„Képesek vagyunk a legsúlyosabb krízisekből is hétszerte erősebben visszatérni” – Kónya Klára

Népmesékből inspirálódott fantasy előadásra készül az Affér Színház, a projekt sikeres megvalósulásához pedig a közönség segítségét kérik. Az előadás alapötletéről, a népmesei szimbólumokról és a közösségi kampányról Kónya Klárát kérdeztük.

Mi jut eszedbe először arról a szóról, hogy magyar?

A legnagyobb közhely, édesapám gulyáslevese. Sajnálom, de nagyon jól csinálja, és a legszebb gyerekkori emlékeim is a közös bográcsozásokhoz kötődnek. A receptet féltve őrzöm, és minden közös nyaraláson megfőzzük a barátaimmal. Hiába, az étel nagyon fontos dolog (és a tűzrakás és a közös zöldségpucolás is, meg hogy mindenki türelmetlen, hogy mikor lesz már kész).

A népmesék őrzik a soha le nem írt magyar mitológia nyomait. Milyennek látod ezt a mitológiát?

Most ott tartok A király áldozata írásában, hogy sokat foglalkozom a táltos alakjával. Eddig úgy tudtam, hogy ahhoz, hogy a táltos valami varázslatosat vigyen véghez, elég egy kicsit dobolnia és révülnie. Valójában azonban lelkileg (és nem egyszer testileg is) darabokra kell szakadnia, hogy utána egy magasabb szellemi síkon létező emberré álljon össze. Ez a motívum nagyon erősen jelen van a népmeséinkben is, amikor a hőst miszlikbe aprítják, hogy utána „hétszerte szebb” alakban éledjen újjá. 

Nekem ez azt sugallja, hogy mi magyarok képesek vagyunk a legsúlyosabb krízisekből is hétszerte erősebben visszatérni – legalábbis valamikor az idők mélyén ez igaz volt ránk, kérdés, igaz-e ma is.

A folklórnak, ahogy írtátok is a kampányotokban, van egy nemzetközi, univerzális rétege és egy sajátosan magyar íze is. Mi ez a sajátosság?

Ezek nehezen konkretizálható dolgok, hiszen a népmese valójában szimbólum a szimbólum hátán. Talán a legfontosabb, amit Boldizsár Ildikó meseterapeuta könyvében olvastam, hogy a magyar hős nagyjából fele-fele arányban oldja meg a dolgokat ésszel és varázslattal. Én ezt nagyon igaznak érzem ránk, és nem csak a népmesék alapján.

A szövegkönyv alapját egyrészről a magyar népmesék képezik, másrészt pedig az Affér Színház nyári tábori improvizációiból. Milyen volt ez a tábor, milyen módszerekkel dolgoztatok együtt?

Életre szóló élmény volt a tábor, mert több mint húszan gyűltünk össze egy ötnapos „élő szerepjátékra”. A live action role playing game (LARP) nem egy színházi műfaj, inkább egy (enyhén szólva túltolt) társasjáték, amelyet kamaszkorom óta játszunk a barátaimmal, így igazi veteránokként ők is ott voltak a táborban a színészekkel. A játékban a résztvevők együtt építenek fel egy élő, valós időben létező fantáziavilágot úgy, hogy a Mesélő vagy Kalandmester csak a világ alapvető jellegzetességeit és szabályait, valamint egy történet alaphelyzetét adja a játékosok tudtára – akik aztán a saját, kitalált karakterüket alakítva hozzák létre a cselekményt. Mi egy magyar népmese-alapú középkori fantasyt játszottunk végig a Börzsönyben, ott születtek a fotók és rengeteg inspiráció a darabhoz. 

Miért éppen a fantasy műfajára esett a választásotok?

A fantasyben archetipikus történetekre íródnak rá a modern ember társadalmi viszonyai. Így a jó fantasy olvasható kortárs problémákat tálaló történetként, miközben lehetővé teszi az azok mögött álló örök emberi kérdések felfedezését is. Csak remélni merem, hogy sikerül egy ilyet írnom.

A közösségi finanszírozásnak nálunk egyelőre nincs igazán nagy hagyománya. Ti hogy kampányoltok, milyen eszközökkel igyekeztek bevonni a közönséget az előadás létrehozásába?

Egy ideje már tart a kampány, és az a tapasztalatunk, hogy a minél személyesebb hangvételű kommunikáció a fontos. Vannak komoly posztjaink, amikor elmondjuk, hogy miért tartjuk fontosnak a darab mondanivalóját, de készült egy vicces videósorozat is, amelyben a színészek béna Insta-filterek segítségével „öltöztek be” népmesei karaktereknek. Mindkét irány jól működik, a lényeg, hogy a közönség lássa, hogy valóban a szívügyünkre kérünk adományt. A kampány egyébként még november 22-ig tart.

Az Affér Színház projektjét ide kattintva lehet támogatni.

Fotók: Vass László