„Ötvenszer le kellett írnom, hogy »többet nem beszélek magyarul«”

Tíz új kisvideót tett közzé csütörtökön a Fórum Kisebbségkutató Intézet a film.foruminst.sk oldalon, amelyeket Dél-Szlovákia-szerte rögzített a „Nem mindennapi beszélgetések” című kutatási projekt keretén belül.

„Kevés dolgot csinálnék másképp az életemben, egy dolgot azonban biztosan: annak idején megkérdeztem volna a családom idős tagjait, hogy melyek voltak azoka sorsfordító mozzanatok, amelyek őket és az egész közösségünket befolyásolták” – írja a projektről Simon Attila, az intézet igazgatója.

„Tíz olyan videót sikerült rögzítenünk, amelyeknek a minősége évek múlva is megállja majd a helyét. Bár most még csak részletet mutatunk a beszélgetésekből, munkatársainkkal most is azon dolgozunk, hogy milyen formában adhatjuk át ezeket a történeteket a nagy közönségnek” – mondta Laczkó Sándor a program vezető munkatársa.

A videókon tíz ember szerepel, akik a II. világháború körüli eseményekről mesélnek, hogyan emlékeznek vissza akkori gyerekként: Oláh Imréné Domonkos Ilona, Matovcsík Antalné Szabó Anikó, Kelemen Szilveszter, Bartalos László, Almási Béla, Kovács Kálmán, Kovács Kálmánné Losonszki Irén, Hlavaty József, Juhász János és Dobos Lászlóné Halász Éva.

 „Arra emlékszem, hogy a zsidó gettószerű tábor a vasútállomás túlsó oldalán volt, a régi szerb hadifogolytábor barakkjaiban. Oda vitték ki kocsikon a nagymegyeri zsidókat. Egy kép előttem van, amíg élek: szembe jött velünk egy kocsi, amin egy zsidó kislány ült, akit az utcából ismertem,  az ölében ült a kismacskája és azt cirógatta” – emlékezik vissza Oláh Imréné Domonkos Ilona.

„Háború előtt volt egy szénszünet – mondja Almási Béla Nádszegről –, vittük a hónunk alatt a fát, hogy járhassunk iskolába, mert hideg volt. Aztán volt, hogy katonák jöttek, elfoglalták az iskolát, akkor megint nem mehettünk. Háború után meg szlovák iskolába kellett járnunk. Nem beszélhettünk magyarul. Ez velem is megesett, iskolában szünet volt, az udvaron beszéltünk magyarul. A lányok beárultak. Ötvenszer le kellett írnom, hogy »Többet nem beszélek magyarul«.”

„Estig voltunk Sopronban, de útközben folyton igazoltattak minket. Láttuk az erdőben a tankokat. Még napokig ez volt, hogy dübörögtek a tankok. Ezután este jöttek át hozzánk az öcsémék, énekeltünk, táncoltunk. Közben kihajoltunk az ablakon, és felfegyverzett katonákat láttunk” – hallható Kovács Kálmánné Losonszki Irén kisfilmjében.

Az intézet hosszú évek óta gyűjti és összegzi a szlovákiai magyarok kollektív emlékezetét, és a több ezer órányi diktafonra rögzített beszélgetés után most  úgy döntött, hogy audiovizuális formában is megörökíti és archiválja az interjúkat.