Maradj csendben, kicsi rigó

Tépkedi a szirmokat a margarétáról, hangtalanul mozog a szája. Terpeszben ül a próbafülkében, a térdére támasztja a könyökét, a bőrdarabokat harapdálja a hüvelykujján. Saját magának vette a virágot. Fél órával ezelőtt kézen fogva elsétáltak egy árus mellett, akkor megjegyezte, hogy ő még soha nem kapott senkitől egyetlen szálat se. A férfi nem felelt. A nő elengedte a kezét, és azt mondta, a margaréta a legszebb. A férfi megnézte a telefonját, majd kijelentette, hogy éhes, és bement a McDonald’sba. Sajtburgert vásárolt, szalmakrumplit, Fantát. A nőnek egy háromdecis diétás kólát.

Most elhúzza a függönyt, és belép a fülkébe. Két bugyit tart a kezében. Az egyik egy sima, fekete darab, amit a nő már korábban felpróbált, csak szorított a csípőjén. A másik vörös és csipkés, messziről is látszik, milyen érdes az anyaga, ráadásul vékony, majdnem tanga.

Ebben tetszenék neked?, kérdezi a nő.

A férfi vállat von, és felemel egy ugyanolyan vörös melltartót.

Akciós a szett, mondja.

Nekem nem tetszik.

Azért csak próbáld fel.

A nő elfordul, és letolja a nadrágját. Jobbra is, balra is tükör van a fal helyén, minden irányból a férfi mosolyog rá, miközben felpróbálja a fekete bugyit.

Na?, kérdezi tőle.

A férfi elfintorodik.

Ha ilyet akarsz, szerzek ingyen anyámtól.

A nő arca kipirul. Megnézi magát a tükörben, de nem a bugyit látja, hanem a vastag combokat és a zsírpárnákat. Leveszi, belebújik a csipkésbe, élesen bevág, hiába igazgatja.

És ez?, kérdezi.

A férfi gyorsan végigfuttatja a tekintetét a testén. Elmosolyodik, és alig láthatóan bólint.

Ahogy érzed, kicsi rigó, mondja.

–

Mindig a csúnya nőkre hajtottam, azokért nem kell teperni. Hát volt egypár, de őszintén megmondva egyben se találtam semmit se testileg, se dumában, mintha szalagon gyártanák őket, odanyúlok, és tudom, mit fogok találni. Hát nála nem tudtam. Nála nem. De mindegy már. A teste még úgy-ahogy, van mit fogni rajta, de a feje, mint egy honvédkulacs, ott kezdődik, hogy régebben bokszolgatott, hát laposra verték neki az orrát, a szemöldökét is össze kellett fércelni párszor, a fogait meg hagyjuk, hát a mosolya, az nem egy Colgate-reklám. Különben nem is volt olyan reménytelen, úgy tudom, tehetségileg, csak húszévesen bebasztak neki egy olyat, hogy leszakadt az ideghártya a szeméről, és onnantól ugye kampec. Azóta edző, nem igazi persze, csak besegít, lóvé nuku, de azért komolyan veszi, edzéstervet ír, terembérlést intéz, ez-az. Röhejes. Mondom neki, maradjál itthon, kicsi rigó, főzzél, mossál, jól leszünk. Nem, nem, huszonegyedik század így meg úgy, ő nem él ilyen felosztásban. Hát jó. Akkor nem. Akkor el lehet takarodni. Nőiesség, az szintén lófasz, aztán úgy csinál, mintha nem zavarná, de azért a lábát borotválja, meg a csipkés bugyit választja a Tezenisben, csak hát ott kezdődik, hogy magasabb nálam, meg tiszta izom, talán még erősebb is, akkor miről beszélünk? Rusnya vagy, mondom neki, de csak úgy szeretetből, én kis rusnya rigócskám, és akkor megpuszilom a homlokát, vagy rácsapok a seggére, ilyenek. Hogy érezze. Hát nem vagyunk olyanok, mint mások, de leszarom, engem aztán nem érdekel, hogy a férfi így, a nő meg úgy, én tudom, ezek mit jelentenek, nekem az ilyen dolgokon nincsen parám. Nekem nincsen, komolyan mondom, neki viszont bőven. Most is ezen balhéztunk össze, de ez volt az utolsó már, tényleg. Átugrottunk a Vidákhoz, szülinap, kicsi kártya, kicsi pia, ez-az. Fél óra után kicsapta a hisztit! Egyszerűen nem bírja, ha nem rá figyelek, fogta magát, és beugatott valamit a Vidáknak, az meg nem az a tag, akivel leállsz gecizni, szép, testes cigánygyerek, aranylánc, fehér trikó, ami kell. Most neki beugatni? Persze semmi baj, sétáljon bele nyugodtan nyitott szájjal a faszerdőbe, csak engem ne rángasson magával. Különben a Vidák nem durrant be, fogd be a pofádat, te retkes kurva, csak valami ilyesmit szólt vissza. De hát ő meg olyan, hogy erre már fel is pattan, na, gondoltam, most nekiugrik, de nem, nem ugrott, nekem kezdett hisztizni helyette, ilyeneket, hogy miért nem védem meg. Hát kiröhögtem, mit mondjak? Akkor kirongyolt sértődötten a kocsiba, várta, gondolom, hogy utánamenjek, és mentem is, egy jó órával később, elkortyolgattam még a sörömet, végigtoltam a kört, érezze, hogyan állunk. Hazafelé persze jött a duma, de fel se vettem, mit érdekel? Csak később durrant el az agyam, mert volt egy kis probléma a békülős dugásnál, de az most mindegy, az most nem számít. A lényeg, hogy minek játssza a fürdős kurvát. Mit akar tőlem? Meg van mindene, ilyen bugyi, olyan deluxe kávé, és mellé egy pofont nem kapott három és fél év alatt! Mondtam neki rögtön az elején, én nem leszek olyan, mint az apám, ha én egyszer téged megütlek, akkor elzárjuk a lángot, lehúzzuk a rolót. Nőt se tartok, de azért jár a szája, ez a csaj, meg az, hát hagyjuk már. Későn jövök haza, át se lépem a küszöböt, már kezdi is, mit csináltál, hol voltál? Estére osztottak be, tehetek róla? Ott rohadok délután négytől hajnalig a raktárnál, és akkor jön nekem a faszságaival. Nem érti meg. Én nem vagyok olyan, mint az apám, én nem kúrok félre, nekem nem durran el az agyam. Hát persze, bebasztam már pár embernek, de okkal, mindig, neki meg soha, pedig ok, az lett volna. Szeretem, azért. Vagy hogy mondjam. Volt ilyen, hogy rossz helyre vitt a trip, hányinger, pokol, remegés, rendesen, ami kell, aztán akkor megfogott, bevitt az ágyba, az ölébe vette a fejem, és simogatta az arcom, amíg kiment az a szar. Hát ez a szerelem, hogy mondjak valami nagyot. De inkább nem mondok, nem szokásom. Neki se mondom soha. Hogy szeretem, azt nem, olyat egy nőnek tilos. Még a végén elhiszi.

–

Sárgás fény vetül a férfi arcára a szélvédőn keresztül. Az útra szegezi a tekintetét, de a szeme sarkából a nőt figyeli.

Van otthon kaja?, kérdezi tőle.

A nő mozdulatlanul ül az anyósülésen, az ölében a táskája és egy Tezenis feliratú zacskó. Kivilágított élelmiszerüzlet tűnik fel az út szélén, tábla jelzi, hogy jobbra kell fordulni a parkolóhoz. A férfi lelassít, oldalra pillant.

Be kéne ugrani, nem?

A nő arca üres. Elgurulnak a parkoló mellett, a férfi rátapos a gázpedálra.

Jó, amúgy se vagyok éhes, morogja a szélvédőnek.

A nő egyből kiszáll, amint hazaérnek a ház elé. Fellépcsőzik a negyedikre. Lerugdossa magáról a cipőt, a cuccait a földre dobja, tompát puffan a táska és a zacskó a nappali parkettáján.

A férfi később ér fel. Megáll a küszöbön, hallgatózik. A fürdőszobában már csobog a víz. Bemegy a konyhába, kivesz egy sört a hűtőből, lepattintja az üvegről a kupakot a konyhapult peremén. Visszamegy a nappaliba. A földön heverő táskára pillant, aztán a csukott fürdőszobaajtóra, aztán megint a táskára. Odalép, leguggol. Kiveszi belőle a nő telefonját. Megnyitja az üzeneteket, visszagörget májusig. Felpillant az ajtóra. Megnyitja a jegyzeteket, hangtalanul mozog a szája. Szeptember tizenkilenc: 1400 kalória (saláta, joghurt, gyümölcsök, 4 szelet csirkemell, rizs). Szeptember húsz: 1200 kalória (saláta, joghurt, gyümölcsök, 3 tojás, rozskenyér). Szeptember huszonegy: 2600 kalória (saláta, joghurt, rozskenyér, 3 tojás, 6 csokis muffin).

A nő elzárja a vizet a fürdőszobában. Kilép a zuhanyból, papucsba bújik, törölközőt teker a testére. Bemegy a hálóba. A férfi a takaró alatt fekszik, lelóg a keze az ágy széléről. A nő nézi a félig megivott sört az éjjeliszekrényen.

Tudom, hogy nem alszol, mondja.

 Felhúzza a pizsamáját. Bemászik az ágyba, a két szélén fekszenek, beférne közéjük egy harmadik ember. A férfi lassan átfordul, és odakúszik a nőhöz.

Haragszol rám?, kérdezi.

Most egy kicsit nem vagyok itt.

Hát hol vagy?

Válasz nincs. A férfi a hasára fordítja a nőt, majd ráül a fenekére. Gyengéden felgyűri a pizsamafelsőt a válláig, és végighúzza a mutatóujját a gerincén. A fejbőrét masszírozza meg először, aztán megnyomkodja a bicepszét és nyakát, megdolgozza az izomcsomókat a lapockája alatt. A derekánál erősebben csinálja, a halántékánál óvatosan, érzi, ahogy lassan felenged a merev test. Akkor legurul róla, és a hasára helyezi a tenyerét. Rámarkol a mellére, lenyúl a lába közé, a másik kezével végigsimít az arcán. A hüvelykujját körbejáratja a száján, majd becsúsztatja a fogai közé.

Ugye nem haragszol rám?

A nő felnyög, és ráharap. A fenekét a férfinak préseli, majd hátranyúl. Megtalálja a puha húsdarabot.

Nem veszed fel a bugyit?, kérdezi a férfi.

Még nincs kimosva.

Nem veszed fel?

A férfi felkapcsolja a kislámpát az éjjeliszekrényen. A nő kimegy a nappaliba, behozza a vörös bugyit. Letépi róla a címkét. Lekapcsolja a lámpát, csak utána tolja le magáról a pizsamanadrágot. Bemászik az ágyba, megfogja a férfi farkát. Két ujjal húzogatja, nem elég kemény, hogy rámarkoljon. Beveszi a szájába, de így is puha marad, pedig óvatosan mozgatja a nyelvét, figyel rá, hogy a foga ne érjen a bőrhöz. A férfi összeszorítja a szemét, lecsorog a tarkóján egy izzadságcsepp. Eszébe jut, hogy nyögnie kéne, de túl hangosra sikerül, elrontotta, érzi egyből.

Mi az?, kérdezi. Most mi van?

Felkapcsolja a lámpát. A nő elhúzódik, és lerángatja magáról a bugyit. A sarokba hajítja, lefekszik az ágy végébe, elrejtőzik a takaró alatt. A férfi arca megkeményedik. Megragadja a sörösüveget, odalép az ablakhoz, elfordítja a fogantyút. Szinte kitépi a keretből.

Mit kell ezen hisztizni?, mondja, miközben kibámul a sötétbe. Van egy kis probléma, és? Másnak szerinted nincs?

A nő a mennyezetet nézi. A villanykörte körül apró folt sötétlik, olyan, mintha egy virágot ábrázolna a beázás.

Nem is az én hibám, ott kezdődik, folytatja a férfi. Én tehetek róla, hogy az akaraterő, az nuku? Én? Nem olyan bonyolult pedig! Ott van a szájbakúrt muffin az asztalon, és nem eszed meg! Ennyi, érted? Ennyi!

A nő becsukja a szemét. Arra gondol, hogy most kéne csendben maradni.

A farkadat is apádtól örökölted?, kérdezi.

A férfi homlokán kidagad egy ér. A szájához emeli a sört, és belekortyol, aztán a falhoz vágja. A nő arcára ráfröccsen a hideg folyadék, de a szilánkok nem találják el. Mire megtörli a szemét, és felül, a férfi már nincs sehol. Olyan erővel csapja be maga után a bejárati ajtót, hogy még a hálószobában is tisztán hallani. A nő lerúgja magáról a takarót, odalép az ablakhoz, kikönyököl a párkányra. Nézi, ahogy kigyulladnak a lámpák a férfi autóján.

–

Azt mondta nekem, hogy csúnya vagy, kicsi rigó. Huszonegy évesen az olyan volt, mintha egyedül ő lenne őszinte. Mindenki gondolta, lehetett látni az arcokon. De ő ki is mondta. Az úgy más volt. Abba valahogy bele lehetett borulni. Szép faszi amúgy, vagány. Meg érzékeny is. Ültünk a Dunaparton, meséltem neki valamit, erre láttam, hogy csukva a szeme. Oldalba böktem, nem figyelsz? Rám nézett, azt mondta, csicseregjél csak, kicsi rigó, én veled vagyok, máshol nem is lehetek, becsukom a szemem, kinyitom, látlak. Az ilyen dumáitól lettem szerelmes, azt hiszem. Meg ahogy hozzám ért. Elkezdte masszírozni a fejemet, és vége volt mindennek. A Zarából öltözködött, a haverjai elhallgattak, ha megszólalt. Mint valami falkavezér. Cuccozott is néha. Az volt nála a trip, hogy meg akart ölni valakit. De sose engem, ebből gondoltam, hogy szeret. Mert mondani nem mondta. Egyszer se. Adta nekem a keménycsávót, én meg benyaltam. Hogy valamiért éppen én kellek neki. Aki senkinek sose. Bárki jó lenne helyettem, most már világos. Bárki, aki kéznél van, és rá lehet tolni a sok szemetet. Az van neki bőséggel. Keménycsávó. Egy szaros csirketolvaj inkább. Vagyis csak volt, mert rendberaktam, amennyire lehetett. Autókat loptak egy másik faszival. A nehezét a faszi csinálta, ő csak szétkapta a kocsikat egy rejtett garázsban, aztán elszórta az alkatrészeket. Most heti harminc órában raktározik. Azért az különbség. Úgy lett vége, hogy elkapták, és bemártotta a haverját. Keménycsávó. Engem nem zavarna, amúgy. Én tudom, mi az a nő, és mi az a férfi. Nem zavarna, hogy ő nem olyan. Csak őt meg zavarja. Hiába nem ismeri el. Azért is nem mondja, hogy szeret. Azért is nem üt. Én téged soha, ilyenekkel jön mindig. Mert az apja, ugye. Na, az keménycsávó volt. Odavágta a feleségét a falhoz, beletaposott az arcába, könyörögj az életedért, ribanc. Ő nem ilyen. Vagyis elfojtja. Jó mélyre, ahol egyedül én látom, más senki. De egyszer úgyis kijön. És akkor majd fröcsköl mindenfelé, mint a kávé, ha lángon felejted. Én nem fojtok el semmit. Ha nem vagyok nőies, akkor nem vagyok. Ő meg olyan, hogy beszólnak neki, és mosolyog, de otthon meg beleállítja a széket két lábbal a gipszfalba. Nem, ő nem fojt el semmit! Rám mászott este, mondtam neki, hogy menj már, meg se hallotta. Csak feküdt rajtam, és próbálta belém gyömöszölni a semmit. A probléma, ő úgy nevezi. Van egy kis probléma. Olyankor felhergeli magát, ordibál, az én hibám, miattam van. És akkor folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ez volt most is. Már délután összevesztünk, mert elrángatott magával trófeának a Vidák nevű haverjához. Vedeltek, pókereztek, én ültem, néztem ki a fejemből. A Vidák egész este engem stírölt, egyszer csak azt mondta, nézzenek oda, cicus, de kicsípted magad. Komolyan mondta, nem mondta komolyan, én nem tudom. De visszaszóltam. Na az nem tetszett neki. Keménycsávó az is. Ordibált nekem, már lökdösött, a faszim meg még mindig csak ült a kanapén. Néztem, néztem, most mi van? Kérdeztem tőle, na, nem csinálsz semmit? Mit csináljak? Nem védesz meg? Mosolygott, maradjál csendben, kicsi rigó, vagy rendezd le szépen, ha elkezdted. Most ki a férfi akkor? Nem arról van szó, lerendezem én. Úgy kiütöm, hogy fel se kel többet. Csak akkor ki a férfi? Nem mondtam semmit, kimentem a kocsiba. Este aztán rám mászott a lankadt pöcsével, akkor nem bírtam csendben maradni. Apád kiütötte volna a Vidákot, ugye tudod? Ezt mondtam neki. Ez a gyengepont, kész, vége. Kidagadt az ér a homlokán. Azt hittem, végre nekem jön. De csak megfordult, és elment. Ez négy napja, azóta semmi. Szétmegyünk, nem megyünk szét, nem tudom. Hogy milyen lenne nélküle, azt el se bírom képzelni. Szeretem nagyon. Ez így kimondva kevés, de tényleg. Csak ebből már elegem van. Mondtam neki a múltkor, csalsz te engem? Nem. Jól van. Elment dolgozni, kiakasztottam egy lábast a kilincsre, raktam bele villát, kanalat. Betettem éjfélre az ébresztőt, akkor végzett a raktárnál. Felkeltem, vártam, semmi. Egy idő után visszaaludtam, aztán arra ébredtem, hogy zörög a lábas. Ránéztem az órára, hajnali három. Jól van. Másnap kivettem a pólóját a szennyesből, hát nem valami ribanc szaga áradt belőle? Főzte reggel a kávét kómásan, megkérdezte, mit keresett a lábas a kilincsen, kicsi rigó? Ellenőriztem, hogy hazudsz-e. És hazudok? Mint a vízfolyás. Akkor megint összevesztünk, ő dobálózott, én előhoztam az apját. Így megy ez. Ilyenkor elmegy, két nap, három nap, nem tudom, mit csinál. Aztán visszajön, azt mondja, nem csal meg, esküszik, higgyem el. Jól van. Elhiszem. Mit csinálják? Verjem ki belőle az őszinteséget? Nem érti, hogy ezért van minden probléma. Nem érti. Mert az egy dolog, hogy szeretlek nincs. Hogy azt nem mondja. Engem ez nem zavar. Ha nem mondja, akkor ne mondja. Nem érdekel, komolyan. De ha viszont nekem támad az a seggfej Vidák, akkor igenis álljon fel.

–

Leparkol a ház előtt. Berántja a kéziféket, a kormánynak dönti a homlokát. Gyűrött az arca, a szemöldöke felett mély barázdák, a nyakán borosta. Felkapja a margarétacsokrot az anyósülésről. Kiszáll, odamegy a kapuhoz. Nézi magát a lift tükrében. Lassan nyitja a bejárati ajtót. Csend van odabent, mozdulatlan minden, besüt a reggeli napfény a parkettára. Kibújik a bőrdzsekiből, leveszi a bakancsát. Bemegy a konyhába. Leemel a polcról egy vázát, megtölti vízzel, belehelyezi a margarétacsokrot. Leteszi a konyhapultra, aztán inkább az asztal közepére állítja. Lecsavarja a kávéfőző tartályát, kikaparja a zaccot a tölcsérből. Kávét szór bele, felteszi a tűzhelyre, begyújtja a lángot. Lépéseket hall. Nem fordul meg, de a szeme sarkából látja, hogy a nő belép a konyhába. Kócos a haja, fehér pólót visel, és vörös, csipkés bugyit. Megáll az ajtóban. Nekidől a félfának, összefonja a karját.

Kérsz kávét?, kérdezi a férfi.

Összejöttem valakivel, mondja a nő.

Tessék?

Te szebb vagy, de ő is szép faszi. Magas, izmos, jóképű.

Fortyog a kávé, betölti a szobát az illata. A férfi lassan megfordul, és a nőre emeli a tekintetét. Kinyúl oldalra, megkapaszkodik a konyhapultban, csikorog a körme a kőburkolaton. Tesz egy bizonytalan lépést előre.

Na?, mosolyog a nő. Nem csinálsz semmit?

Mit csináljak?

Nem ütsz meg? Nem szeretsz?

A férfi szája résnyire nyílik. Nézi a nő szemében a saját tükörképét. Éles sercegés szakítja fel a csendet, kifröccsen a tűzhelyre a kávé.