Ezzé lenni

ez mind véletlenszerű anyagsűrűsödés
ismeretlen energiák egymásra hatása

nem tudom hogyan lettem
érzem
most arra gondol egy néhány milliárd fényév távolságban lévő
véletlenszerű anyag és energia halmaz
én itt rágondoltam
néhány milliárd fényévnyire a néhány milliárd fényévre

rövidlátó vagyok olvasó szemüveg kell
a gyógyszereim apró betűs használati utasításához
lassan az újságcímekhez is
éjjel csillagbámuláskor lencséket igazítok
a távolsághoz

kik néznek le rám a felmérhetetlen messze lévő porködökből
rajzolódó ábrák pulzálnak
fények és hallhatatlan rádióhullámok
üzennek
én
egy lény a világ húsleves sűrűségű parszekokra osztott forrongásában
energia és anyag összecsomósodás

ha így
akkor gondoljunk egymásra
én rád nézek valahol
magamban
az örömtelen elszalasztott idő
pillanataiból csigalépcsőt
tekerek közénk
lesétálsz én felmászok
az irányok pillanatok alatti változásaira

mikrokozmosz nyúl feléd
kromoszómamaghéj
atomburok elem legbelsőbb részecskéje
egyenrangú a Nappal

sosem múló mozgás
távolság kényszerít a halandóságra
fényév töredékekből
árnyékkatedrális
belé magamat harangnak
húzom fel
ott imádkozom
a félelem elnyel

távolság magába olvad
kipenderül a sodródó galaxis peremére
bámul rám egy exobolygó
savóceánjában úszom Magellán köd túloldalán

kettős napok tucat holdrendszerek gyűrűit húzom ujjamra
úgy készítem a mulandóság szobrát
örökké véletlenszerűen megsűrűsödő anyagok
láthatatlan ismeretlen energiák
gyújtanak fel

rám gondolok
néhány százmilliárd fényév távolságból
véletlenszerűen
szólok
vigyázz a széllel
meg ne fázz