Mágikus transzformálással kódolt sötét romantika

Horváth Ádám képzőművész alkotói attitűdje egy lírai magánmitológián alapuló vizuális nyelvezet, melyen keresztül teátrális jeleneteket ábrázol egy disztópikus világkép árnyékában az abból áradó sötét romantikával fűszerezve. Horváth ebben a világrendben szembeszegül mind a közösségvállalás akaratával, mind a közösséghez való tartozás szándékával.  Ezzel a mágikus transzformálással kódolja át a lét szociális és morális kérdéseit. Személyes konfliktusokat, kétségeket és azok lehetséges megoldásait integrálja az alkotásaiba, melyek ereklyeként vagy kegytárgyként funkcionálnak.

A Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land című kiállításon szereplő festményeket és szobrokat leginkább a bioromantika beszédmódja, hangulata jellemzi, amely pont, hogy a jelenünket nagymértékben meghatározó technoromantikával szemben definiálja önmagát. Az alkotások az otthonkeresés, a gyökértelenség érzésének kortárs generációs problémáját idézik meg. Ez a fajta sötét, mágikus kontextus az organikus struktúrákkal kiegészülve egy szokatlan utópiára, illetve disztópiára felépített magánmitológiára mutat rá. Horváth Ádám képeit átható preromantika nem mint téma vagy mint stílus van jelen, sokkal inkább a művek velejeként értelmezhető. A természetet és annak különböző elemeit mint egy metaforát használja, az alkotásokat pedig, mint egy mágikus ereklyetartó. A jelen kiállítás egy aktuális továbbvitele, az ‘I found a shelter at the river shore’ című 2019-es tárlatának, mely művészettörténeti hivatkozásokon keresztül a transzhumanizmus eszméjével áthatva mutatta be a kortárs képzőművészet és a mágia kapcsolatának újjáéledését.

„Horváth Ádám messzire vitt minket a pszichét jelképező sötét erdőben, az Upcoming Delusive Offer (2020) mulcsát úgy szórta szét a padlón, hogy minden lépésünkre figyelnünk kelljen, mintha valóban egyenetlen talajon járnánk, az A Covenant Placed Under Protection (2020) vakrámáival pedig még azt a kis egységet is felszabdalta, amiben eddig bízhattunk. A horizontális osztottság mellé vertikális is járul, a lánc megszakad, a hegyvonulatok feldarabolódnak, a misztikus fények izoláltan állnak. Szól egyrészt a korszellem immanens magányáról és elveszettségéről, másrészt a megidézett mesék természetéről: egymás mellé fűzhetők, de össze nem kapcsolhatók. Elvégre, minden mese véges számú variánsból áll össze, a szükséges alkatrészek száma meghatározott: kell egy darab gonosz boszorkány, egy darab herceg és egy darab királykisasszony. Horváth Ádám munkái ugyanazt a mesét mondják el újra és újra, a sötétséggel való találkozást és annak legyőzését, és az a fölött érzett zavart, hogy ezt a harcot állandóan meg kell ismételni”– írja Fülöp Tímea az Újművészet-en.

A Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land című kiállítás október 21-ig tekinthető meg a Horizont Galériában. Emellett Horváth Ádám That Act Sublime c. alkotása megtekinthető október 31-ig Budapesten a be.more.contemporary elnevezésű köztéri kiállítás keretén belül, valamint az Art Market Budapest-en október 22-25 között.

A fotókat Bíró Dávid készítette.