„…valódi értékközösséget sikerült kialakítanunk”

2019 második felében alakult meg a Bázis – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában, arra reakcióként, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társasága politikai/ideológiai mezőkre tévedt. A 2020-as pandémia sújtotta év – paradox módon – az erőgyűjtés éve volt. Németh Zoltánt, a Bázis egyik elnökét kérdeztük a terveikről.

Mit sikerült elérni és mit nem az elmúlt idő alatt?

Számomra a legfontosabb, hogy valódi értékközösséget sikerült kialakítanunk. Mit jelent ez? Azt, hogy a szervezetet érintő kérdéseket nyílt módon meg tudjuk vitatni, hogy folyamatos dialógusban állunk egymással, hogy a legfontosabb kérdésekben egyetértünk. Amikor a Bázis nyilatkozatot tett közzé valamilyen bennünket is érintő kérdésről, például a könyvdarálásról vagy a kulturális élet közszereplőjének holokauszttagadásáról, akkor ez mindig közös megegyezésen alapult, rengeteg hozzászólással.

A másik fontos sikerünk, hogy jelentős szervezetté váltunk. Nyolcvanketten vagyunk, és a kortárs kulturális és irodalmi élet olyan jelentős alakjait tudhatjuk a tagjaink között, mint Németh Ilona, Kerekes Vica, Bandor Éva, Hégli Dusan, Szigeti László, Csehy Zoltán, Renáta Deáková, Macsovszky Péter, Benyovszky Krisztián, Barak László, Gabriela Magová, Marosz Diána, Mészáros Tünde, Sánta Szilárd, Hizsnyai Zoltán, Karádi Éva, Reményi József Tamás, Csanda Gábor, Nagy Csilla, Polgár Anikó, Tóth Kinga, Bolemant Éva, Bolemant Lilla, Vida Gergely, Bárczi Zsófia, Hizsnyai Tóth Ildikó, Mizser Attila, Korpa Tamás, Nemes Z. Márió (és hosszan sorolhatnám még, elnézést kérve azoktól, akik most kimaradtak). Mellettük említhetjük azokat a fiatal tehetségeket, akik szintén nem ismeretlenek az irodalmi és művészeti életet követők előtt – Nagy Hajnal Csilla, Száz Pál, Csanda Máté, Dékány Niki, Mellár Dávid, Gyurász Marianna, Veres Erika, Hajtman Kornél, Noszek Barbara, Plonicky Tamás jut most hirtelen eszembe.

Több akciót is szervezett, illetve több rendezvénynek is aktív részese volt a Bázis fennállásának eddigi másfél évében, néhányat kiemelnék most: ilyen volt a Fugában rendezett performativitáskonferencia a Kassák Multimediális Kreativitás Központ szervezésében, a Bázis és a Szépírók Társasága együttműködésével; ilyen volt az Irodalmi Szemle nyári tábora a Bázisról szóló kerekasztal-beszélgetéssel, és ide sorolhatjuk a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar intézetének Legere-versenyét, amelyben szintén részt vettünk.

Mindenképp sikerként értékelhetjük, hogy beindult a Bázis-könyvek sorozat, amelyhez tagjaink szabadon csatlakozhatnak. A sorozatindító Csehy Zoltán Grüezi! című svájci irodalmi útinaplója volt, ezt követte, követi Mellár Dávid verseskötete, továbbá N. Tóth Anikó és Petres Csizmadia Gabriella Legere-könyve, Macsovszky Péter verseskötete, Plonicky Tamás elbeszéléskötete, Csehy Zoltán Cselényi-könyve…

Mindenképp siker a Bázis honlapjának működése, amely kettős célt szolgál: egyrészt felmutatja tagjaink hihetetlenül gazdag publikációs és művészeti tevékenységét, felhívja a figyelmet sikereikre; másrészt eredeti anyagokat is közlünk, így például már tavaly beindult ankétunk, a Min dolgozol ezen a héten?, amelynek köszönhetően a szélesebb közönség jobban megismerheti tagjaink tevékenységét.

Persze sokkal több tervünk volt, de az elmúlt borzalmas év nem volt ideális a kulturális és irodalmi rendezvények számára.

Te a szervezet egyik elnöke vagy, rajtad kívül még N. Tóth Anikó és Juhász Rokkó is elnökök. Milyen struktúrán alapul a Bázis? S mi okból alakult ez így?

A Bázisba háromféle tagként lehet belépni: rendes tagként, pártoló tagként, illetve junior tagként (az utóbbiak a pályájuk elején járó ígéretes tehetségek). Tagságunk zöme Szlovákiában él, de jónéhányan csatlakoztak hozzánk külföldről is, főleg Magyarországról. A szervezőmunka java részét az elnökség vállalja, melynek tagjai Mészáros Tünde, Sánta Szilárd, Száz Pál, N. Tóth Anikó, Juhász Rokkó és én. Rendszeres és élénk kapcsolatban vagyunk, folyamatos a közös ötletelés, egészséges vita, inspiráljuk, támogatjuk egymást.

A háromfős társelnökséget azért találtuk ki, mert egyrészt demokratikusabbnak éreztük így, másrészt mindenki szabad idejében, nulla pénzügyi támogatásból folytatja ezt a közösségért végzett tevékenységet. És azért alkotó emberek vagyunk, van, aki regényt szeretne írni, más verseskötetet, tanulmánykötetet kiadni, más szívesen részt venne konferenciákon, művészeti fesztiválokon, ráadásul munkahelyünk van, valamiből meg kell élni, és egész egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy egy ember áldozza fel a szabad idejét és egzisztenciáját, mert másként nem ment volna. Ezáltal háromfelé osztódik a munka, sokat segítünk egymásnak, jó a hangulat, szeretjük egymást, így minden könnyebb.

A Bázist alulról építkező laza, hálózatos szervezetként képzeljük el, amelybe mindenki azt teszi bele, amije van. Így vetődött fel a Bázis-könyvek ötlete, de gondolkodunk például munkacsoportok létrehozásában is – ha erre van igény a tagság részéről.

A Bázis nem pusztán az irodalmárokat fogja össze, hanem más művészeti ágak képviselőit is. Milyen előnyökkel jár ez?

Igen, nagyszerű ötlet volt ez, most látjuk csak, hogy mennyi lehetőség van a médiumközi együttműködésre, amikor jönnek az ötletek, mi mindent lehetne megvalósítani. Akkora kapcsolati tőkét jelent a sokszínű tagság, amely nem mérhető, rengeteg információval jár, tágítja a horizontot. Külön színt jelentenek a műfordítóink, közülük most a szlovák irodalomban otthonosan mozgókat emelném ki, Deák Renátát, Macsovszky Pétert, Mag Gabriellát, Eva Andrejčákovát, akiknek szintén sokat köszönhetünk. De hogy konkrét legyek, felvetődött például rövid portréfilmek készítésének ötlete, versmondásos projekt, ekfrázisprojekt, vagyis fényképészet és irodalom kapcsolatának prezentálása, a szorosabb együttműködés az Ifjú Szivekkel. Sokkal jobban odafigyelünk egymás tevékenységére, mint eddig.

2021-et is a pandémia határozza meg előreláthatólag. Reméljük, most pozitívabb módon. A Bázis milyen tervekkel készül erre az évre?

Több pályázatot adtunk be, szeretnénk konferenciát szervezni a transzkulturalizmus és a kétnyelvűség szépirodalmi megjelenéséről; Bázis-fesztivált, amelyen a kortárs művészetek, a szépirodalom és a műfordítás kérdéseit vitatnánk meg; már említettem az ekfrázisprojektet, Pénzes Tímea és Vályi Horváth Erika ötlete nyomán; továbbá műfordítói szemináriumra is sor kerül Deák Renáta szervezésében. A Bázis-fesztivál például kiváló alkalom lesz arra, hogy találkozhassunk egymással, újabb művészeket, irodalmárokat vonjunk be a közös munkába, illetve prezentáljuk az elért eredményeket. Szeretnénk még profibbá tenni a honlapunkat, szinte lehetetlen most mindent felsorolni, annyi ötlet került elő az elmúlt másfél év együttgondolkodása során.

Legfontosabb azonban, hogy szuverén, autonóm, alulról építkező, demokratikus szervezet legyünk, olyan értékközösség, amelyben jól érzik magukat a tagjaink.