Egyszerűen nem lehet

Pánk Pál görcsös álmai
éberen redőznek.
Gyűlik, gomolyog a fojtó
délután. Pánk Pál
ugyanis nincs jelen, így

nem lehet, egyszerűen
nem lehet. Néha pedig
épp, mert jelen van,
azért nem lehet,
egyszerűen nem lehet.

Pánk Pál hangosan suttog
éjfél után is(!) a nyílt folyosón,
világ színe előtt, cigarettázva,
Ledér Lenke barátnőjével,
hogy attól nem lehet aludni,
tisztességes házban, egyszerűen
nem lehet. Pánk Pál nem jár
lakógyűlésre, szavazata nélkül
a tetőteret, pincét beépíteni,
hát, lehetni persze lehet, de
azért egy bizonyos értelemben
nem lehet, így nem lehet.

Pánk Pál nem szól a Nemzeti
Adó- és Vámhivatalnak,
munkaviszonya végetértével,
hogy szíveskednének már
elfogadni, ezt a szerény
Egészségbiztosítási Járulékot,
amivel hozzájárulhatna, maga is,
a Nemzethez, így nem lehet, hogy
a Hatóságnak, szégyenszemre,
ezt külön kérni kell, így nem lehet,
Pánk Pál nem válaszol kellő
gyorsasággal, még munkaviszonya
végetérte előtt, az új kezdete után
nem sokkal, a munkatársakkal való
spontán, baráti összejövetelek
szervezésének kérdésében, így
nem lehet, a körlevélre. Pánk Pál
leül a villamoson, mielőtt átadja a
helyét, de minek ül ott, így
egyszerűen nem lehet, Pánk Pál
mindezeken felül, már múltkor is
elfelejtett köszönni, így nem lehet,
csak úgy, mint valami utcagyerek,
díler, közönséges nepper (strici!),
csak úgy, szórakozottan elment
az utcán a valaki mellett, rossz
megszólítást használt a hivatalos
levélben, így nem lehet, miért nem
beszél hangosabban, mondja már
érthetőbben, mert Pánk Pált hallani
így nem lehet, egyszerűen nem lehet.

Pánk Pál, így nem lehet, két napot
késett, múltkor is, a csekk befizetésével,
emeli a szemöldökét a postai alkalmazott,
hogy ezen tegnapelőtti a határidő,
nem csoda hát, hogy itt tart ez az ország,
nem is lehet így Európa meg kultúra,
egyszerűen nem lehet. Na és Pánk Pál
olvasta-e, hogy, ja, hogy nem, hát így,
ilyen felkészületlenül minek is megy
házibuliba, minek ül be kocsmába, így
nem hogy véleményt formálni, de még
felelős életet élni sem, hogy nem követi
a híreket, egyszerűen nem lehet, de azt
legalább hallotta, hogy – hát akkor
beszélgessenek másról, mert így
egyszerűen nem lehet. Ha egyszer
Pánk Pál nem volt ott a legutóbbi
tüntetésen sem, a fotelból ne
politizáljon, mert így nem lehet, de
bezzeg múltkor, lakógyűlés helyett
meg, látták kezében a molinót,
tüntetgetett, hát így nem hogy a ház
ügyeit, de a Nemzet, s egyebek,
ilyen bomlasztás, renitenskedés,
polgári engedetlenség mellett
hogy is lehetne, nem lehet,
egyszerűen nem lehet.

És Pánk Pál miért ekkor kel,
ha nem tud aludni, miért nem tud,
miért nincs rendes munkája, miért otthonról, és máskor meg mit jár el folyton, hogy zúg tőle a ház, ide lép, oda lép, miért reggel szárít hajat, amikor más aludna, miért este, amikor más aludna, hogy attól zeng, attól búg, attól visszhangzik a ház, a világ, miért ekkor eszik, miért nem szellőztet, és amikor igen, ne a folyosóra, a hagymás, kolbászos szagot, miközben milyen vékony, eszik-e rendesen, miért visz ki ennyi üveget, miért tárolja a konyhában, a szemetesláda mellett, hát még ilyet, hogy a lakásban, ennyi üveget, miért nem volt katona, miért nem költözik a barátnőjéhez, bár az is megéri a pénzét, miért nem költözik akkor az őhozzá, halottak napján a temetőbe, karácsonykor haza miért nem jár, miért mindig olyan savanyú a képe, máskor meg csak olyan komiszul vigyorog, mit vigyorog, mit néz, mit álldogál, miért ül le, miért nem húzza ki magát, hát nem érti, tényleg nem érti, hogy így mi lesz az életével, hogy mindig kihúzza magát minden alól, ez a minden lében kanál, izgága pernahajder, huligán, mocskos strici, aki ne ekkor bömböltesse a porszívót, a mikrót, a konvektort, talán fázik, hát miért ilyen vézna, miért nem húz pulóvert, miért nem vágat a hajából, miért borostás, mit háborgatja, amerre csak jár, a népeket, mit settenkedik, hogy a szívbajt hozza mindenkire, itt az eresz alatt, mit karikásodik a szeme, mit égeti a villanyt éjnek évadján is, mit tombol, nyilván szedi a drogot, orgiázik, mocskos strici, mert hogy nem hallgat a jó szóra, annyi szent, most is csak áll kukán, hát elvitte a cica a nyelvét, ne feleseljen, tudja jól, tanulja meg, csak jó tanács gyanánt, hogy ennek így egyszerűen nem lehet jó vége, így ténylegesen egyszerűen nem lehet.

Fotó: Bach Máté