Tájvesztés Hotel; Perszephoné; Engedni

Tájvesztés Hotel

Az elsőben egy sertéstelep, körülötte sáros tarlók,
teherautókat bámuló őzek.
A másodikban kukoricatábla zörög.
Csukott ajtó mögül egy nyáj fojtó szaga
és halvány, hideg fény. Sötétedik.
A sertéstelep távlatok nélküli világítása felragyog.
A folyosó végén megáll az erdőirtás.

Az elsőben most szabadulnak meg
a szerves trágyától,
a lakók vedlő sakálokként morognak a szagra.
Az őzek nedves orra remeg.
A másodikban felbőg és leáll egy kombájn.

Valaki, tisztán hallatszik, lent ordibál
a recepcióssal az elmaradt fásításokról.
Többen nevetnek, amikor tiltakozása ellenére kikísérik.

Sötétedik. A földszinten mindegyikben
bauxitvörös tájsebek.
Az emeleten agancsfüst ömlik ki
egy résnyire nyitott ajtón.
Sötétedik, a sertéstelepre egy Ford érkezik.
A kukoricatábla szélén, égő reflektorokkal
vár egy kombájn.
A folyosón bokáig lehet járni a fűrészporban.

Sötétedik. Kiszöktél a szobádból,
minden folyosón leoltod a villanyt.
Amelyik szobából fény, attól úgy rettegsz,
mint egy pusztuló táj.

Perszephoné

Szuvasodnak az utcák,
a foghíjtelkek éhsége
magába szívja a menyéteket. 
Hazafele mész, rajzanak körülötted
a fáklyabogarak. Tátong benned.
Anyád azt tanította,
egyes rovaroktól illik félni,
másokat szeretni kell.

Nagyokat nyelsz, a házakon túl
oldódnak a mezők. Egyre közeledsz,
ütemesen présel előre az este.
Az ismerős savszag erősödik,
talpad alatt zúzott kő varcog.

Az utolsó házhoz érsz,
már alig látod a villogó rajzást.
Benyitsz az üres előszobába, leoltod a villanyt.
Otthonos zümmögése egyes rovaroknak,
szuvasodó fogaid csikorognak.

Engedni

Orrunkban a zöldár szaga,
szemünk helyén lepkebábok.
Zümmögő csillagok alatt kormoránokként,
kitárt karokkal állunk a parton.
A szél lehordja rólunk az elszáradt békalencsét,
és miután az összes szitakötő
kirepült hallójáratainkból, tátott szájjal újra
az uszadékfák közé vetjük magunkat.

Torkunkra ömlik a sötét, átmos és kitisztít.
Haltetemekként sodródunk.
Ráfekszünk a folyam morgására, bőrünk úgy hámlik,
ahogy a hordalék szakad fel a fenékről. Szemünk csukva.

Amikor kinyitjuk, gerincünket nyomja a csempe,
a kádperemen át-átbukik a víz.
Beszökött szúnyogok ragyognak felettünk.
A lehető legbékésebb mosollyal húzzuk ki
a dugót a túlfolyásgátlóból.