Mintavétel

Az életrajzi történetek nagy hulláma tapasztalható a kortárs lengyel filmben, ezek nagyrészt középfajú darabok, tehát szépen kidolgozott, nagy szaktudással előadott munkák. A 2019-es mezőnyből érdemes kiemelni egy zenészéletrajzot (Ikar. Legenda Mietka Kosza – Ikarusz. Mietek Kosz legendája, rendezte Maciej Pieprzyca), a független Lengyelország megteremtésének központi alakjáról szóló filmet (Piłsudski, rendezte Michał Rosa), vagy Michał Węgrzyn Vádeljárás című munkáját (Proceder), aminek középpontjában egy híres rapper áll. Az elmúlt években jó szakmai fogadtatásban részesültek, ugyanakkor rendkívüli közönségsikert hoztak olyan filmek, mint a Zbigniew Religa szívsebész életét feldolgozó Istenek (Bogowie, rendezte Łukasz Palkowski, 2014), Maria Sadowska 2017-es orvosbiográfiája, A szeretet művészete. Michalina Wisłocka története (Sztuka kochania. Historia Michaliny Wisłockiej). Valóságos társadalomtörténettel szolgál Palkowski 2017-ben készült A bajnok (Najlepszy) című filmje, amely egy, a drogfüggését leküzdő, majd világhírre iron manként jutó emberről szól, aki a bemutatón személyesen is megjelent. Ezekből a példákból az rajzolódik ki, hogy a lengyel film a múltból és a jelenből vett különleges életpályákat olyan módon képes feldolgozni, hogy a történeteknek többfajta társadalmi dimenziója van. Andrzej Wajda utolsó pályaszakaszában két ilyen filmet is rendezett: 2013-ban készült el Wałęsa. A remény embere (Wałęsa. Człowiek nadzieji), majd 2016-ban az Emlékképek (Powidoki).

Érdekes, hogy külföldi alkotók is érdeklődnek lengyel szereplők iránt. Példaként szolgáljon Maria Noëlle Marie Curie című filmje 2017-ből, címszerepben Karolina Gruszkával. A Nobel-díjas tudós története annyiban vezet át minket Agnieszka Holland Sarlatánjához, hogy ugyancsak nemzetközi vállalkozásról van szó: a Sarlatán cseh-ír-szlovák-lengyel koprodukció. Érdemes tehát ezt a transznacionális darabot a hozzájárulásukat adó nemzetek szerint szétszedni: a rendező és a stáb jó néhány tagja lengyel, a pénzügyi hátteret több ország filmalapjai teremtették elő – a főszereplő és a történet valamennyi eleme pedig cseh, és mindebből adódóan csehül beszélő alkotásról van szó. A Sarlatán ilyenként a cseh filmtörténet része is, jellegéből adódóan rokonságban áll a 2016-os Masaryk című filmmel (vagy egy példa a magyar párhuzamok közül: A Viszkis).

Az életrajzi film a játékfilm egyik típusa, amelynek tartalmát egy ismert személyiség pályája és tettei határozzák meg. Kiemelkedő figuráról van szó ezekben a történetekben, aki hatással volt a kis vagy a nagytörténelem menetére, aki különleges módon járult hozzá a tudomány vagy a művészet, illetve az irodalom fejlődéséhez. A központi alak nyilvános tevékenységéről szóló elbeszélés a filmekben rendszerint összekapcsolódik a magánéletével, azaz megjelennek a szerelmi szálak is. A film túlnyomórészt az életrajz kiválasztott elemeire épül, amelyek lehetnek mozgalmas események, jelentős eredmények vagy válságos fordulópontok. A filmek kivételes színészi alakításokat és nagy művészi megjelenítőerőt feltételeznek a vonatkozó szakirodalom szerint. Láthatjuk, hogy a hasonló, regényesített élettörténetek mindig tartalmaznak bizonyos kulcslyuk-szemléletet, amelynek segítségével összekapcsolódik a főhős közéleti énje és intim közege.

A Sarlatán középponti alakja Jan Mikolášek, aki Ivan Trojan nagyszerű alakításában jelenik meg. Mikolášek története egy szenvedélyes és ellentmondásos ember története, a film éppen szakmai elköteleződéseire és magánemberi sokszínűségére helyezi a hangsúlyt. A filmben többször ismétlődik, hogy doktornak nevezik őt, pedig nincs orvosi végzettsége – a doktorurazás éppen azt mutatja, hogy milyen hatalmas tekintélynek örvendett nemcsak cseh betegei körében, hanem a megszálló nácik között is. Mikolášek a megszállott hályogkovács és a kifinomult orvosprofesszor keveréke, alakja minden szempontból zavarbaejtő. A film tanúsága szerint zseniális diagnoszta, nyilván elképesztő érzéke volt az előtte megjelenő emberek villanásnyi jellemzéséhez, hogy a foglalkozása körében maradjunk, a panaszaikkal nála jelentkezők veséjébe látott. Gyógyító tevékenységét az apja kertészetében alapozta meg, ahol növényekkel kezdett foglalkozni, a képesítésének említése is vissza-visszatér a filmben: vizsgázott gyógynövényszakértő.

Innentől azonban a tevékenysége misztikus-látnoki elemei kerülnek elő, hiszen a módszere az, hogy néhány átható pillantást vet a betegei vizeletére – mintha a kis üvegben egy emberi szervezet teljes lenyomata jelenne meg a szemei előtt, mintha a minta tartalmazná a teljes kórismét. A film működésének erőteljes jellemzője az, hogy hőse egészen végéig titok marad, hiszen az ellentmondások a lényegéhez tartoznak. Mikolášek sebezhetősége ugyanakkor nyilvánvaló módon homoszexuális vonzalmaiból ered: nemcsak szakemberként mozog a törvényesség határain, hanem esendő, magányos emberként is, hiszen a homoszexualitás sem a német megszállás időszakában, sem az egypártrendszer berendezkedésének éveiben nem volt elfogadott.

A kuruzsló-professzor sorsa így kap társadalomtörténeti húzást, Mikolášek több kor gyermeke és többfajta totális állam áldozata. Összetett alakjára nagyon jellemző, amit asszisztense és szerelme mond neki a megszállás időszakában: egymaga többet tett a népéért, mint az ellenállási mozgalom egésze. A Sarlatán egy nagy formátumú rendező hatalmas vállalkozása, tanulmány arról, hogy az emberi lélekben együtt lakozik a kicsinyes törtetés és az önfeladó vállalás, a vágy a dolgok veszélyes leegyszerűsítésére és a törekvés az egyetemességre.

A film adatlapja a Mafabon