Antonín J. Liehm élete végéig élénken érdeklődött Szlovákia iránt. Nagy űrt hagyott maga után az európai kultúrában

96 éves korában elhunyt Antonín J. Liehm cseh író, újságíró, filmkritikus. Egész életében őszinte meggyőződéssel hitte, hogy a vasfüggöny mögött rejtőző kultúra nagy változásokat hozhat a világnak.

Mennyit tudnak a franciák a finn kultúráról? És a litvánról? Na és mit tudnak a finnek a portugál kultúráról? Nem a Nobel-díjasaikról, hanem ezeknek a népeknek az életéről és mindennapjairól általában. Nem sokat. Így gondolkodott Antonín J. Liehm is a kultúrák közötti együttműködésről annak idején, amikor interjút adott az Eurozine nevű nemzetközi folyóiratnak. Liehm, a kultúra embere, a világlátott gondolkodó, a cseh és a nemzetközi újságírás kiemelkedő alakja, a későbbi újságíró-generáció mentora és példaképe december 4-én, 96 éves korában hunyt el.

A Lettre International

Liehm mindig is úgy érezte, hogy az európai kultúrák között nem elég intenzív a kapcsolat. Hogy ezen változtasson, 1984-ben megalapította a Lettre International nevű, európai irodalommal foglalkozó folyóiratot. Szerette volna megmutatni egész Európának, hogy a vasfüggöny mögött olyan kultúra rejtőzik, amely fontos, politikai-társadalmi változások mozgatórugójává is válhat. A folyóirat különlegessége az volt, hogy az egyes nyelvi mutációk átvettek egymástól szövegeket, amelyeket aztán nagy műgonddal fordítottak le, a tartalmuk másik fele pedig saját anyag volt. A fenntartásukhoz szükséges pénz hiánya miatt sajnos a legtöbb mutáció megszűnt, a német azonban máig fennáll (a német folyóiratban megjelent Liehmről egy rövid búcsúztató, és a közeljövőben tervezik megjelentetni a barátok és munkatársak megemlékezéseit is). Az egyik legsikeresebb és leghosszabb ideig megjelenő mutáció a magyar volt, amely Karádi Éva szerkesztésében egy száz számot megért, és az évek során néhány különszámban a magyar fordításban megjelent szlovák irodalmi alkotásokkal is foglalkozott.

Betekintés a filmtörténetbe

Az újságíráson kívül Liehm fordítással is foglalkozott (franciából fordított), kiadott két monográfiát Miloš Formanról és egy könyvet a kelet-európai filmkészítés történetéről A legfontosabb művészet: Kelet-európai film 1945 után címmel, amelyet a feleségével együtt írt, és amely a mai napig alapműnek számít a filmtörténeti kutatásokban. A legnagyobb sikert azonban éppen a Lettre Internationallal érte el, amelyet 1984-ben alapított Párizsban. A folyóirat a fénykorában, 1989 után tizenhárom – francia, német, spanyol, dán, olasz, svéd, lengyel, magyar, cseh-szlovák, román, szerb, horvát és orosz – nyelvi mutációban jött ki.

Dalimil glosszái

A Literární noviny szerkesztőjeként Liehm maga is a hatvanas évek intellektuális és politikai mozgolódásainak a középpontjában volt. 1968 augusztusa után, már párizsi emigrációban Dalimil álnéven írt glosszákat a Lettre-be hazájának politikai és kulturális történéseiről. Néhány évig amerikai egyetemeken filmművészetet tanított, majd feleségével, Drahomíra Liehmová filmkritikus-történésszel visszatért Párizsba, ahol 2013-ig, Prágába való visszaköltözésükig éltek.

Sosem nézte le Szlovákiát

A. J. Liehm egész életében baloldali gondolkodású volt, ezért szomorúsággal töltötte el, amikor azt látta, hogy Csehországban 1989 után elutasítják, illetve félremagyarázzák a prágai tavasz örökségét. Generace című, 1969-ben megjelent (és azonnal zúzdába került), beszélgetéseket tartalmazó kötetében – melynek francia kiadását maga Jean-Paul Sartre illette meg bevezetővel – kritikus hangon ír a baloldali műveltség azon generációjáról, amely „az ötvenes évekre vágyott korszakként tekintett, vagy legalábbis aktívan nem utasította azt el, majd húsz év elteltével aktív szerepet játszott a korszak következményeinek felszámolásában“. A kötet 1990-es, felújított kiadásában nemcsak a cseh műveltség kiemelkedő alakjaival (Milan Kundera, Eduard Goldstücker, Václav Havel, Karel Kostík) folytatott beszélgetései, hanem – bizonyítván, hogy azon kevés cseh gondolkodók egyike, akik Szlovákiát sosem nézték le és mindig érdeklődéssel fordultak felé – a szlovák irodalom nagyjaival (Ladislav Novomeský, Dominik Tatarka, Alfonz Bednár és Peter Karvaš) készített interjúi is helyet kaptak.

Mindig kiállt másokért

Szlovákia kulturális és társadalmi-politikai történéseit mindig nagy figyelemmel kísérte. A bársonyos forradalom után a cseh-szlovák Mosty folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja volt, ’68 előtt a szlovák Kultúrny život és a Liehm által szerkesztett cseh Literární noviny szorosan együttműködött. Ekkor született Liehm és anyám, Agneša Kalinová újságíró, fordító, filmkritikus között az a szoros barátság, amely a Kalina házaspár politikai okokból való letartóztatása, majd a család kényszerű emigrációja alatt is kitartott.

A kulturális élet történései iránt való érdeklődése akkor sem lankadt, amikor élete vége felé járva már sokat panaszkodott egészségi állapotára és a világban zajló politikai változásokra. Antonín J. Liehm nemcsak nagy űrt, de hatalmas nyomot is hagyott maga után az európai kultúrában.

Kusala Orsolya fordítása