ez lett volna az első (és így az egyetlen) negatív karaktere, a kissé zavarodott elméjű Boy a feleségét gyászolja, és a sivatag közepén a világvégére készül, ekkor találkozik az úton lerobbant házaspárral, akiket befogad. A film végére elszabadulnak az indulatok, Boy súlyos sebet kap, és gyors halált hal. Rivernek szintén ez lett volna az első „filmes halála” (az Állj mellém! végén derül ki, hogy a felnőtt Christ leszúrták), a sors gonosz fintora, hogy egy ilyen tragikus karakter szerepében távozott el.

River Phoenix nem kívánt nagyra törni, szerepválasztásaiban azok a karakterek vonzották, akik valami miatt különböznek a normától, mint ahogy őt is különcnek tartották. Önazonosság jellemezte, amerre csak járt, arról beszélt, amiben hitt, képes volt megújulni, fejlődni, nem ijedt meg a kihívásoktól, azonban a hollywoodi rivaldafény és állandó figyelem túl sok volt. Fiatalon bekövetkezett halálával tátongó űrt hagyott maga után; olyan projektek vártak rá, mint az Interjú a vámpírral (újságíró), Broken Dreams, Milk, Egy kosaras naplója vagy a Teljes napfogyatkozás (utóbbi kettő végül Leonardo DiCaprio ölében landolt).

Hogy ki is volt River Phoenix? Egy átlagos srác, aki értéket és ártatlanságot közvetített, ami a mai napig hatással van közvetlen és közvetett környezetére, életszemlélete és filmjei inspirációt jelentenek rajongóinak és családjának egyaránt: Rain 2019-ben adta ki River című lemezét, Joaquin pedig River miatt folytatta a színészetet, és lett generációja egyik legjobbja. River egyszer azt nyilatkozta: „Nagyszerű érzés arra gondolni, hogy a filmek által sok ember barátja lehetek.”  River Phoenix, a barátunk volt, akit sosem felejtünk.