Az anyaság tabunak számít a művészetben(?)

A Freelands Alapítvány  öt éve gyűjt adatot arról, milyen arányban szerepelnek nők, illetve férfiak a brit művészvilágban.

Az adatok szerint a leglényegesebb eltérés a nő és férfi művészek között a diploma megszerzése utáni és a közismertség elérése előtti időszakban figyelhető meg. A brit galériákban kiállító kortárs művészeknek csupán 35%-a nő.

Hettie Judah, a The Guardian munkatársa, ötven női művészt kérdezett meg az anyaság művészetükre gyakorolt hatásáról. Az esszéje címe Full, Messy and Beautiful (Teljes, rendetlen és gyönyörű).

„Egyetlen gondolat jár körbe-körbe a fejemben: miért van az, hogy az összes művésznő, akit szeretek, nem anya?” – mondta Laima Leyton énekesnő.

Judah többek közt őt is megkérdezte a témáról, és végül hasonló következtetésre jutott: az egyensúly megtartása az anyaság és karrier között nagyon nehéz, de még nehezebb, ha az ember művész. Dönteni kell a kettő között.

Az író azt vette észre, hogy az általa megkérdezett nőknek eddig még nem igazán volt esélyük erről a témáról beszélni, mert szinte tabunak számított.

„A művészvilág nem a gyerekekről való gondoskodásra van kiépítve, a művész esti napirendje pontosan egybeesik a könnyű vacsora, fürdés és a gyerekek altatásának »szentháromságával«” – mondja WK Lyhne.

Hettie Judah teljes esszéje megtekinthető itt.