[Tárgyalóterem, tárgyalás]; [Kitörés, kitör]; [Előírások]; [mértékegységek]

[Tárgyalóterem, tárgyalás]

Az élelmiszerkölcsönzőbe
a kémtevékenység miatt
hajnalban indult.
Nem tudta, csak érezte
az érzései mellett található
szótlan észlelőbuborék,
hogy a villamoson
már gyilkosok várják őt.

A kenyeret a tüdő repedéseibe,
a mézet a bordák közé,
a tejet a csontokra és a velőbe.
Ez a nap sem a miénk,
lihegő, sípoló, lázas nappalok
szétkenve rothadó éjszaka arcán.

A konyhában kenyeret,
a gyerekszobában mézet,
a hálóban sajtot állított elő.
A légmentesen lezárt
színtelen szobába
megbeszélt találkozón
már készül a mozdulatlanság.

[Kitörés, kitör]

Az ér két irányba ágazott
mintát gyűjteni az életből.
Életmintát. Kiszakadt a bőr alól,
és vékony testét az elektromos
szerkezetekbe fúrta.

Láncra vert szív ketyegett
a sütőben, kovász forgatta a
keverőgombot, száját felkötötték,
csipesz az orra, oxigént soha már.

Nem készült el a csodálatos
halott, nem vágtak lépteket
a konyha falához visszhangként.
Csak a sütő süti önmagát.

[Előírások]

Lebegett a fej a nyak karójára húzva,
tüdő lobogtatta a szív ritmusára.
Boldog volt a zacskó, mint egy
dzsungelharcos, és énekelt,
lágy szájában zúgott a külső forgatómotor.

Az útjelző táblákról szüretelt gyümölcsöt,
és kenyeret szelt az árokparton heverő
traktorgumiból. Az adott neki, a traktor
lábai izgatottan szétnyíltak,
és látni engedték a finom műszereket,
a gyolcsot és a feliratokat.

Évszakok nélküli év volt,
és évszakok nélküli tél.
Attól függően, hogy a levegő
mely alkotóelemeit szívta be,
a tüdő megpróbált több és ismeretlen
funkciónak megfelelni.
Ezek a lyukak az oxigénben
egykor éltek, nevük is volt.

[mértékegységek]

(frissen lenyúzott) báránybőrrel
volt tele
a konyha

a kamra (véres)
marhaszemmel

az egyik szoba
(gőzölgő)
tehénvérrel

a másik
(foszló) kecskebéllel
(szivacsos) macskaszívvel
(kásás) lóaggyal
plafonig

próbáltunk élni

a negyedik
szobában

de az már nem volt